Antonescu, Mihai (1904. november 5.–Jilava , 1946. június 1.) jogász, Ion Antonescu első kormányában igazságügyi miniszter, 1941. június 22-től külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes, a Conducator bizalmas tanácsadója. 1944. augusztus 23-án letartóztatják, bíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik.

Apor Gábor, báró, altorjai (Sepsikőröspatak, 1889. november 6.–Róma, 1969. február 12.) diplomata, a varsói (1921–1923), majd a bécsi (1934–1935) követség vezetője. 1938. december 24-től vatikáni magyar követ, a német megszállás után is állomáshelyén marad.

Apor Vilmos (Segesvár, 1892. február 29.–Győr, 1945. április 2.) római katolikus pap, a teológia doktora; 1941-től győri megyéspüspök, 1943-tól a zsidó (izraelita) konvertitákat tömörítő Magyar Szent Kereszt Egyesület püspök-elnöke. 1944-ben több ízben tiltakozik a zsidók üldözése ellen, megpróbálja erőteljesebb fellépésre rávenni a magyar katolikus egyházfőt, Serédi Jusztiniánt; többször is felkeresi a győri gettót. 1945. március

Apponyi György, gróf (1898–1970) Apponyi Albert fia, 1931–1935-ig keresztény párti, 1935–1944-ig liberális párti országgyűlési képviselő, németellenes politikus; 1944-ben a Gestapo letartóztatja, a mauthauseni koncentrációs táborba deportálják. 1945 után Belgiumban él.

Albrecht (Weilburg, Alsó-Ausztria, 1897. július 24.–Buenos Aires, 1956. szeptember 14.) Habsburg királyi herceg. Az 1920-as években a legitimisták királyjelöltje, 1943-ban a Magyar Megújulás Pártja kormányzójelöltje, a náci Németország híve. Az újvidéki mészárlás irányítói ~ birtokáról szöknek Németországba. A háború végén kivándorol Argentínába.

Alexianu, Gheorghe a második világháború idején román megszállás alá került, a Dnyeperen és Dnyeszteren túli, a Bug folyóig terjedő terület, Transznyisztria kormányzója. A háború után háborús bűnösként kivégzik Romániában.

Álgya Papp Zoltán (Bp., 1895. március 18.–Hága, 1987. október 16.) altábornagy, az I. világháborúban százados, 1939-től vezérőrnagy, 1944. november 1-jétől altábornagy. Az 1930-as években Szófiában, Londonban, majd Washingtonban katonai attasé. 1941 júniusától 1941 decemberéig a Kárpát csoport vezérkari főnöke, 1943 októberétől Kárpátalja kormánybiztosa mellé beosztott tábornok, 1944 augusztusától az V. hadtest parancsnoka; 1946-tól hadifogoly a

Altenburg, Günther követségi titkár, majd tanácsos a német Külügyminisztérium II. osztályán, 1937-től az osztrák és csehszlovák ügyek referense a Külügyminisztérium Politikai osztályán. 1940-től miniszteri osztályfőnök, a Külügyminisztérium Tájékoztatási osztályának vezetője, 1941-től teljhatalmú megbízott Görögországban, 1943–1944-ben a Külügyminisztérium Tájékoztatási osztály vezetője.

Ambró Ferenc, adamóczi (Castel Gandolfo, Olaszország, 1890. augusztus 26.–?) hivatásos diplomata. 1937. március 26-tól a brüsszeli magyar követség ügyvivője, 1940. január 15-től I. osztályú követségi tanácsos, 1941. augusztus 22-től madridi követ. 1944. március 19. után lemond hivataláról, 24-én felmentik a követség vezetése alól, elbocsátják állásából, majd magyar állampolgárságától is megfosztják.

Ambrózy Gyula (Nyíregyháza, 1884. február 12.–Bp., 1954. március 2.) jogász, 1921-től a Kormányzói Kabinetiroda tisztviselője, 1938-tól államtitkár, 1943-tól a Kabinetiroda főnöke, Horthy Miklós bizalmas híve. Részt vesz a kormányzó kiugrási kísérletének előkészítésében; ennek kudarca után letartóztatják, és a mauthauseni koncentrációs táborba deportálják.