Hászid Tóra-nagyok és pozsonyi igazak

A dualizmus korabeli magyar orthodox sajtó egyaránt foglalkozott a szakadásban egykor részt vett rabbikkal, a pozsonyi Szofer-dinasztiával, a hászid rebbékkel és a zsidó felvilágosodás újításait ostorozó kelet-európai prédikátorokkal. Ezek a híradások nagyobbrészt e világból való távozásukról szóltak, a bemutatott tradicionalitásra törekvő példáknak, életutaknak sajátos intézményi olvasatait közölték az orthodox lapban. Az orthodoxia vallási autoritásai halálhírükben, nekrológjukban és az elkísérésükről szóló híradásokban cádik-gáon-vekádosként, páratlan Talmud-tudású, szentéletű, igaz emberként jelentek meg. Az orthodox szervezet és a modern sajtó létrehozta saját példaképeit, amelyeket gyakran a felekezeten és zsidóságon kívüli lapok gyászkultúrájának eszközeivel fogalmazott meg. Kialakult a hithűségért, az orthodox intézményrendszerért küzdő rabbik és hitközségi tagok azon „arcképcsarnoka”, akik eltérő formában ugyan, de gyakran váltak igaz és követendő példává. A példaképek köre viszont igen sokrétű volt, a szakadás harcaiban résztvevő rabbikat, a pozsonyi Szofer-dinasztia tanítványait, a hászid rebbéket, és a kelet-európai zsidó vallási autoritásokat egyaránt felölelte, a jámbor életvitelű hitközségi tagokat és elöljárókat pedig e világból való távozásuk után a Tóra autoritásának megerősítői közé emelte. A kis falvakban az orthodox rabbik vallásos életútjának elismerését a keresztény felekezetek papjai, lelkészei részéről szintén kiemelte az orthodox sajtó.

Lőv Leopold horvát-keresztúri kerületi rabbi temetésén „az egész kerület zsidósága” és „a legtávolabb vidékekről” megjelent rabbik mellett – az országos ortodox sajtó híradása szerint – „különösen szép jelét adta kegyeletes érzésének és felebaráti szeretetének Drohoveczky községbeli görög kath[olikus]. pap, a ki nemcsak ott volt a gyászoló közönség közt, hanem egyuttal elrendelte, hogy az épen épülő keresztény templomon a temetés napján a munkások ne dolgozzanak.”

(Zsidó Híradó 1895. aug. 16./ 9. Hirek – Horvát-Kereszturon…)

Rabbi Hirzka Silberstein a racferdi cádik néven ismertté vált újfehértói főrabbi, olyan igazként jelent meg az orthodox sajtóban Strasser Jónás vezércikkében, akinek érdemein a világ léte nyugszik. „Nem volt ember, ki ne siratta volna e nagy emberbarát, e czadik jeszod olom, halálát. Sok, sok gyászoló nagyon jól tudta, hogy atyját, vigasztalóját, sőt még több, fenntartóját kiséri utolsó utjára. Bármennyien beszéltek is e nagy férfiu sirja felett, bármennyien méltatták érdemeit, még sem közelithették meg a valóságot. Hogy más felekezetüek milyen nagyra becsülték a szent férfiut, bizonyitja az, hogy – mint beszélik nekünk, a protesztans lelkész és a kerület képviselője elől mentek a gyászolók kiséretében. Ilyen szent férfiut, ilyen jótevőt, a ki a felekezeti különbségre való tekintet nélkül, annyi szegény embernek nyujtott segitséget, mondották az urak, mi épen ugy gyászolunk, mint önök. Milyen Kidus Hasem!”

(Zsidó Híradó 1897. okt. 21./ 1. Strasser Jónás: Ünnepközben. (Rabbi binjomin Zéév Mandelbaum, rabbi Hirzka Silberstein, rabbi Abraham Schönfeld, rabbi Ungar József zichron zadikim livrocho.)

Strasser Jónás a cádik életét, a felekezetközi térben is megnyilvánuló jótékonyságot és annak hivatalos keresztény elismerését kidus Hásémként, az Örökkévaló nevének megszenteléseként értelmezte.

Hasidic Torah-scions and the righteous of Pressburg/ Bratislava

The Hungarian Orthodox press of the Dual Monarchy era equally dealt with the rabbis who once participated in the schism, the Sofer dynasty of Pozsony (Bratislava), the Hasidic rebbes, and the Eastern European preachers who criticized the innovations of Jewish enlightenment. These reports mostly concerned their departure from this world, presenting the unique institutional readings of examples and life paths striving for the displayed traditionalism in the Orthodox newspaper. In the news of their deaths, their obituaries and reports of their accompaniment in the news, the religious leaders of Orthodoxy appeared as tzadikim-gaonim-vekadosim, portrayed as greats with unparalleled Talmudic knowledge and holy lives, and as righteous individuals. The Orthodox organization and the modern press created their own role models, often articulated using the mourning culture tools of denominations outside of Judaism. A “gallery of portraits" emerged of Rabbis and community members being exemplary of faithfulness and fighting for the Orthodox institutional system, who, though in different forms, often became true and idealized figures. However, the circle of role models was quite diverse, encompassing rabbis involved in the battles of the split, disciples of the Pozsony (Bratislava) Sofer dynasty, Hasidic rebbes, and Eastern European Jewish religious authorities, as well as elevating devout community members and leaders who, after their departure from this world, to the level of authorities to the Torah.  In small villages, the recognition of the religious life path of Orthodox rabbis by priests and ministers of Christian denominations was also highlighted by the Orthodox press.

At the funeral of Rabbi Leopold in Horvát-Keresztúr, alongside “the entire Jewish community of the district" and rabbis “from the farthest regions" appeared, – according to the national Orthodox press, – “especially showing a beautiful sign of his pious feelings and fraternal love, was the Greek Catholic priest, Drohoveczky, who was not only among the mourning crowds but also ordered that the workers not work on the day of the funeral on the on-going renovations of the Christian church." (Zsidó Híradó, Aug. 16, 1895 / 9. News – Horvát-Keresztúr …)

Rabbi Hirzka Silberstein, also known as the tzadik of Racferd, was the chief rabbi of Újfehértó, appeared as a such a righteous man in the Orthodox press in Strasser Jónás’ editorial, on whose merits the existence of the world rests. “There was no person who did not mourn this great philanthropist, this tzadik yesod olam, at his death. Many mourners knew very well that he escorted his father, comforter, and even more, supporter to his final journey. No matter how many spoke over his grave, no matter how many praised his merits, they still could not even approach the true reality of his greatness. The fact that people of other religions greatly esteemed this holy man is evident by the fact that, as we are told, the Protestant minister and the district representative led the mourners in the procession. “Such a holy man, such a benefactor, who helped so many poor people regardless of beliefs,” the gentlemen said, “we mourn just as you do.” What a Kiddush Hashem!" (Zsidó Híradó, Oct. 21, 1897 / 1. Strasser Jónás: In the midst of the celebration. (Rabbi Binjomin Zéév Mandelbaum, Rabbi Hirzka Silberstein, Rabbi Abraham Schönfeld, Rabbi Ungar József zichron zadikim livrocho.)

Jónás Strasser interpreted the life of the tzadik, the charity that manifested in the interfaith space, and its official Christian recognition as Kiddush Hashem, sanctification of the Eternal’s name.