Miért voltak orthodox kóser boltok a fővárosban?

Az élelmiszer beszerzése új intézményi megoldásokat kívánt meg a fővárosban a korábbi vidéki gyakorlathoz képest. A fővárosi vásárcsarnokok, virágkorukon túlhaladott szatócsboltok nem feleltek meg a vallási igényeknek, vagy a hitközség önmagában pedig nem tudta ellátni az orthodox lakosság ellátását. A háztartások rituális igényeihez kereskedelmi hátteret az orthodox kóser viszonteladók szolgáltatták, amelyet kis- és nagy gyümölcskereskedések, kóser étolaj- és margarin-üzemek, szeszgyárak és bortermelők, illetve fővárosi és vidéki – elsősorban északkelet-magyarországi – pászkasütödék láttak el. A jelentős orthodox kóser márkanevek hirdetéseikben a vallási ünnepekhez kapcsolódó akcióik révén is tekintettel voltak a felekezeti vallási igényekre, valamint a budapesti gazdasági kiállításokon szintén képviseltették magukat.

Egy temesvári olvasó ezt a városi jelenséget úgy fogalmazta meg az országos orthodox zsidó hetilapban, hogy az orthodoxia létkérdése az, hogy „elég elasztikus-e arra, hogy a mai társadalomba beilleszkedhessék, elvei felhagyása nélkül, illetőleg: tud-e minden új eszközt is felhasználni a régi szent értékek megmentéséért és igy elsősorban a Tóráért.” (Zsidó Ujság 1929. január 26./ 4.)

Az ipari méretű rituális követelményeknek megfelelő termelés, a fővárosi orthodoxiára összpontosítva, a húsiparban jelent meg leginkább. Az önálló orthodox kóser húsüzemek közül a legjelentősebbek a Rebenwurzl (1893-tól) és a Skrek márkanevek, valamint a Weiss Manfréd Konzervgyár és a Stern és Társa orthodox kóser virsli, szalámi és füstölt hús árugyár voltak. Mellettük több vidéki vállalkozás is bekapcsolódott az orthodoxia ellátásába. Ezek a húsgyárak illethetők leginkább az „orthodox kóser ipar” címkéjével, míg az élelmezés más területein többnyire jelentős cégek, neves márkák kóser változatai említhetők. A főváros és a regionális központok tejüzemei mellett vidéken több kisebb orthodox kóser tejfeldolgozó is alakult.

Why were there Orthodox kosher shops in the capital?

Food procurement required new institutional arrangements in the capital compared to previous rural practices. The capital’s market halls, the outdated grocery shops, were no longer able to meet religious needs, or the parish alone could not supply the Orthodox population. The commercial backbone for the ritual needs of households was provided by Orthodox kosher retailers, including small and large fruit traders, kosher edible oil and margarine factories, distilleries and wine producers, and bakeries in the capital and in rural areas, mainly in northeastern Hungary. The major Orthodox kosher brands were also sensitive to religious needs in their advertising through their promotions linked to religious festivals and were represented at economic fairs in Budapest.

A reader from Timisoara described this urban phenomenon in the national Orthodox Jewish weekly as the question of Orthodoxy’s existence: “whether it is elastic enough to be integrated into today’s society without abandoning its principles, or whether it can use all new means to save the old sacred values and thus, above all, the Torah." (Zsidó Újság, 26 January 1929 / 4.)

Production to meet the ritual requirements of industrial scale, concentrated on the orthodoxy of the capital, was most prominent in the meat industry. The most notable of the independent Orthodox kosher meat factories were the Rebenwurzl (from 1893) and Skrek brand names, as well as the Weiss Manfréd canning factory and the Stern and Company Orthodox kosher sausage, salami and smoked meat factory. Alongside them, several rural businesses were also involved in supplying Orthodoxy. These meat factories are best labelled as the ‘Orthodox kosher industry’, while in other areas of catering, the kosher versions of well-known brands are mostly from major companies. In addition to the dairies in the capital and regional centres, several small Orthodox kosher dairies were established in the countryside.