Arendt, Hannah (Hannover, 1906–1975) filozófus, politológus, PhD: Heidelberg, 1928; 1941-ben az Egyesült Államokba emigrál, 1955-ben a Princeton Egyetem első női professzora, 1967-től a New York-i New School for Social Research professzora. 1951-ben jelenik meg Origins of Totalitarianism című munkája, 1963-ban az Eichmann in Jerusalem, amely meghozza számára a világhírnevet.

Asscher, Abraham (1880–1950) dúsgazdag amszterdami gyémántkereskedő, a városi Kereskedelmi Kamara tagja, a Liberális Párt egyik vezetője, cionista. 1932-ben az Askenázi Hitközségek Szövetségének elnöke, 1933 után barátjával, David Cohennel a Németországból menekülni kényszerülő zsidók segélyezését irányítja. 1940 májusában Hermann Göring meglátogatja ~ gyémántüzemét, és 1,4 millió gulden értékben vásárol gyémántokat. Cohennel együtt megszervezi a Joodse Raadot

Auerswald, Heinz (1908–1970. február 5.) jogász, náci hivatalnok. 1933-ban belép az SS-be, de csak az 1930-as évek végén lesz az NSDAP tagja. 1939 telén egy rendőrzászlóaljjal kerül Varsóba, majd áthelyezik a polgári adminisztrációhoz. Eleinte a népi németekkel (Volksdeutsche) kapcsolatos ügyeket intézi, 1941. május 15-től 1942 novemberéig a varsói gettó komisszárja. 1942 novemberében Ostrów körzetvezetője (Kreishauptmann),

Aymé, Marcel (1902–1967) francia antiszemita író, gyerekmeséket, valamint a fantáziát és a realizmust ötvöző novellákat, kisregényeket, színdarabokat ír. Novellái Magyarországon a Faljáró című gyűjteményes kötetben jelentek meg.

Ambró Ferenc, adamóczi (Castel Gandolfo, Olaszország, 1890. augusztus 26.–?) hivatásos diplomata. 1937. március 26-tól a brüsszeli magyar követség ügyvivője, 1940. január 15-től I. osztályú követségi tanácsos, 1941. augusztus 22-től madridi követ. 1944. március 19. után lemond hivataláról, 24-én felmentik a követség vezetése alól, elbocsátják állásából, majd magyar állampolgárságától is megfosztják.

Ambrózy Gyula (Nyíregyháza, 1884. február 12.–Bp., 1954. március 2.) jogász, 1921-től a Kormányzói Kabinetiroda tisztviselője, 1938-tól államtitkár, 1943-tól a Kabinetiroda főnöke, Horthy Miklós bizalmas híve. Részt vesz a kormányzó kiugrási kísérletének előkészítésében; ennek kudarca után letartóztatják, és a mauthauseni koncentrációs táborba deportálják.

Andreánszky Jenő (Bp., 1898. szeptember 9.–NSZK, 1981. április ?) rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a nyilas Külügyminisztériumban, Kemény Gábor állandó helyettese. Csia Sándor szerint honvéd alezredesként a nyilasokkal szimpatizál, az 1930-as évek végén titokban pénzt gyűjt számukra. 1945 márciusában Nyugatra távozik, állítólag a nyugatnémet kémelhárítás tisztjeként tevékenykedik.

Anfuso, Filippo (1901. január 1.–1963. december 13.) hivatásos diplomata, Galeazzo Ciano kabinetfőnöke, 1942. január 8.–1943. július 25. között budapesti követ. Nem vesz részt Benito Mussolini megbuktatásában; a Duce kiszabadulása után csatlakozik a Salói Köztársasághoz, majd berlini olasz követ. A háború végén mindent elkövet, hogy a mintegy 600 000 internált olasz katona számára emberibb bánásmódot biztosítson

Anger, Per (Göteborg, 1913. december 7.–Stockholm, 2002. augusztus 26.) svéd diplomata, 1940–1941-ben Berlinben szolgál. 1940–1942-ben Stockholmban a magyar–svéd gazdasági kapcsolatok területén dolgozik, 1942 novemberében Budapestre küldik, a svéd követség II. titkára. 1944-ben szorosan együttműködik Raoul Wallenberggel a zsidók mentésében. A szovjet hatóságok 1945 januárjában letartóztatják, de három hónappal később szabadon engedik. A II. világháború után

Anielewicz, Mordecai (Varsó, 1919/1920–Varsó, 1943. május 8.) a háború előtt a Hasomer Hacair baloldali cionista mozgalom tagja, a varsói gettólázadás vezetője. 1939 szeptemberében szovjet területre menekül, megkísérel Romániába szökni, szovjet határőrök elfogják, bebörtönzik. Szabadlábra kerülése után visszatér Varsóba, 1940 januárjától a földalatti mozgalom egyik vezetője. Az 1942-es deportálás után a Zsidó Harci Szervezet vezetője. 1943.