Apor Vilmos (Segesvár, 1892. február 29.–Győr, 1945. április 2.) római katolikus pap, a teológia doktora; 1941-től győri megyéspüspök, 1943-tól a zsidó (izraelita) konvertitákat tömörítő Magyar Szent Kereszt Egyesület püspök-elnöke. 1944-ben több ízben tiltakozik a zsidók üldözése ellen, megpróbálja erőteljesebb fellépésre rávenni a magyar katolikus egyházfőt, Serédi Jusztiniánt; többször is felkeresi a győri gettót. 1945. március

Apponyi György, gróf (1898–1970) Apponyi Albert fia, 1931–1935-ig keresztény párti, 1935–1944-ig liberális párti országgyűlési képviselő, németellenes politikus; 1944-ben a Gestapo letartóztatja, a mauthauseni koncentrációs táborba deportálják. 1945 után Belgiumban él.

Arendt, Hannah (Hannover, 1906–1975) filozófus, politológus, PhD: Heidelberg, 1928; 1941-ben az Egyesült Államokba emigrál, 1955-ben a Princeton Egyetem első női professzora, 1967-től a New York-i New School for Social Research professzora. 1951-ben jelenik meg Origins of Totalitarianism című munkája, 1963-ban az Eichmann in Jerusalem, amely meghozza számára a világhírnevet.

Asscher, Abraham (1880–1950) dúsgazdag amszterdami gyémántkereskedő, a városi Kereskedelmi Kamara tagja, a Liberális Párt egyik vezetője, cionista. 1932-ben az Askenázi Hitközségek Szövetségének elnöke, 1933 után barátjával, David Cohennel a Németországból menekülni kényszerülő zsidók segélyezését irányítja. 1940 májusában Hermann Göring meglátogatja ~ gyémántüzemét, és 1,4 millió gulden értékben vásárol gyémántokat. Cohennel együtt megszervezi a Joodse Raadot

Álgya Papp Zoltán (Bp., 1895. március 18.–Hága, 1987. október 16.) altábornagy, az I. világháborúban százados, 1939-től vezérőrnagy, 1944. november 1-jétől altábornagy. Az 1930-as években Szófiában, Londonban, majd Washingtonban katonai attasé. 1941 júniusától 1941 decemberéig a Kárpát csoport vezérkari főnöke, 1943 októberétől Kárpátalja kormánybiztosa mellé beosztott tábornok, 1944 augusztusától az V. hadtest parancsnoka; 1946-tól hadifogoly a

Altenburg, Günther követségi titkár, majd tanácsos a német Külügyminisztérium II. osztályán, 1937-től az osztrák és csehszlovák ügyek referense a Külügyminisztérium Politikai osztályán. 1940-től miniszteri osztályfőnök, a Külügyminisztérium Tájékoztatási osztályának vezetője, 1941-től teljhatalmú megbízott Görögországban, 1943–1944-ben a Külügyminisztérium Tájékoztatási osztály vezetője.

Ambró Ferenc, adamóczi (Castel Gandolfo, Olaszország, 1890. augusztus 26.–?) hivatásos diplomata. 1937. március 26-tól a brüsszeli magyar követség ügyvivője, 1940. január 15-től I. osztályú követségi tanácsos, 1941. augusztus 22-től madridi követ. 1944. március 19. után lemond hivataláról, 24-én felmentik a követség vezetése alól, elbocsátják állásából, majd magyar állampolgárságától is megfosztják.

Ambrózy Gyula (Nyíregyháza, 1884. február 12.–Bp., 1954. március 2.) jogász, 1921-től a Kormányzói Kabinetiroda tisztviselője, 1938-tól államtitkár, 1943-tól a Kabinetiroda főnöke, Horthy Miklós bizalmas híve. Részt vesz a kormányzó kiugrási kísérletének előkészítésében; ennek kudarca után letartóztatják, és a mauthauseni koncentrációs táborba deportálják.

Andreánszky Jenő (Bp., 1898. szeptember 9.–NSZK, 1981. április ?) rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a nyilas Külügyminisztériumban, Kemény Gábor állandó helyettese. Csia Sándor szerint honvéd alezredesként a nyilasokkal szimpatizál, az 1930-as évek végén titokban pénzt gyűjt számukra. 1945 márciusában Nyugatra távozik, állítólag a nyugatnémet kémelhárítás tisztjeként tevékenykedik.

Anfuso, Filippo (1901. január 1.–1963. december 13.) hivatásos diplomata, Galeazzo Ciano kabinetfőnöke, 1942. január 8.–1943. július 25. között budapesti követ. Nem vesz részt Benito Mussolini megbuktatásában; a Duce kiszabadulása után csatlakozik a Salói Köztársasághoz, majd berlini olasz követ. A háború végén mindent elkövet, hogy a mintegy 600 000 internált olasz katona számára emberibb bánásmódot biztosítson