Baky László (Bp., 1898. szeptember 13.–Bp., 1946. március 29.) csendőr őrnagy, szélsőjobboldali politikus, a szegedi ellenforradalmi kör egyik tagja, 1925-től szolgál a csendőrségnél. 1938-ban nyugállományba vonul, belép a Magyar Nemzetiszocialista Párt – Hungarista Mozgalomba. 1939-ben nyilas programmal (hivatalosan pártonkívüliként) kerül a Képviselőházba (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, 1. Abonyi kerület), ahol a Magyar Nemzetiszocialista Párt egyik vezérszónoka. 1941-ben

Bánffy Dániel (Nagyenyed, 1893. szeptember 18.–Bp., 1955. április 7.) nagybirtokos, politikus. 1940 októberében Észak-Erdély képviseletében kap mandátumot a Képviselőházban, az Erdélyi Párt elnöke. 1940. december 30-tól 1944. március 22-ig földművelési miniszter; 1944 szeptemberében az erdélyi érdekek képviseletében követeli a fegyverszünet haladéktalan megkötését.

Apponyi György, gróf (1898–1970) Apponyi Albert fia, 1931–1935-ig keresztény párti, 1935–1944-ig liberális párti országgyűlési képviselő, németellenes politikus; 1944-ben a Gestapo letartóztatja, a mauthauseni koncentrációs táborba deportálják. 1945 után Belgiumban él.

Arendt, Hannah (Hannover, 1906–1975) filozófus, politológus, PhD: Heidelberg, 1928; 1941-ben az Egyesült Államokba emigrál, 1955-ben a Princeton Egyetem első női professzora, 1967-től a New York-i New School for Social Research professzora. 1951-ben jelenik meg Origins of Totalitarianism című munkája, 1963-ban az Eichmann in Jerusalem, amely meghozza számára a világhírnevet.

Asscher, Abraham (1880–1950) dúsgazdag amszterdami gyémántkereskedő, a városi Kereskedelmi Kamara tagja, a Liberális Párt egyik vezetője, cionista. 1932-ben az Askenázi Hitközségek Szövetségének elnöke, 1933 után barátjával, David Cohennel a Németországból menekülni kényszerülő zsidók segélyezését irányítja. 1940 májusában Hermann Göring meglátogatja ~ gyémántüzemét, és 1,4 millió gulden értékben vásárol gyémántokat. Cohennel együtt megszervezi a Joodse Raadot

Auerswald, Heinz (1908–1970. február 5.) jogász, náci hivatalnok. 1933-ban belép az SS-be, de csak az 1930-as évek végén lesz az NSDAP tagja. 1939 telén egy rendőrzászlóaljjal kerül Varsóba, majd áthelyezik a polgári adminisztrációhoz. Eleinte a népi németekkel (Volksdeutsche) kapcsolatos ügyeket intézi, 1941. május 15-től 1942 novemberéig a varsói gettó komisszárja. 1942 novemberében Ostrów körzetvezetője (Kreishauptmann),

Aymé, Marcel (1902–1967) francia antiszemita író, gyerekmeséket, valamint a fantáziát és a realizmust ötvöző novellákat, kisregényeket, színdarabokat ír. Novellái Magyarországon a Faljáró című gyűjteményes kötetben jelentek meg.

Babos József, dr. (1892 –?) a Honvédelmi Minisztérium vezérkarának helyettes ügyésze, hadbíró ezredes, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János barátja, az ellenállási mozgalomban harcostársuk. A háború után letartóztatják, tizenhárom hónapot tölt fogságban; a NOT 1946. július 11-én szabadlábra helyezi. Ismeretlen helyre (egyes információk szerint Dél-Amerikába) távozik. Új tárgyalás során 1948-ban, távollétében a népbíróság tizenöt évi fegyházra

Bach (1940-ig Bach-Zelewski), Erich Julius Eberhard von dem (Lauenburg, Pomeránia, 1899. március 3.–München, 1972. március 8.) 1930-tól az NSDAP tagja, SS-Obergruppenführer, a keleti fronton a partizánok elleni hadviselés irányítója, 1944. július 1-jétől a Waffen-SS tábornoka. 1944 nyarán–őszén a varsói felkelés leverését irányítja, majd Budapesten a nyilas hatalomátvétel egyik előkészítője. A nürnbergi nemzetközi bíróság előtt elítéli

Badoglio, Pietro (Grazzano Monteferrato, 1871. szeptember 28.–Grazzano Monteferrato, 1956. november 1.) olasz marsall, miniszterelnök. Az I. világháborúban alezredesként kezd szolgálni, 1917-ben tábornok, 1919-ben vezérkari főnök. 1921-ben lemond, 1923-ban brazíliai követ, 1925-ben ismét vezérkari főnök, 1929–1933-ig Líbia kormányzója. 1934-ben ellenzi Etiópia megtámadását, de 1935 novemberében átveszi az Afrikába küldött csapatok irányítását; 1936 májusában Etiópia alkirálya. 1939–1940-ben