Image source: Magyar Nemzeti Múzeum

First name: Radnóti

Last name: Miklós

Birth name: Glatter

Birth date: 1909-05-05

Birth place:

Death date: 1944-11-04

Death place:

Anyját születésekor, apját 12 éves korában vesztette el. Anyai nagybátyja, Grosz Dezső neveltette. 1919-től Budapesten a Markó utcai reáliskolában, 1923-tól az Izabella utcai kereskedelmiben tanult, ahol 1927-ben érettségizett. 1927–28-as tanévben a reichenbergi textilipari főiskolán (Csehszlovákia) kezdte meg tanulmányait, diplomát nem szerzett. 1929-ben reálgimnáziumi érettségit is tett és 1930-ban beiratkozott a szegedi egyetemre magyar-francia szakos tanárjelöltnek, ahol többek között Sík Sándor és Zolnai Béla tanítványa lett. Ez évben jelent meg első önálló verseskötete, a Pogány köszöntõ (Bp., 1930). Újmódi pászztorok éneke (Bp., 1931) c. kötetét „vallásgyalázás és a szemérem elleni vétség” címén az ügyészség elkoboztatta, a bíróság 8 napi – fellebbezés után felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte őt. 1931 nyarát Párizsban töltötte. Hazatérése után bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának munkájába. A Kollégium kiadásában jelent meg 1933-ban Szegeden a Lábadozó szél c. kötete. 1934-ben Kaffka Margit művészi fejlődése c. értekezésével (Radnóczi Miklós néven) megszerezte a bölcsészdoktorátust, majd 1935-ben a tanári oklevelet. Ez év augusztus 11-én feleségül vette Gyarmati Fannit. A következő években magánórák adásából és alkalmi irodalmi munkák jövedelméből él. Verseskötetei: Újhold (Szeged, 1935); Járkálj csak, halálraítélt! (Bp., 1936); Meredek út (Bp., 1938). 1938 decemberében Baumgarten jutalmat kapott. Kortársairól (Babits, Füst Milán, Szabó Lőrinc) szóló tanulmányai mellett kiemelkedő az Ikrek hava c. életrajzi kötete.

1940. szeptember 5. és december 18. között Erdélyben munkaszolgálatos. 1942. július 1-én újból munkaszolgálatos Erdélyben, majd Budapesten. 1943 tavaszán barátai közbenjárására felmentést kapott. 1944. május 20-án harmadszor is behívták, Vácra vonult be, május végén Szerbiába, Borba vitték. A szeptemberi visszavonuláskor gyalogmenetben hajtották Nyugatra, útközben Abda környékén tarkólövéssel meggyilkolták. Holttestét – s vele utolsó verseit – az abdai tömegsírban találták meg. Utolsó verseiben a cselekvés vágya, a tehetetlenség és az otthon utáni vágyódás érzése kap hangot. Megdöbbentő erővel ábrázolja a halálveszedelemben élő végsőkig hajszolt ember sorsát.