Ambrózy Gyula (Nyíregyháza, 1884. február 12.–Bp., 1954. március 2.) jogász, 1921-től a Kormányzói Kabinetiroda tisztviselője, 1938-tól államtitkár, 1943-tól a Kabinetiroda főnöke, Horthy Miklós bizalmas híve. Részt vesz a kormányzó kiugrási kísérletének előkészítésében; ennek kudarca után letartóztatják, és a mauthauseni koncentrációs táborba deportálják.

Andreánszky Jenő (Bp., 1898. szeptember 9.–NSZK, 1981. április ?) rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a nyilas Külügyminisztériumban, Kemény Gábor állandó helyettese. Csia Sándor szerint honvéd alezredesként a nyilasokkal szimpatizál, az 1930-as évek végén titokban pénzt gyűjt számukra. 1945 márciusában Nyugatra távozik, állítólag a nyugatnémet kémelhárítás tisztjeként tevékenykedik.

Anfuso, Filippo (1901. január 1.–1963. december 13.) hivatásos diplomata, Galeazzo Ciano kabinetfőnöke, 1942. január 8.–1943. július 25. között budapesti követ. Nem vesz részt Benito Mussolini megbuktatásában; a Duce kiszabadulása után csatlakozik a Salói Köztársasághoz, majd berlini olasz követ. A háború végén mindent elkövet, hogy a mintegy 600 000 internált olasz katona számára emberibb bánásmódot biztosítson

Anger, Per (Göteborg, 1913. december 7.–Stockholm, 2002. augusztus 26.) svéd diplomata, 1940–1941-ben Berlinben szolgál. 1940–1942-ben Stockholmban a magyar–svéd gazdasági kapcsolatok területén dolgozik, 1942 novemberében Budapestre küldik, a svéd követség II. titkára. 1944-ben szorosan együttműködik Raoul Wallenberggel a zsidók mentésében. A szovjet hatóságok 1945 januárjában letartóztatják, de három hónappal később szabadon engedik. A II. világháború után

Anielewicz, Mordecai (Varsó, 1919/1920–Varsó, 1943. május 8.) a háború előtt a Hasomer Hacair baloldali cionista mozgalom tagja, a varsói gettólázadás vezetője. 1939 szeptemberében szovjet területre menekül, megkísérel Romániába szökni, szovjet határőrök elfogják, bebörtönzik. Szabadlábra kerülése után visszatér Varsóba, 1940 januárjától a földalatti mozgalom egyik vezetője. Az 1942-es deportálás után a Zsidó Harci Szervezet vezetője. 1943.

Antal István, dr. (Kenderes, 1896. február 18.–Bp., 1975. szeptember 5.) ügyvéd, 1935–1936-ban, majd 1938–1942-ben az Igazságügyi Minisztérium államtitkára. Tárca nélküli nemzetvédelmi és propagandaminiszter Kállay Miklós kormányában. Sztójay Döme kormányában igazságügyi, valamint vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1946-ban a népbíróság és a NOT halálra ítéli, a köztársasági elnök az ítéletet életfogytiglani kényszermunkára változtatja; 1960-ban amnesztiát kap.

Abetz, Otto (Schwetzingen, 1903. március 26.–Düsseldorf, 1958. május 5.) náci diplomata, a Német Birodalom követe a Vichy-Franciaországban. 1931-től az NSDAP tagja, 1935-től a náci Külügyminisztérium munkatársa. 1939 júliusában kiutasítják Franciaországból, 1940 augusztusától 1944-ig tölti be a követi posztot Párizsban. 1941-től SS-Brigadeführer. ~, aki elvben minden politikai kérdésért felelős, egyben a német katonai és rendőri hatóságok

Aczél György (Bp., 1917. augusztus 31.–1991. december 6.) 1935-től a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja, a Hasomer Hacair cionista ifjúsági mozgalomban tevékenykedik. A német megszállás után az antifasiszta kommunista és cionista ellenállás résztvevőjeként zsidókat ment; a nyilas uralom idején többször szállít teherautókon élelmiszert, gyógyszert a Budapestről gyalogmenetekben deportáltak után. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága alkalmazottjának álcázva magát

Adamowicz, Irena (1910–1974) lengyel katolikus, a II. világháború előtt a katolikus Demokratikus Cserkész Szervezet egyik vezetőjeként jó kapcsolatokat épít ki a Hasomer Hacair baloldali cionista szervezet tagjaival. Jól beszél héberül, jiddisül. Fegyvereket csempész a varsói gettóba, 1942 tavaszán több lengyel és litván gettót is felkeres. A világháború után szociális munkás. A Yad Vashem 1985-ben a

Ágoston József (Tápiószentmárton, 1897. jún. 10.–?) rendőr főfelügyelő. 1921-ben lép a rendőrség szolgálatába, 1941 novemberétől 1945. október 2-ig a VIII. kerület osztályparancsnoka; 1945. július 20-án a II. számú Igazoló Bizottság feddéssel igazolja. 1946-ban népbíróság elé állítják azzal a váddal, hogy 1944 novemberében a Józsefvárosi pályaudvaron durván bánt a deportált zsidókkal, még azt is megtiltotta, hogy