A királyhoz kötődő imák és istentiszteletek az orthodoxiában

A Hanoten tesuá (Aki segedelmet ad a királyoknak… [Zsolt 144,10]) imaszövegek változatai a közösség és a tágabb társadalom viszonyát mutatták. Hasonló ima a királyért vagy az uralkodóért része volt a keresztény liturgiának is. Mint zsidó imatípusnak számos változata alakult ki, egyesek az uralkodó és családja jólétéért szólnak, mások az országért és jólétéért, ismét mások különleges háborús és krízishelyzetekre vonatkoznak. A Világ Teremtője dicsőségének halvány evilági visszatükröződése a koronás fő. Egyúttal a társadalom rendjének és a zsidóság biztonságának letéteményese is. Pirké Avosz 3:2. kommentárjai foglalkoztak a királyért mondandó imával és a királyi hatalomban megtestesülő társadalmi renddel. Rási a Vájchi hetiszakaszhoz (Rási 1Móz 48,2-höz) fűzött kommentárjában Jákob történetéből vezeti le a koronás fő tiszteletét. Rási Jeremiásra hivatkozott hangsúlyozva, hogy a népek királyaiért is kell imádkozni, tekintettel arra, hogy a világ 70 népéért szukkoszkor hetven ökröt mutattak be áldozatként a jeruzsálemi Szentélyben.

Az állam vagy az uralkodó jólétéért szombati és ünnepi istentisztelet keretében mondtak imát. A különböző kiadású és nyelvű imakönyvsorozatok (mahzorok) az Osztrák-Magyar Monarchiában különböző szövegezésben közölték Ferenc Józsefért, az uralkodóházért és a hazáért mondott könyörgést. Ez a köznapi és a szombati imakönyvekben (szidurokban) és női imakönyvekben (techinobuchokban) szintén fellehető volt.

Prayers and services associated with the King in Orthodoxy

The Hanoten teshuah La-melakhim (It is God who gives salvation to kings… [Psalm 144:10]) versions of the prayer texts showed the relationship between the community and the wider society. A similar prayer for the king or monarch was also part of the Christian liturgy. As a Jewish prayer type, many variations have developed, some focus on the well-being of the ruler and his family, others for the country and its prosperity, still others mention specific war and crisis situations. A pale, mundane reflection of the glory of the Creator of the World is the crowned head. It is also the depository of order in society and of security for the Jewish people. The commentaries on Pirke Avos 3:2 dealt with prayer for the king and the social order embodied in royal power. Rashi, in his commentary on the Vaychi parashah (Rashi on Genesis 48:2), derives the chief veneration of the crowned one from the story of Jacob. Rashi referred to Jeremiah, emphasizing the society’s  need to pray for the kings of the nations, in view of the seventy oxen presented as a sacrifice for the 70 nations of the world at the time of Sukkot in the Temple in Jerusalem.

They prayed for the welfare of the state or the monarch at Shabbos and festival services. In the Austro-Hungarian Empire, prayer books (mahzors) in various editions and languages contained different texts of prayers for Franz Joseph, the monarchy, his court and the country. These were also found in the ordinary and Shabbos prayer books (siddurs) and women’s prayer books (techinobuchs).