Fogalom
Az első világháború után kialakult szélsőjobboldali eszmerendszer, nevét az ókori római törvénykezést szimbolizáló vesszőnyalábról (fasces) kapta. Lényege a polgári demokrácia és a parlamentarizmus elutasítása, helyette államközpontú, egypárti és felülről irányított egységekre (hivatásrendek, korporációk) épülő berendezkedés, erős kezű és teljhatalmú vezér irányítása (diktatúra) alatt. A két világháború közötti Európa számos országában jöttek létre fasiszta típusú rendszerek, először Benito Mussolini vezetésével Olaszországban, 1922-ben.