Veesenmayer, Edmund (Bad Kissingen, 1904. november 12.–Darmstadt, 1977. december 24.) 1944. március 15-től SS-Brigadeführer, német diplomata. 1925-től az NSDAP tagja, 1932-től a Külügyminisztérium munkatársa. 1941 májusában Zágrábban a kollaboráns usztasa kormány megszervezője. 1944. március 19. után Németország teljhatalmú megbízottja Magyarországon. Szorosan együttműködik Adolf Eichmann-nal a magyarországi zsidók deportálásának megszervezésében. 1949. április 2-án Nürnbergben húsz év

Velics László (1890. április 20.–?) diplomata, 1921 és 1935 között a müncheni konzulátus vezetője, majd 1939-ig a genfi népszövetségi képviselet irányítója. 1939 és 1944 között az athéni követség vezetője Magyarország német megszállása után lemond, csatlakozik a Követi Bizottsághoz.

Tuka, Vojtech (Béla) (1880–1946) jogász, szlovák miniszterelnök. A pécsi, majd a pozsonyi egyetem professzora, a Szlovák Néppárt titkára, a Slovak című lap szerkesztője. Az I. világháború után együttműködik a magyar irredentákkal, csehellenes politikát folytat, 1929-ben hazaárulásért egy cseh bíróság elítéli. 1938-ban az Andrej Hlinka nevét viselő Hlinka-párt németbarát, radikális szárnyának egyik vezetője, élesen szeparatista. A

Turvölgyi Albert (1897/1900?–?) tisztviselő, jogi tanulmányok után 1928-tól a Pénzügyminisztérium szeszosztályán dolgozik. 1932-ben kidolgozza az állami szeszmonopólium koncepcióját, amely Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisztersége, Imrédy Béla miniszterelnöksége idején valósul meg. A végrehajtás során valójában az iparág árjásítása zajlik le. 1944-ben Reményi-Schneller javaslatára (július 23-i hatállyal) kinevezik a Zsidók Anyagi és Vagyonjogi Ügyeinek Megoldására Kinevezett Kormánybiztos Hivatala élére.

Ujszászy István (Nagykőrös, 1894. augusztus 30.–1947?) hivatásos katonatiszt, 1931 és 1934 között varsói, 1934. június 16-tól prágai katonai attasé. 1938. február 1-jétől 1939. május 1-jéig a Honvédelmi Minisztérium VI-2. (2. vezérkari főnök) osztályon szolgál, majd 1942. augusztus 1-jéig a 2. vezérkari főnökség osztályvezetője. 1942. július 1-jétől az Államvédelmi Központ vezetője, vezérőrnagy. 1944. március 28-án a

Ullein-Reviczky Antal (Sopron, 1894. november 8.–London, 1955. június 13.) diplomata, 1913-tól szolgál a közös Külügyminisztériumban. 1923 és 1938 között több magyar külképviseleten működik. 1938-tól 1943-ig a Külügyminisztérium Sajtó- és Propaganda osztályának vezetője, 1943-tól 1944. március 19-ig stockholmi követ, az angolszász hatalmaknak több jelzést is küld Magyarország különbéke-szándékairól.

Vágó Pál (Bp., 1889. május 24.–Buenos Aires, 1982. november 10.) mérnök, 1939–1940 folyamán nyilas képviselő, a nyilas rendszer idején árkormánybiztos, november 29-től közellátásügyi államtitkár. 1945-ben Nyugatra szökik.

Thilo, Heinz (1911–Hohenelbe, 1945. május?/Berlin, 1947. október?) 1942 őszétől orvos Auschwitzban, 1944 végén áthelyezik Gross-Rosenbe.

Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18.–Bp., 1961. augusztus 3.) református lelkész, kisgazdapárti politikus, a Független Kisgazdapárt egyik megalapítója, 1936 és 1944 között országgyűlési képviselő (4. Békés vármegye 1. Békési kerület). 1945-től a párt elnöke. 1945 novemberétől 1946 februárjáig miniszterelnök, 1946 és 1948 között köztársasági elnök. Vejét koholt vádakkal perbe fogják; lemond, 1956-ig házi őrizetben tartják.

Tiso, Josef (Velka Bytča, 1887. október 13.–Bratislava, 1947. április 18.) katolikus pap, szlovák politikus, államelnök. 1918-ban a Szlovák Néppárt egyik megalapítója, 1925-ben prágai parlamenti képviselő, 1927–1928-ban csehszlovák egészségügyi miniszter. A müncheni egyezmény után az autonóm Szlovákia elnöke (1938. október 6-tól). Amikor a csehszlovák kormány 1939. március 10-én leváltja, Szlovákiát német védelem alá helyezi, és március