Zsolt Béla (Komárom, 1895. január 8.–Bp., 1949. február 6.) költő, publicista, író. Radikális, liberális szellemiségű cikkeiben támadja Horthy Miklós és rendszere antiszemita, antidemokratikus politikáját. 1944-ben a nagyváradi gettóba kerül, ahonnan feleségével együtt Kasztner Rezső és társai szabadítják ki és juttatják ki Svájcba. 1945 után visszatér Magyarországra, a Haladás című polgári radikális hetilap munkatársa.

Zuckerman, Yitzhak (Vilna, 1915–1981) cionista, a varsói gettófelkelés egyik vezetője. 1936-tól a Hehaluc Hacair baloldali cionista mozgalom varsói központi irodájának irányítója. 1939 szeptemberében a német csapatok elől szovjet területre menekül, majd 1940 tavaszán a haluc mozgalom vezetőinek döntése alapján visszatér Varsóba, ahol a földalatti ellenállási mozgalom egyik vezetője lesz. Illegális szemináriumokat vezet, részt vesz a

Werth Henrik (Rezsőháza, 1881. december 26.–Szovjetunió, 1952. május 28.) hivatásos katonatiszt, vezérezredes, vezérkari főnök, 1926. január 4-től a Hadiakadémia parancsnoka, 1926. november 1-jétől tábornok. 1936. március 1-jén nyugállományba helyezik, 1938. szeptember 19-től reaktiválják és kinevezik a Honvéd Vezérkar főnökévé. E posztot 1941. szeptember 4-ig tölti be. Többször keveredik éles konfliktusba a politikai vezetéssel. A németbarát

Wiernik, Jankiel (Varsó, 1889–1972) 1942. augusztus 23-án Varsóban letartóztatják, Treblinkába szállítják; 1943. augusztus 2-án, a lázadás idején megszökik. Emlékiratait az ún. illegális Koordinációs Bizottság már 1944-ben kiadja lengyelül, ugyanebben az évben New Yorkban angolul is megjelenik.

Wilhelm Károly, dr. (Kassa, 1886. február 17.–1951) ügyvéd, a Pesti Izraelita Hitközség elöljárója, a Cukor-tröszt jogásza; 1944-ben a nyilas puccsig a Központi Zsidó Tanács tagja. 1948-ban Svájcba emigrál.

Willenberg, Samuel (Częstochowa, 1923–) a Közép-Lengyelországi Opatów gettójából 1942. október 20-án 6500 zsidó társával együtt deportálják Treblinkába; itt a munkára ítéltek közé kerül, egyebek mellett a Tarnungskommando tagjaként feladata a környező erdőben zöld faágakat vágni – ezekkel borítják, álcázásul, a koncentrációs tábor szögesdrót kerítéseit. 1943. augusztus 2-án a lázadás során szökik meg, Varsóban bujkál, csatlakozik

Winkelmann, Otto (Bordesholm, 1894. szeptember 4.–Horn-Bad Meinberg, 1977. szeptember 24.) SS-Obergruppenführer és rendőrtábornok, 1944. december 1-jétől Waffen-SS tábornok, a magyarországi német rendőri és SS erők főparancsnoka (Höherer SS und Polizeiführer „Ungarn”). 1944. március 31-től szolgál Budapesten.

Wirth Károly (1908–Bp., 1944. december 10.) 1939-től nyilas képviselő (Budapest, Déli választókerület); 1941-ben Horthy Miklós elleni merénylet vádjával tizenöt évi fegyházra ítélik, 1944. október 15-én szabadul a szegedi Csillag-börtönből. Országos munkás üzemszervező vezetővé nevezik ki; bombatámadás áldozata lesz.

Wirth, Christian (Oberbalzheim, 1885. november 24.–Trieszt, 1944. május 26.) SS-Sturmbannführer (1943), a megszállt lengyel területeken létrehozott náci haláltáborok egyik megszervezője. Az I. világháború után rendőrtiszt, 1931-től az NSDAP tagja, 1939-től a stuttgarti bűnügyi rendőrség biztosa (Kriminalkommissar). 1939 végétől a T4 (eutanázia)-program egyik irányítója; 1941-ben Lublin mellett megszervezi az első Németország területén kívüli eutanázia-központot, 1941 végén

Wise, Stephen Samuel (Bp., 1874–1949) New York-i reform-rabbi, cionista vezető. PhD: 1891, Columbia University. 1907-ben alapítja meg New Yorkban a Szabad Zsinagógát, a reformmozgalom vezetője. Tagja az American Jewish Congressnek, a World Jewish Congressnek, és még számos szervezetnek. A holokausztról szóló hírek terjesztésében, és az amerikai közvélemény mozgósításában komoly szerepe van.