Aymé, Marcel (1902–1967) francia antiszemita író, gyerekmeséket, valamint a fantáziát és a realizmust ötvöző novellákat, kisregényeket, színdarabokat ír. Novellái Magyarországon a Faljáró című gyűjteményes kötetben jelentek meg.

Babos József, dr. (1892 –?) a Honvédelmi Minisztérium vezérkarának helyettes ügyésze, hadbíró ezredes, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János barátja, az ellenállási mozgalomban harcostársuk. A háború után letartóztatják, tizenhárom hónapot tölt fogságban; a NOT 1946. július 11-én szabadlábra helyezi. Ismeretlen helyre (egyes információk szerint Dél-Amerikába) távozik. Új tárgyalás során 1948-ban, távollétében a népbíróság tizenöt évi fegyházra

Bach (1940-ig Bach-Zelewski), Erich Julius Eberhard von dem (Lauenburg, Pomeránia, 1899. március 3.–München, 1972. március 8.) 1930-tól az NSDAP tagja, SS-Obergruppenführer, a keleti fronton a partizánok elleni hadviselés irányítója, 1944. július 1-jétől a Waffen-SS tábornoka. 1944 nyarán–őszén a varsói felkelés leverését irányítja, majd Budapesten a nyilas hatalomátvétel egyik előkészítője. A nürnbergi nemzetközi bíróság előtt elítéli

Badoglio, Pietro (Grazzano Monteferrato, 1871. szeptember 28.–Grazzano Monteferrato, 1956. november 1.) olasz marsall, miniszterelnök. Az I. világháborúban alezredesként kezd szolgálni, 1917-ben tábornok, 1919-ben vezérkari főnök. 1921-ben lemond, 1923-ban brazíliai követ, 1925-ben ismét vezérkari főnök, 1929–1933-ig Líbia kormányzója. 1934-ben ellenzi Etiópia megtámadását, de 1935 novemberében átveszi az Afrikába küldött csapatok irányítását; 1936 májusában Etiópia alkirálya. 1939–1940-ben

Abetz, Otto (Schwetzingen, 1903. március 26.–Düsseldorf, 1958. május 5.) náci diplomata, a Német Birodalom követe a Vichy-Franciaországban. 1931-től az NSDAP tagja, 1935-től a náci Külügyminisztérium munkatársa. 1939 júliusában kiutasítják Franciaországból, 1940 augusztusától 1944-ig tölti be a követi posztot Párizsban. 1941-től SS-Brigadeführer. ~, aki elvben minden politikai kérdésért felelős, egyben a német katonai és rendőri hatóságok

Aczél György (Bp., 1917. augusztus 31.–1991. december 6.) 1935-től a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja, a Hasomer Hacair cionista ifjúsági mozgalomban tevékenykedik. A német megszállás után az antifasiszta kommunista és cionista ellenállás résztvevőjeként zsidókat ment; a nyilas uralom idején többször szállít teherautókon élelmiszert, gyógyszert a Budapestről gyalogmenetekben deportáltak után. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága alkalmazottjának álcázva magát

Adamowicz, Irena (1910–1974) lengyel katolikus, a II. világháború előtt a katolikus Demokratikus Cserkész Szervezet egyik vezetőjeként jó kapcsolatokat épít ki a Hasomer Hacair baloldali cionista szervezet tagjaival. Jól beszél héberül, jiddisül. Fegyvereket csempész a varsói gettóba, 1942 tavaszán több lengyel és litván gettót is felkeres. A világháború után szociális munkás. A Yad Vashem 1985-ben a

Ágoston József (Tápiószentmárton, 1897. jún. 10.–?) rendőr főfelügyelő. 1921-ben lép a rendőrség szolgálatába, 1941 novemberétől 1945. október 2-ig a VIII. kerület osztályparancsnoka; 1945. július 20-án a II. számú Igazoló Bizottság feddéssel igazolja. 1946-ban népbíróság elé állítják azzal a váddal, hogy 1944 novemberében a Józsefvárosi pályaudvaron durván bánt a deportált zsidókkal, még azt is megtiltotta, hogy

Ahasvérus a keresztény antijudaista hagyomány szerint a hazátlan, örökké vándorló (bolygó) zsidó neve.

Albrecht (Weilburg, Alsó-Ausztria, 1897. július 24.–Buenos Aires, 1956. szeptember 14.) Habsburg királyi herceg. Az 1920-as években a legitimisták királyjelöltje, 1943-ban a Magyar Megújulás Pártja kormányzójelöltje, a náci Németország híve. Az újvidéki mészárlás irányítói ~ birtokáról szöknek Németországba. A háború végén kivándorol Argentínába.