Vajna Ernő (1913–Bp. 1945?) közlekedési tisztviselő, 1938-tól a nyilas párt tagja, Szálasi Ferenc közvetlen munkatársa; 1944 decemberétől a miniszterelnökség nyilas pártmegbízottja, 1945 januárjában Budapest védelmének pártmegbízottja. Az ostrom idején életét veszti.
Vajna Gábor (Kézdivásárhely, 1891. november 5.–Bp., 1946. március 12.) szolgálaton kívüli ezredes, 1942-től nyugállományban. A fűzfői gyártelepen kémelhárító, 1939-ben nyilas propagandatevékenység miatt elbocsátják. 1939-től nyilas parlamenti képviselő (Veszprém vármegye, II. lajstromos kerület), 1942-től a nyilas Pártellenőrzés országos vezetője. Szálasi Ferenc kormányában belügyminiszter. 1945. március 31-én Ausztriába menekül, amerikai fogságba kerül, ősszel Budapestre szállítják, népbíróság elé
Vallat, Xavier (1891–1972) jobboldali, antiszemita francia parlamenti képviselő, Charles Maurras katolikus, royalista és nacionalista politikai gondolkodó híve. 1941 márciusától a Commissariat général aux questions juives (CGQJ – Zsidóügyi Főbiztosság) vezetője. ~ szerint az antiszemita politikának Franciaország érdekeit, és nem a német érdekeket kell szolgálnia; legalista módon különbséget tesz a külföldi, hontalan, illetve francia állampolgárságú zsidók
Varga József (Bp., 1891. február 8.–Bp., 1956. december 28.) vegyészmérnök, 1932-től az MTA levelező, 1946-tól rendes tagja, 1939. július 25-től 1943. március 29-ig iparügyi miniszter, 1939. október 27-től 1943. március 29-ig kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. 1945 és 1952 között a Műegyetem tanára, 1952-től a veszprémi Nehézvegyipari Egyetem tanára.
Vasiliu, Constantin Z. román tábornok, 1940 és 1944 között belügyminiszter-helyettes, jelentős szerepet játszik a romániai zsidó- és cigányüldözésekben, a háború után bíróság elé állítják, kivégzik.
Veesenmayer, Edmund (Bad Kissingen, 1904. november 12.–Darmstadt, 1977. december 24.) 1944. március 15-től SS-Brigadeführer, német diplomata. 1925-től az NSDAP tagja, 1932-től a Külügyminisztérium munkatársa. 1941 májusában Zágrábban a kollaboráns usztasa kormány megszervezője. 1944. március 19. után Németország teljhatalmú megbízottja Magyarországon. Szorosan együttműködik Adolf Eichmann-nal a magyarországi zsidók deportálásának megszervezésében. 1949. április 2-án Nürnbergben húsz év
Velics László (1890. április 20.–?) diplomata, 1921 és 1935 között a müncheni konzulátus vezetője, majd 1939-ig a genfi népszövetségi képviselet irányítója. 1939 és 1944 között az athéni követség vezetője Magyarország német megszállása után lemond, csatlakozik a Követi Bizottsághoz.
Tombor Jenő (Nyitra, 1880. március 3.–Bp., 1946. július 25.) hivatásos katonatiszt, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg hadműveleti csoportfőnöke. 1920-tól nyugállományban. 1930-ban egyetlen napra reaktiválják, Horthy Miklós ezredessé lépteti elő. Bajcsy-Zsilinszky Endre baráti köréhez tartozik, a II. világháború idején a Magyar Nemzet című napilap katonai szakírója. 1945. július 1-jétől nyugállományú altábornagy, az őszi parlamenti választásokon
Tardini, Domenico (Róma, 1888. február 29.–Róma, 1961. július 30.) 1937-től római apostoli protonotárius, Különleges Egyházi Ügyekért felelős bíboros államtitkár a Vatikánban. XII. Piusz egyik legközelebbi munkatársa.
Tomcsányi Vilmos Pál, dr. 1944-ben a Kárpátaljai Terület Kormányzói Biztosa, hadműveleti területi kormánybiztos.