Több ezer látogató emlékezett meg a mauthauseni koncentrációs tábor felszabadulásának 73-ik évfordulójáról 2018. május 5-én a hírhedt létesítmény színhelyén. A megemlékezésen részt vett az osztrák államelnök és a szövetségi kormány miniszerelnöke is. A Holokauszt Emlékközpont háromtagú küldöttségét Prof. Dr. Szita Szabolcs vezette.

A megemlékezés részeként az Emlékközpont igazgatója a következő beszédet mondta:

Tisztelt túlélők, tisztelt emlékezők!

    A  témára gondolva magyarként nekem azonnal az európai, köztük a magyar zsidók második világháború alatti megpróbáltatásai, szenvedései jutnak eszembe. A magyarok közel egymilliónyian voltak, akik alig vagy nem hitték, hogy ami más országokban a zsidók ellen végbement, nálunk is bekövetkezhet. Ami távol van, az valószínűleg nincs is. Ha pedig igen, akkor is az üldöztetéstől a magyar kormány megvédi a zsidókat.

    A magyar zsidóság hazaszeretete régi és mély volt, a történelmi együttélés gyümölcsözött, eredményeket hozott. Az 1940-es évek elején sok német, lengyel, szlovák, osztrák és más zsidó menekült Magyarországra, többségük menedékre talált. Közben rémségekről, az tömeggyilkosságairól érkeztek hírek, ezek legtöbbször hihetetlennek tűntek.   

    Magyarország német katonai megszállása   a magyarságra, benne a zsidóságra katasztrofális csapást mért. 1944. március 19-e után – előzetes névsorok alapján – Hitler erőszakszervei zsidók ezreit fosztották ki, vették őrizetbe. Április elején bevezették a sárga csillag viselését, majd összeírták és gettókba kényszerítették őket. Sokan akkor döbbentek rá, hogy már 1938-tól menekülniük kellett volna. Menekülni oda, ahol a kirekesztést, a megbélyegzést, a rasszizmust nem tűrik meg.

    A sikertelen eviani konferencia, a megszokás, a hazaszeretet és a tulajdon sokak esetében  volt. Közben Európa nagy részén Hitler megszálló csapatai uralkodtak, a tengeren túli menekvés esélye pedig állandóan csökkent. Magyar segítséggel az Eichmann-kommandó nyolc hét alatt 437 000 zsidót hurcolt Auschwitz-Birkenauba. Csupán néhány száz ember talált segítséget, főképp Romániába vagy a Balkánra menekült el. Az üldöztetés túlélőinek sem volt könnyű sora. Korábbi tulajdonukat, egzisztenciájukat elvesztették, ismét nulláról kellett kezdeniük. A térségben újra antiszemita kezdeményezések indultak, a vesztes háború után sokféle indulat csapott össze. Emiatt sok magyar zsidó új hazát keresett és talált a 70 éve alakult zsidó államban, Izraelben.

    1956 őszén Magyarországon ismét választani kellett Kisiskolás voltam, láttam az Ausztria felé áramló tömeget, a szovjet tankok elől menekülő családokat. Mi is féltünk, reszkettünk. Végül családunk a maradás, a Heimat mellett döntött. A mai alkalommal azért gyűltünk össze, hogy kinyilvánítsuk:  

kiállunk a békéért, a biztonságért, a népek egyenjogúságáért, a családok nyugalmas jövőjéért.