Zsolt Béla (Komárom, 1895. január 8.–Bp., 1949. február 6.) költő, publicista, író. Radikális, liberális szellemiségű cikkeiben támadja Horthy Miklós és rendszere antiszemita, antidemokratikus politikáját. 1944-ben a nagyváradi gettóba kerül, ahonnan feleségével együtt Kasztner Rezső és társai szabadítják ki és juttatják ki Svájcba. 1945 után visszatér Magyarországra, a Haladás című polgári radikális hetilap munkatársa.

Zuckerman, Yitzhak (Vilna, 1915–1981) cionista, a varsói gettófelkelés egyik vezetője. 1936-tól a Hehaluc Hacair baloldali cionista mozgalom varsói központi irodájának irányítója. 1939 szeptemberében a német csapatok elől szovjet területre menekül, majd 1940 tavaszán a haluc mozgalom vezetőinek döntése alapján visszatér Varsóba, ahol a földalatti ellenállási mozgalom egyik vezetője lesz. Illegális szemináriumokat vezet, részt vesz a

Weizmann, Chaim (Motol, Oroszország, 1874–1952) tudós, cionista vezető. A Freiburgi Egyetemen szerez vegyészdiplomát; 1907-ben jár először Palesztinában. 1910-ben brit állampolgárságot kap, 1916 és 1919 között a brit haditengerészet laboratóriumainak vezetője; 1917-ben a zsidóknak Palesztinában hazát ígérő Balfour-deklaráció egyik előkészítője, 1920 és 1931, majd 1935 és 1946 között a World Zionist Organization vezetője, Izrael Állam első

Wolff, Karl (Darmstadt, 1900. május 13.–?) SS-Obergruppenführer (1942), Heinrich Himmler személyi stábjának főnöke, a világháború végén az olaszországi SS és rendőri erők parancsnoka. Az I. világháború után hivatalnok egy kereskedelmi cégnél, 1931-től az NSDAP tagja, 1933-tól az SS egyik vezetője, júliustól Himmler adjutánsa. 1936-tól Hessen tartomány Reichstag-képviselője. Reinhard Heydrich cseh-morva protektori kinevezése után, 1942-től ténylegesen

Weizsäcker, Ernst Freiherr von (Stuttgart, 1882. május 12.–Lindau, 1951. augusztus 4.) német diplomata, államtitkár. 1920-tól dolgozik a német Külügyminisztériumban, különféle konzuli és más diplomáciai posztokon. 1931–1933 folyamán oslói német követ, 1933 és 1936 között svájci német ügyvivő, 1936-tól a német Külügyminisztérium politikai ügyosztályának vezetője, 1938-tól Joachim von Ribbentrop külügyminiszteri kinevezése után államtitkár. Konzervatív nacionalista, bizonyos

Zöldi Márton (Arad, 1912. augusztus 14.–Újvidék, 1946. november 5.) hivatásos csendőrtiszt, 1941–1942 folyamán a szekszárdi gyalog tanalosztály oktatója, 1943–1944-ben az I. csendőrkerület jászberényi szárnyparancsnoka; 1943 végén az újvidéki vérengzésben játszott szerepe miatt hadbírósági eljárás indul ellene, 1944 januárjában Németországba szökik. A megszálló csapatokkal tér vissza SS századosként, tevékeny szerepet játszik az ország zsidótlanításában. A világháború

Weltsch, Robert (Prága, 1891–1982) cionista író, kiadó, újságíró. 1920-tól 1938-ig a német cionisták lapja, a Jüdische Rundschau kiadója. 1938-ban Palesztinába megy, a II. világháború után a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék munkájáról tudósítja a Haarec című izraeli napilapot; a Leo Baeckről elnevezett Intézet egyik alapítója, 1980-ig az Intézet húsz évkönyvének szerkesztője.

Werkmeister, Karl német diplomata, 1944-ben tanácsos a budapesti német követségen.

Werth Henrik (Rezsőháza, 1881. december 26.–Szovjetunió, 1952. május 28.) hivatásos katonatiszt, vezérezredes, vezérkari főnök, 1926. január 4-től a Hadiakadémia parancsnoka, 1926. november 1-jétől tábornok. 1936. március 1-jén nyugállományba helyezik, 1938. szeptember 19-től reaktiválják és kinevezik a Honvéd Vezérkar főnökévé. E posztot 1941. szeptember 4-ig tölti be. Többször keveredik éles konfliktusba a politikai vezetéssel. A németbarát

Wiernik, Jankiel (Varsó, 1889–1972) 1942. augusztus 23-án Varsóban letartóztatják, Treblinkába szállítják; 1943. augusztus 2-án, a lázadás idején megszökik. Emlékiratait az ún. illegális Koordinációs Bizottság már 1944-ben kiadja lengyelül, ugyanebben az évben New Yorkban angolul is megjelenik.