Beckerle, Adolf (1902–?) német diplomata. Frankfurt am Mainban a náci párt egyik megalapítója, 1932-től Reichstag-képviselő, 1933 után a frankfurti rendőrség vezetője. 1937-től SS-Obergruppenführer, a II. világháború idején szófiai német követ, majd 1955-ig szovjet hadifogságban.

Belev, Alekszander a bolgár Belügyminisztériumban a zsidóügyek megbízottja.

Bene, Otto a hollandiai Reichskommissar hivatalában a német Külügyminisztérium képviselője.

Beneš, Eduard (Kožlány, Csehország, 1884. május 28.–Sezimovo Ustí, Csehszlovákia, 1948. szeptember 3.) jogász, közgazdász, csehszlovák politikus. Az I. világháború idején a független Csehszlovákiáért küzdő mozgalom vezetője. 1918-tól 1935-ig külügyminiszter. 1935–1938 között miniszterelnök. A kisantant egyik megszervezője; 1938 őszén, a müncheni paktum után lemond, az Egyesült Államokba emigrál, 1940-től Londonban a csehszlovák emigráns kormány vezetője. 1945-től

Barcza György (Pusztazámor, 1888. július 12.–Sydney, 1961. április 18.) diplomata, 1910-től szolgál a közös Külügyminisztériumban. 1924-től 1927-ig a Külügyminisztérium Politikai osztályának vezetője, 1927-től vatikáni, 1938-tól londoni követ. 1941 augusztusában, miután bírálja Bárdossy László kormányának külpolitikáját, nyugállományba helyezik. 1943 márciusában Kállay Miklós kormánya Svájcba küldi, hogy felvegye a kapcsolatot a nyugati szövetségesekkel. 1944 áprilisában részt vesz

Bárczy István, dr., bárcziházi (Bp., 1882. október 21.–La Tour de Teillez , 1952. december 18.) jogász, köztisztviselő, 1928-tól a miniszterelnökség adminisztratív államtitkára, 1921–1944-ig a minisztertanács és a koronatanács jegyzőkönyvvezetője.

Bárdossy László (Szombathely, 1890. december 10.–Bp., 1946. január 10.) 1934. október 24-től 1941. február 4-ig bukaresti magyar követ, majd 1942. március 7-ig külügyminiszter, egyidejűleg 1941. április 3-tól 1942. március 7-ig miniszterelnök. 1945 őszén népbíróság elé állítják; halálra ítélik, kivégzik.

Bartha Károly (Bp., 1884. június 18.–Linz, 1964. november 22.) hivatásos katonatiszt, honvédelmi miniszter. 1932. augusztus 1-jétől a Honvédelmi Minisztérium anyagi csoportfőnöke, 1936. január 1-jétől 1938. november 15-ig a Honvédelmi Minisztérium katonai főcsoportfőnöke, 1936. május 1-jétől altábornagy, 1938. november 1-jétől táborszernagy, 1938. november 15-től 1942. szeptember 24-ig honvédelmi miniszter. 1945-ben kivándorol Venezuelába, majd Ausztriában telepszik le.

Baeck, Leo (Lissa, Poroszország, 1873. május 23.–London, 1956. november 2.) tudós, tanár, a németországi zsidó közösség vezetője. 1897-től rabbi a felső-sziléziai Oppelnben. 1905-ben publikálja fő művét: Das Wesen des Judentums [A judaizmus jellege]. 1912-től a berlini hitközség főrabbija, 1922-től a Német Rabbik Szövetségének elnöke. Bár nem cionista, rokonszenvezik a zsidó nemzeti tudat újraébredésével. 1897-ben rajta

Bartheldy Tibor, dr., hivatásos diplomata, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter; 1938-ban a Külügyminisztérium Elnöki osztályának munkatársa, 1940-ben Csáky István kabinetfőnöke, 1941–1944-ig a Külügyminisztérium Elnöki osztályának vezetője.