Bernadotte, Folke, gróf (Stockholm, 1892. január 2.–Jeruzsálem, 1948. szeptember 17.) II. Oszkár svéd király unokája, V. Gusztáv unokaöccse, a Svéd Vöröskereszt elnökhelyettese, a II. világháború alatt felügyeli a fogságba esett sebesült brit és német katonák kicserélését. Neve 1944-ben felmerül a Magyarországra küldhető svéd diplomaták között. 1945 februárjában Heinrich Himmlerrel tárgyal Hohenlychenben, s eléri, hogy a

Bernhardt Sándor, dr. (Baja, 1889. május 5.–New York, 1984. március 28.) jogász, ügyvéd, 1929-től Baja város ügyésze, 1937-től 1944-ig polgármestere; 1942 -ben közel egy évig a város főispánja is. 1945-ben az Igazoló Bizottság állásától megfosztja, ügyvédként sem dolgozhat, 1952-ben nyugdíjának folyósítását is beszüntetik. 1961-ben kivándorol az Egyesült Államokba. 1944-es zsidómentő tevékenysége elismeréseként a Yad Vashem

Best, Werner, dr. (Darmstadt, 1903. július 10 .–?) jogász, náci diplomata. 1930-ban lép be a náci pártba, 1931-ben az SS-be. 1933 márciusában Hessenben rendőrfelügyelő, júliustól kormányzó. 1934. június 30-án Dél-Németországban részt vesz az SA vezetőinek meggyilkolásában. 1935-től 1940-ig az SD irodavezetője Berlinben. A Gestapo fő jogi tanácsadójának helyetteseként aktív szerepet játszik a weimari demokrácia szétverésében;

Bethlen István, gróf (Gernyeszeg , 1874. október 8.–Moszkva, 1946. október 5.) erdélyi nagybirtokos, az ellenforradalmi korszak egyik vezető személyisége, 1921 és 1931 között miniszterelnök. Az 1930-as években szembefordul a szélsőjobboldali, németbarát pártokkal, mozgalmakkal. 1944. március 19-e után elrejtőzik, majd szovjet fogságba kerül, és a Butirka-börtönben hal meg.

Baeck, Leo (Lissa, Poroszország, 1873. május 23.–London, 1956. november 2.) tudós, tanár, a németországi zsidó közösség vezetője. 1897-től rabbi a felső-sziléziai Oppelnben. 1905-ben publikálja fő művét: Das Wesen des Judentums [A judaizmus jellege]. 1912-től a berlini hitközség főrabbija, 1922-től a Német Rabbik Szövetségének elnöke. Bár nem cionista, rokonszenvezik a zsidó nemzeti tudat újraébredésével. 1897-ben rajta

Bagossy Zoltán (Dunaharaszti, 1905–1962?) 1936-tól a Nyilaskeresztes Párt tagja, 1938-ban az illegális Eszmevédelmi Vonal egyik vezetője. 1939-ben a budapesti választási küzdelem irányítója, fővárosi főkerület-vezetője. 1942-től a Magyar Közigazgatástudományi Intézet dolgozója, 1943-tól a párt Paraszt Hivatásrendjének vezetője. A nyilas hatalomátvétel egyik előkészítője, Kovarcz Emil közvetlen munkatársa; a puccs után a Külügyminisztériumban nyilas pártmegbízott, rendkívüli követ, a

Bajcsy-Zsilinszky Endre (Szarvas, 1886. június 6.–Sopronkőhida, 1944. december 24.) publicista, politikus. 1919-ben nacionalista, fajvédő, antiszemita, majd fokozatosan a németbarát külpolitikai irányzat egyik fő bírálója. 1939–1944-ig a Független Kisgazda Párt országgyűlési képviselője. 1941. őszi képviselőházi beszédeiben, valamint katonai és politikai vezetőkhöz intézett memorandumaiban fellép a német szövetség ellen. 1943-ban az olasz kiugrás után a háborúból való

Bajnóczy József (Szinérváralja, 1888. február 27.–Pilismarót, 1977. június 12.) 1940-től altábornagy, 1942-től vezérezredes. 1939. augusztus 1-jétől 1941. november 1-jéig a VI. hadtest parancsnoka, majd 1944 márciusáig a vezérkari főnök helyettese, 1944. július 1-jétől nyugállományban.

Bakach-Bessenyey György, báró (Bp., 1892. április 14.–New York, 1959. február 19.) diplomata, 1920-tól a Külügyminisztérium tisztviselője, 1934–1938-ig a Politikai osztály vezetője; 1938-tól belgrádi, 1941-től vichyi, 1943-tól berni követ. Kállay Miklós megbízásából a különbéke előkészítésén dolgozik; Magyarország német megszállása után lemond tisztéről, Svájcban marad. Lakatos Géza miniszterelnök felkérésére részt vesz a kiugrási kísérlet diplomáciai előkészítésében. 1945

Bakay Szilárd (Bp., 1892. szeptember 8.–Sopron, 1947. március 17.) hivatásos katonatiszt, 1934–1939-ig szófiai katonai attasé, 1942. augusztus 1-jétől a Keleti Megszálló Csoport parancsnoka, 1943. október 1-jétől altábornagy, 1944. augusztus 1-jétől az I. hadtest parancsnoka, Horthy Miklós kiugrási kísérletének kulcsfigurája. A németek október 8-án elrabolják és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolják. 1945. május 5-én szabadul, hazatér