Milyen képet mutatnak a források a statisztikától a levelezőlapokig?

Kifejezetten az orthodox lakosság foglalkozásszerkezetére vonatkozó adataink Karády Viktor és Palásti Mónika kutatásából származnak, melyek a pesti orthodox házassági anyakönyvekben 1911 és 1931 között szereplő férfiak foglalkozási bejegyzésein alapulnak. (Hangsúlyoznunk kell tehát, hogy ők fővárosi, polgárosult, vagy polgári környezetben élő orthodox lakosságot írnak le!) Eredményeik szerint az „ortodoxia elsősorban és túlnyomórészt a kis- és nagykereskedők, ezek alkalmazottai és munkásai köréből, (…) a tradicionális kisiparosságból, s nem kis részt magából a hitközségek személyzetéből rekrutálódott.” Vizsgálódásunkat kiterjesztve az 1941-1942-es évekre, képet alkothatunk arról, hogy milyen hatással lehettek a zsidótörvények a budapesti orthodox férfi lakosság foglalkozási struktúrájára: megemelkedett a ’munkás, kisalkalmazott, segéd’ csoport aránya (nem is elsősorban a munkások számának megnövekedése révén, hanem az ipari és kereskedelmi segédszemélyzet aránya nőtt meg komolyabb mértékben), valamelyest pedig emelkedett a hitközségi alkalmazásban állók aránya. (Az anyakönyvekben szereplő nők 72%-a háztartásbeliként szerepelt 1938-ban, ami 1942-re 62%-ra csökkent, mivel a zsidótörvények hatására, az életkörülmények romlása szükségessé tette, hogy a nők nagyobb arányban jelenjenek meg a formális munkaerőpiacon is.) A kárpátaljai térség, főképp rurális környezetben élő zsidó lakosságának (itt 81%-uk nem városi településeken élt) foglalkozásszerkezetét Csíki Tamás vizsgálta. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a legnépesebb csoport az iparban dolgozott (s ennek a csoportnak a fele önálló iparos volt), közel negyede a zsidó lakosságnak a kereskedelemben, s 22%-uk a mezőgazdaságban volt foglalkoztatott (akiknek közel negyede mezőgazdasági és erdészeti munkás volt). Tehát ebben a régióban a zsidóság körében nem volt domináns szerepe a kereskedelemnek, s a kutatás arra is rámutat, hogy az iparban dolgozók közel fele nem önálló, hanem kisműhelyekben foglalkoztatott alkalmazott volt. A vármegyei hivatalok zártak voltak a zsidóság előtt, de a községi és városi közigazgatásban nem volt jelentéktelen a számuk. A képeslapok világa tehát részben jól tükrözik a vidéki, hagyománykövető zsidóság életét, ha a foglalkozásszerkezet bizonyos kevéssé látványos elemei ilyen formában nem is jeleníthetőek meg (ipari- és mezőgazdasági bérmunkás lét) egészen pontosan.

What does the picture look like, following the sources from statistics to postcards?

Our specific data on the occupational structure of the Orthodox population come from the research of Viktor Karády and Mónika Palásti, and are based on the occupational records of men in the Orthodox marriage registers of Pest between 1911 and 1931. (We must stress that they describe an Orthodox population living in the capital, in a bourgeois or civil environment!) According to their results, ‘Orthodoxy was recruited mainly and predominantly from among small and large merchants, their employees and workers, (…) the traditional small trades, and not a small proportion of the staff of the religious communities themselves.’ By extending our analysis to the years 1941-1942, we can form a picture of the impact of the Jewish laws on the occupational structure of the Orthodox male population in Budapest. The proportion of the ‘labourer, servant, assistant’ group increased (not primarily through an increase in the number of workers, but through a more significant increase in the proportion of industrial and commercial assistants), and the proportion of those employed by the religious communities increased a little. (In 1938, 72% of women were registered as homemakers, a figure which had fallen to 62% by 1942, because the deteriorating living conditions, due to the impact of the Jewish laws, made it necessary for women to enter the formal labour market in greater numbers.) The occupational structure of the Jewish population of the Transcarpathian mostly rural region (where 81% lived in non-urban settlements), was examined by Tamás Csíki. According to the 1910 census, the most populous group was employed in industry (half of whom were self-employed industrialists). Nearly a quarter of the Jewish population was employed in commerce, and 22% in agriculture (nearly a quarter of whom were agricultural and forestry workers). Thus, commerce was not dominant among Jews in this region, and the research also shows that nearly half of those employed in industry were not self-employed but were employed in small workshops. The county offices were closed to Jews, but their numbers were not insignificant in the municipal and town administrations. The world of the postcards thus reflects well the life of the rural, traditional Jewry, even if certain less spectacular elements of the occupational structure cannot be represented in this form (industrial and agricultural wage-work) quite accurately.