Benzler, Felix német diplomata, 1941–1942 folyamán Belgrádban a német Külügyminisztérium birodalmi megbízottja (Reichsbevollmächtigter), 1944-ben Budapesten az Edmund Veesenmayer mellett működő német gazdasági bizottság vezetője.

Beregfy Károly (Cservenka, 1888. február 12.–Bp., 1946. március 12.) hivatásos katonatiszt, 1939. január 1-jétől a Hadiakadémia parancsnoka, 1941. január 1-jétől altábornagy, november 1-jétől a VI. hadtest parancsnoka, 1943. augusztus 1–től 1944. május 15-ig az 1. hadsereg parancsnoka, 1944. január 1-jétől vezérezredes. Augusztus 1–től október 16-ig a Honvédelmi Minisztériumban a központi átszervezéssel bízzák meg, Szálasi Ferenc

Berei Andor (Bp., 1900. november 9.–) közgazdász, kommunista, 1919-től a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja, 1921-ben statáriális bíróság tizenöt évre ítéli, fogolycserével a Szovjetunióba kerül. 1934–1946 között a Belga Kommunista Párt vezetőinek egyike, 1948-tól 1956-ig a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja; 1961-től 1972-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára, majd a Kossuth Kiadó igazgatója.

Berend Béla (1911–1987) szigetvári főrabbi, majd 1944 májusától az átszervezett Központi Zsidó Tanács tagja. Jó kapcsolatokat épít ki Bosnyák Zoltánnal, Endre László barátjával még az 1930-as években, megpróbálkozik az „antiszemitizmus cionizálásával”, vagyis a zsidók kivándoroltatásához megkísérli igénybe venni az antiszemiták „segítségét”. Aktív szerepet játszik Budapesten a nyilas hatalomátvétel után az ún. „nemzetközi” és a „nagy”

Baeck, Leo (Lissa, Poroszország, 1873. május 23.–London, 1956. november 2.) tudós, tanár, a németországi zsidó közösség vezetője. 1897-től rabbi a felső-sziléziai Oppelnben. 1905-ben publikálja fő művét: Das Wesen des Judentums [A judaizmus jellege]. 1912-től a berlini hitközség főrabbija, 1922-től a Német Rabbik Szövetségének elnöke. Bár nem cionista, rokonszenvezik a zsidó nemzeti tudat újraébredésével. 1897-ben rajta

Bartheldy Tibor, dr., hivatásos diplomata, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter; 1938-ban a Külügyminisztérium Elnöki osztályának munkatársa, 1940-ben Csáky István kabinetfőnöke, 1941–1944-ig a Külügyminisztérium Elnöki osztályának vezetője.

Bagossy Zoltán (Dunaharaszti, 1905–1962?) 1936-tól a Nyilaskeresztes Párt tagja, 1938-ban az illegális Eszmevédelmi Vonal egyik vezetője. 1939-ben a budapesti választási küzdelem irányítója, fővárosi főkerület-vezetője. 1942-től a Magyar Közigazgatástudományi Intézet dolgozója, 1943-tól a párt Paraszt Hivatásrendjének vezetője. A nyilas hatalomátvétel egyik előkészítője, Kovarcz Emil közvetlen munkatársa; a puccs után a Külügyminisztériumban nyilas pártmegbízott, rendkívüli követ, a

Bartoszewski, Władysław (1922–) zsidómentő lengyel, Auschwitzban raboskodik 1940 szeptemberétől 1941 áprilisáig; 1942–1945-ig az Armija Krajowa (Honi Hadsereg) tagja. A katolikus Lengyelország Újjászületéséért Front (Front Odrodzenia Polski, FOP) tagjaként a Żegota nevű, zsidókat segítő szervezet egyik alapítója; többször továbbítanak információkat a náci terrorról, a zsidóüldözésről a londoni lengyel emigráns kormánynak. A Yad Vashem 1963-ban a Világ

Bajcsy-Zsilinszky Endre (Szarvas, 1886. június 6.–Sopronkőhida, 1944. december 24.) publicista, politikus. 1919-ben nacionalista, fajvédő, antiszemita, majd fokozatosan a németbarát külpolitikai irányzat egyik fő bírálója. 1939–1944-ig a Független Kisgazda Párt országgyűlési képviselője. 1941. őszi képviselőházi beszédeiben, valamint katonai és politikai vezetőkhöz intézett memorandumaiban fellép a német szövetség ellen. 1943-ban az olasz kiugrás után a háborúból való

Bajnóczy József (Szinérváralja, 1888. február 27.–Pilismarót, 1977. június 12.) 1940-től altábornagy, 1942-től vezérezredes. 1939. augusztus 1-jétől 1941. november 1-jéig a VI. hadtest parancsnoka, majd 1944 márciusáig a vezérkari főnök helyettese, 1944. július 1-jétől nyugállományban.