Wise, Stephen Samuel (Bp., 1874–1949) New York-i reform-rabbi, cionista vezető. PhD: 1891, Columbia University. 1907-ben alapítja meg New Yorkban a Szabad Zsinagógát, a reformmozgalom vezetője. Tagja az American Jewish Congressnek, a World Jewish Congressnek, és még számos szervezetnek. A holokausztról szóló hírek terjesztésében, és az amerikai közvélemény mozgósításában komoly szerepe van.

Weichs, Maximilien Freiherr von (Dessau, 1881. november 12.–Bornheim-Rösberg bei Bonn, 1954. szeptember 27.) német tábornagy, 1942. július 15-től a Heeresgruppe B parancsnoka, augusztustól a Délkeleti hadsereg főparancsnoka, a szerbiai német erők parancsnoka. 1944-ben a Magyarországot megszálló német erők parancsnoka; 1945 és 1948 között hadifogságban van.

Weininger, Otto (1880–1903) zsidó származású osztrák pszichológus, filozófus. 1902-ben, a bécsi egyetem elvégzése után áttér a katolikus hitre. Ebben az évben írja meg Geschlecht und Character [Nem és jellem] című antiszemita, antifeminista, a férfiak felsőbbrendűségét hirdető könyvét, amely óriási siker lett, németül harminc kiadást ér meg. ~ könyve megjelenése után depressziós lesz, műve logikáját követve

Weiss Manfréd, báró (Pest, 1857. április 11.–Bp., 1922. december 25.) nagyiparos. 1877-ben bátyjával, Bertholddal megalapítja az első magyar konzervgyárat, 1892-ben Csepelen az első magyar tölténygyárat. A csepeli gyár az I. világháború idején a Monarchia egyik legnagyobb hadianyag-szállítója, 30 000 munkás dolgozik üzemeiben. A Gyáriparosok Országos Szövetsége egyik alapítója és alelnöke, 1915-től főrendiházi tag, 1918-tól báró.

Viktor Emánuel, III. (Nápoly, 1869. november 11.–Alexandria, Egyiptom, 1947. december 28.) olasz király, 1900-tól 1946-ig uralkodik. 1914–1915-ben sürgeti Olaszország belépését az I. világháborúba, az antant oldalán. 1922-ben Benito Mussolinit nevezi ki miniszterelnöknek; s egészen 1943 nyaráig soha nem száll szembe a Ducéval. 1936-ban Etiópia, 1939-ben Albánia királya. 1943. július 25-én letartóztatja Mussolinit, majd a fegyverszünet

Villani Frigyes (Bécs, 1882. február 20.–Bp., 1964. március 12.) hivatásos diplomata, 1925 és 1928 között a bukaresti, 1928 és 1933 között a párizsi, 1934 és 1941 között a római követség vezetője; 1941. július 31-én nyugállományba helyezik.

Visser, Lodewijk Ernst (1871–1942) holland jogász, 1915-től a Legfelsőbb Bíróság tagja, 1939-től elnöke. A II. világháború előtt részt vesz zsidó segélyszervezetek munkájában, menekülők segélyezésében. 1940-ben, amikor menesztik állásából az összes holland zsidót, a Legfelsőbb Bíróság 12:5 arányban szavazza meg ~ eltávolítását. 1940 decemberétől a Joodse Coordinatiecomissie (Zsidó Koordinációs Bizottság) elnöke; kezdetben élesen bírálja David Cohent

Vörnle János, dr. (1890. január 16.–?) rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, 1938 és 1941 között a külügyminiszter állandó helyettese, 1941. szeptember 17-től ankarai követ. Az egyetlen semleges országban állomásozó magyar követ, aki a német megszállás után is állomáshelyén marad. A népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Vörös Géza (Csabrendek, 1895. január 11.–Bp., 1958. november 21.) hivatásos katonatiszt, altábornagy. 1940–1941 folyamán a 2. hadtest vezérkari főnöke, 1942–1943-ban a 3. hadsereg vezérkari főnöke, 1943. február 1-jétől szeptember 15-ig a Honvéd Vezérkar főnökének hadműveleti csoportfőnöke, majd 1944. május 30-ig a Legfelső Honvédelmi Tanács vezértitkára, azután a nyilas puccsig a 7. hadtest parancsnoka. A nyilasok

Vörös János (Csabrendek, 1891. március 23.–Balatonfüred, 1968. július 23.) hivatásos katonatiszt, vezérezredes, vezérkari főnök, 1941. augusztus 1-jétől az 1. hadsereg vezérkari főnöke, 1943. november 1-jétől a 2. hadtest parancsnoka. 1944. április 19-től Edmund Veesenmayer kívánságára a Honvéd Vezérkar főnöke; május 10-től vezérezredes. Komoly szerepet játszik Horthy Miklós kiugrási kísérletének meghiúsításában. Rövid bujkálás után jelentkezik a