Vörnle János, dr. (1890. január 16.–?) rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, 1938 és 1941 között a külügyminiszter állandó helyettese, 1941. szeptember 17-től ankarai követ. Az egyetlen semleges országban állomásozó magyar követ, aki a német megszállás után is állomáshelyén marad. A népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Vörös Géza (Csabrendek, 1895. január 11.–Bp., 1958. november 21.) hivatásos katonatiszt, altábornagy. 1940–1941 folyamán a 2. hadtest vezérkari főnöke, 1942–1943-ban a 3. hadsereg vezérkari főnöke, 1943. február 1-jétől szeptember 15-ig a Honvéd Vezérkar főnökének hadműveleti csoportfőnöke, majd 1944. május 30-ig a Legfelső Honvédelmi Tanács vezértitkára, azután a nyilas puccsig a 7. hadtest parancsnoka. A nyilasok

Vörös János (Csabrendek, 1891. március 23.–Balatonfüred, 1968. július 23.) hivatásos katonatiszt, vezérezredes, vezérkari főnök, 1941. augusztus 1-jétől az 1. hadsereg vezérkari főnöke, 1943. november 1-jétől a 2. hadtest parancsnoka. 1944. április 19-től Edmund Veesenmayer kívánságára a Honvéd Vezérkar főnöke; május 10-től vezérezredes. Komoly szerepet játszik Horthy Miklós kiugrási kísérletének meghiúsításában. Rövid bujkálás után jelentkezik a

Wagner, Gerhardt, dr. (Neu-Heiduk, Poroszország, 1888. augusztus 18.–München, 1939. március 25.) német orvos. Az NSDAP teljhatalmú egészségügyi megbízottja, a náci Orvosi Kamara vezetője. A náci Német Orvosszövetség egyik alapítója, 1933-tól parlamenti képviselő, 1934-től Birodalmi Orvosi Führer, Adolf Hitler környezetében az egyik legvadabb antiszemita; 1935-ben a fajvédelmi törvények támogatója, a zsidók mellett a súlyos, fertőző, örökletes

Wagner, Horst (Posen, ma Poznań, Lengyelország, 1906–1977) a német Külügyminisztérium Innland (Belföld) II. osztályán alosztályvezető; 1936-ban csatlakozik az SS-hez, 1937-ben az NSDAP-be is belép. 1938-tól a Külügyminisztériumban szolgál, először a Protokoll osztályon, majd Joachim von Ribbentrop stábjában. 1943 áprilisában, Martin Luther bukása után az Abteilung Deutschland utódaként megszervezett Innland II. osztály vezetője. A II. világháború

Vágó Pál (Bp., 1889. május 24.–Buenos Aires, 1982. november 10.) mérnök, 1939–1940 folyamán nyilas képviselő, a nyilas rendszer idején árkormánybiztos, november 29-től közellátásügyi államtitkár. 1945-ben Nyugatra szökik.

Vajna Ernő (1913–Bp. 1945?) közlekedési tisztviselő, 1938-tól a nyilas párt tagja, Szálasi Ferenc közvetlen munkatársa; 1944 decemberétől a miniszterelnökség nyilas pártmegbízottja, 1945 januárjában Budapest védelmének pártmegbízottja. Az ostrom idején életét veszti.

Vajna Gábor (Kézdivásárhely, 1891. november 5.–Bp., 1946. március 12.) szolgálaton kívüli ezredes, 1942-től nyugállományban. A fűzfői gyártelepen kémelhárító, 1939-ben nyilas propagandatevékenység miatt elbocsátják. 1939-től nyilas parlamenti képviselő (Veszprém vármegye, II. lajstromos kerület), 1942-től a nyilas Pártellenőrzés országos vezetője. Szálasi Ferenc kormányában belügyminiszter. 1945. március 31-én Ausztriába menekül, amerikai fogságba kerül, ősszel Budapestre szállítják, népbíróság elé

Vallat, Xavier (1891–1972) jobboldali, antiszemita francia parlamenti képviselő, Charles Maurras katolikus, royalista és nacionalista politikai gondolkodó híve. 1941 márciusától a Commissariat général aux questions juives (CGQJ – Zsidóügyi Főbiztosság) vezetője. ~ szerint az antiszemita politikának Franciaország érdekeit, és nem a német érdekeket kell szolgálnia; legalista módon különbséget tesz a külföldi, hontalan, illetve francia állampolgárságú zsidók

Varga József (Bp., 1891. február 8.–Bp., 1956. december 28.) vegyészmérnök, 1932-től az MTA levelező, 1946-tól rendes tagja, 1939. július 25-től 1943. március 29-ig iparügyi miniszter, 1939. október 27-től 1943. március 29-ig kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. 1945 és 1952 között a Műegyetem tanára, 1952-től a veszprémi Nehézvegyipari Egyetem tanára.