Wallenberg, Raoul (Stockholm, 1912. augusztus 4.–Moszkva?, 1947. július 17.?) svéd építészmérnök, diplomata. A II. világháború idején a Közép-Európai Kereskedelmi társaság alkalmazottja. 1944. július 9-én érkezik Budapestre mint a svéd követséghez beosztott titkár. A hivatalos svéd zsidómentő akciók szervezője. Az ún. „nemzetközi” gettóban számos házat svéd védelem alá helyez, ezrével ad ki svéd állampolgárságot igazoló védleveleket;

Wasser, Hersch (Suwatki, 1912–Izrael, 1981) a varsói Kereskedelmi Akadémia elvégzése után a Po’alei Cion nevű baloldali szervezet tagja. Varsóban 1941. január 12-től a Központi Menekültügyi Bizottság titkára, szervezete több mint százezer nincstelent próbált ellátni. ~ volt az Emmanuel Ringelblum alapította, Oneg Shabbat nevű titkos gettóarchívum egyik legfontosabb munkatársa. 1950-ben Tel-Avivban telepedik le, élete utolsó éveiben

Weichs, Maximilien Freiherr von (Dessau, 1881. november 12.–Bornheim-Rösberg bei Bonn, 1954. szeptember 27.) német tábornagy, 1942. július 15-től a Heeresgruppe B parancsnoka, augusztustól a Délkeleti hadsereg főparancsnoka, a szerbiai német erők parancsnoka. 1944-ben a Magyarországot megszálló német erők parancsnoka; 1945 és 1948 között hadifogságban van.

Weininger, Otto (1880–1903) zsidó származású osztrák pszichológus, filozófus. 1902-ben, a bécsi egyetem elvégzése után áttér a katolikus hitre. Ebben az évben írja meg Geschlecht und Character [Nem és jellem] című antiszemita, antifeminista, a férfiak felsőbbrendűségét hirdető könyvét, amely óriási siker lett, németül harminc kiadást ér meg. ~ könyve megjelenése után depressziós lesz, műve logikáját követve

Weiss Manfréd, báró (Pest, 1857. április 11.–Bp., 1922. december 25.) nagyiparos. 1877-ben bátyjával, Bertholddal megalapítja az első magyar konzervgyárat, 1892-ben Csepelen az első magyar tölténygyárat. A csepeli gyár az I. világháború idején a Monarchia egyik legnagyobb hadianyag-szállítója, 30 000 munkás dolgozik üzemeiben. A Gyáriparosok Országos Szövetsége egyik alapítója és alelnöke, 1915-től főrendiházi tag, 1918-tól báró.

Tuka, Vojtech (Béla) (1880–1946) jogász, szlovák miniszterelnök. A pécsi, majd a pozsonyi egyetem professzora, a Szlovák Néppárt titkára, a Slovak című lap szerkesztője. Az I. világháború után együttműködik a magyar irredentákkal, csehellenes politikát folytat, 1929-ben hazaárulásért egy cseh bíróság elítéli. 1938-ban az Andrej Hlinka nevét viselő Hlinka-párt németbarát, radikális szárnyának egyik vezetője, élesen szeparatista. A

Turvölgyi Albert (1897/1900?–?) tisztviselő, jogi tanulmányok után 1928-tól a Pénzügyminisztérium szeszosztályán dolgozik. 1932-ben kidolgozza az állami szeszmonopólium koncepcióját, amely Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisztersége, Imrédy Béla miniszterelnöksége idején valósul meg. A végrehajtás során valójában az iparág árjásítása zajlik le. 1944-ben Reményi-Schneller javaslatára (július 23-i hatállyal) kinevezik a Zsidók Anyagi és Vagyonjogi Ügyeinek Megoldására Kinevezett Kormánybiztos Hivatala élére.

Ujszászy István (Nagykőrös, 1894. augusztus 30.–1947?) hivatásos katonatiszt, 1931 és 1934 között varsói, 1934. június 16-tól prágai katonai attasé. 1938. február 1-jétől 1939. május 1-jéig a Honvédelmi Minisztérium VI-2. (2. vezérkari főnök) osztályon szolgál, majd 1942. augusztus 1-jéig a 2. vezérkari főnökség osztályvezetője. 1942. július 1-jétől az Államvédelmi Központ vezetője, vezérőrnagy. 1944. március 28-án a

Ullein-Reviczky Antal (Sopron, 1894. november 8.–London, 1955. június 13.) diplomata, 1913-tól szolgál a közös Külügyminisztériumban. 1923 és 1938 között több magyar külképviseleten működik. 1938-tól 1943-ig a Külügyminisztérium Sajtó- és Propaganda osztályának vezetője, 1943-tól 1944. március 19-ig stockholmi követ, az angolszász hatalmaknak több jelzést is küld Magyarország különbéke-szándékairól.

Vágó Pál (Bp., 1889. május 24.–Buenos Aires, 1982. november 10.) mérnök, 1939–1940 folyamán nyilas képviselő, a nyilas rendszer idején árkormánybiztos, november 29-től közellátásügyi államtitkár. 1945-ben Nyugatra szökik.