Zsolt Béla (Komárom, 1895. január 8.–Bp., 1949. február 6.) költő, publicista, író. Radikális, liberális szellemiségű cikkeiben támadja Horthy Miklós és rendszere antiszemita, antidemokratikus politikáját. 1944-ben a nagyváradi gettóba kerül, ahonnan feleségével együtt Kasztner Rezső és társai szabadítják ki és juttatják ki Svájcba. 1945 után visszatér Magyarországra, a Haladás című polgári radikális hetilap munkatársa.

Zuckerman, Yitzhak (Vilna, 1915–1981) cionista, a varsói gettófelkelés egyik vezetője. 1936-tól a Hehaluc Hacair baloldali cionista mozgalom varsói központi irodájának irányítója. 1939 szeptemberében a német csapatok elől szovjet területre menekül, majd 1940 tavaszán a haluc mozgalom vezetőinek döntése alapján visszatér Varsóba, ahol a földalatti ellenállási mozgalom egyik vezetője lesz. Illegális szemináriumokat vezet, részt vesz a

Wise, Stephen Samuel (Bp., 1874–1949) New York-i reform-rabbi, cionista vezető. PhD: 1891, Columbia University. 1907-ben alapítja meg New Yorkban a Szabad Zsinagógát, a reformmozgalom vezetője. Tagja az American Jewish Congressnek, a World Jewish Congressnek, és még számos szervezetnek. A holokausztról szóló hírek terjesztésében, és az amerikai közvélemény mozgósításában komoly szerepe van.

Wisliceny, Dieter (Regulowken, Kelet-Poroszország, 1911. január 13.–Bratislava, 1948. február 27.) Adolf Eichmann közvetlen munkatársa, majd helyettese. 1931-tól az NSDAP tagja, 1934-től az SD-ben szolgál, 1937-től a Referat II/111. (zsidóügyi) részlegen. 1940-től a pozsonyi német követségen zsidóügyi szakértő (Judenberater), a szlovák zsidók deportálásának megszervezője. SS-Hauptsturmführer. 1943 februárjától decemberig Görögországban a deportálások egyik szervezője, 1944 tavaszától Eichmann

Witiska, Joseph, dr. (Iglau, 1894. július 5.–?) SS-Obersturmbannführer, az RSHA munkatársa, a grazi, majd a salzburgi SD egyik vezetője. 1944. szeptember 10-től Szlovákiában az Einsatzgruppe H vezetője. A háború után nem indult eljárás ellene.

Wodianer Andor (Bp., 1890. május 3.–Argentína, 1964) diplomata, 1939 és 1944 között a lisszaboni magyar követség vezetője. Magyarország német megszállása után lemond és csatlakozik a Követi Bizottsághoz.

Weissmandel, Michael Dov (Debrecen, 1903–Egyesült Államok, 1956) rabbi, a II. világháború idején Pozsonyban közreműködik a zsidók mentésében. A Pracovna Skupinának (Munkacsoport), a Budapesti Mentőbizottság pozsonyi testvérszervének egyik vezetője. 1942 nyarán mintegy 40-50 000 dollárt fizetnek Dieter Wislicenynek; ~ék meg vannak győződve róla, hogy ezért állítják le a zsidók deportálását. Egy ideig megpróbál jelentős összegeket gyűjteni,

Woermann, Ernst német diplomata, a Külügyminisztérium Politikai ügyosztályának vezetője, Nürnbergben az ún. miniszterek perében hét évre ítélik.

Weizmann, Chaim (Motol, Oroszország, 1874–1952) tudós, cionista vezető. A Freiburgi Egyetemen szerez vegyészdiplomát; 1907-ben jár először Palesztinában. 1910-ben brit állampolgárságot kap, 1916 és 1919 között a brit haditengerészet laboratóriumainak vezetője; 1917-ben a zsidóknak Palesztinában hazát ígérő Balfour-deklaráció egyik előkészítője, 1920 és 1931, majd 1935 és 1946 között a World Zionist Organization vezetője, Izrael Állam első

Wolff, Karl (Darmstadt, 1900. május 13.–?) SS-Obergruppenführer (1942), Heinrich Himmler személyi stábjának főnöke, a világháború végén az olaszországi SS és rendőri erők parancsnoka. Az I. világháború után hivatalnok egy kereskedelmi cégnél, 1931-től az NSDAP tagja, 1933-tól az SS egyik vezetője, júliustól Himmler adjutánsa. 1936-tól Hessen tartomány Reichstag-képviselője. Reinhard Heydrich cseh-morva protektori kinevezése után, 1942-től ténylegesen