A berlini Magyar Nagykövetségen szeptember 27-én „Üldöztetés – embermentés – újrakezdés” címmel nyitja meg kapuit a Holokauszt Emlékközpont bemutatkozó kiállítása. A német nyelvű időszaki tárlat a budapesti intézmény gyűjteményének dokumentumaiból, tárgyaiból és fotóiból készült válogatás segítségével vezeti végig a látogatót a magyarországi vészkorszak történetén. A tárgyak felidézik az 1940-es évek történéseit, érdekes adalékul szolgálnak annak megértéséhez, mi várt az üldözöttekre Magyarországon ezekben az időkben.

A kiállítás hat nagy tematikus egységre tagolódik, összefoglalja a Horthy-korszak politikai antiszemitizmusának, a munkaszolgálatnak, a gettósításnak, deportálásnak, a koncentrációs táborbeli létnek, az embermentésnek, illetve a táborok felszabadításának és az üldözöttek hazatérésének történetét.

A tárgyak jelentős része először szerepel tárlaton, egyenesen a raktári dobozokból került a kiállítási vitrinekbe. Általuk személyes sorsok, életutak egy-egy állomása idéződik fel a látogatók előtt. Bizonyos esetekben egyértelmű a kapcsolódási pont az elénk vetített korszak és az adott múzeumi tárgy között, hogy miért is került antiszemita karikatúra, munkaszolgálatos karszalag, sárga csillag, rabruha, lágerpénz, védlevél, vagy éppen hazatérési igazolvány a vitrinekbe. Máskor azonban tanúi lehetünk annak, hétköznapi használati tárgyak hogyan váltottak funkciót, idomultak használójuk megváltozott életkörülményeihez.

„Töltőtoll, óra, öngyújtó” – így kezdődik a lista, amelyet az egyik munkaszolgálatos készített bevonulása előtt a magával vitt csomagról. Az eredetileg tanári zsebkönyvként használt füzet a ’40-es években a fegyver nélküli szolgálatra, a bajtársakra vonatkozó adatok lejegyzésére szolgált.

A „Kati emlékkönyve” (1.kép) című leltárkönyvi bejegyzés pedig valóban egy emlékkönyvet takar. A jókívánságok, versek, vidám sorok közé azonban 1944-ben a töpörtyűs pogácsa és a túrógombóc receptjei vegyültek, apró betűkkel, a korábbi szövegeket sűrűn körbeírva. A koncentrációs táborokban az alultáplált, éhező rabok „gondolatban főztek”, recepteket gyűjtöttek és cseréltek.

Olyan svájci, svéd, portugál, vatikáni, vöröskeresztes és más védlevelek is láthatók a kiállításon, amelyek gyakran az üldözöttek utolsó reményét jelentették. A nagy mennyiségben kibocsájtott – és hamisított – igazolások mellett különös és ritka irat egy színes, kézzel rajzolt oklevélnek látszó dokumentum. A 101/352-es számú félszázad munkaszolgálatosai ezzel az oklevéllel (2.kép) fejezték ki hálájukat művezetőjüknek, aki „sorsuk oltalmazója és védője” volt szolgálatuk alatt.    

A tárgyak különösebb kommentárt nem igényelnek. Most éppen Berlinben mesélnek emberekről,  pokoli napokról, apró szépségekről, sokszor embertelen, néha nemes cselekedetekről, a magyar holokausztról.

A Holokauszt Emlékközpont – és jogelőd szervezetei – több évtizedes gyűjtési munkát tudhatnak maguk mögött. Az intézmény gyűjteményében a hosszú évek alatt mintegy ötezer dokumentum, hétszáz visszaemlékezés, ezerhétszáz tárgy, valamint két és fél ezer fotó gyűlt össze. A múzeum a mai napig gyűjt, megőriz és a tudományos kutatók, oktatók, kiállítás rendezők, érdeklődők rendelkezésére áll. Ennek bemutatására most elsőként nyílik lehetőség Berlinben, a Magyar Nagykövetségen.

A KIÁLLÍTÁS HELYSZÍNE, NYITVA TARTÁSA

Berlin, Magyar Nagykövetség földszinti csarnoka.

Cím: Unter den Linden 76., 10117 Berlin, Németország

Látogatható: 2012. szeptember 27–november 16.

(Hétfőtől csütörtökig 9-16 óra, pénteken 9-13 óra között.)

A KIÁLLÍTÁS KÉSZÍTŐI

Holokauszt Emlékközpont (Budapest),

Magyar Nagykövetség (Berlin).

Rendező: Szécsényi András, történész, muzeológus,Holokauszt Emlékközpont (Budapest)

Lektor: Dr. Botos János, történész, ügyvezető igazgatóhelyettes, Holokauszt Emlékközpont (Budapest)

Munkatársak: Huhák Heléna, Papp Erzsébet és Csató Mihály (Holokauszt Emlékközpont)

Fordítás: Fekete Ildikó, Julius Höck

Grafika: Gabbiano Print Kft.

További sajtóinformáció:

Török Zsuzsanna

communicatio@hdke.hu, 06-20-9748-344

Csatolmányok