Hogyan értendő a hagyomány láncolata?
A hagyomány láncolatának lényege az, hogy minden újonnan felmerülő vallási kérdés és bevezetett gyakorlat az egymásra épülő generációk kanonizált vallási irodalmán keresztül visszavezethető legyen a szináji kinyilatkoztatásig és Mózes öt könyvének szövegéig. Ezt a vallási elvet Rabbi Gedalja ben Joszef Ibn Jachja (1515–1587) Sálselet hákábbálá című könyve (megjelent 1587., Velence) fejti ki a Misna Avosz 1:1 alapján. Mindaddig, amíg az új jelenség adaptációja a korábbi modellek értelmezési keretein belül marad, a láncolat nem szakad meg.
Az orthodoxia a precedens nélküliként megélt modernitás jelenségeire megkísérelt precedenst találni a hagyomány láncolatában, ami egyúttal a premodern vallási közösségi élet modern körülményekhez történő adaptálását is szolgálta. Amire nem volt precedens, nem volt a hagyomány rendszerébe illeszthető, azt távol igyekezett tartani közösségi élettől. Ebben a folyamatban kiemelt szerepük volt a vallási autoritásoknak, akik a mintakövetéshez nyújtottak modelleket az adott korszaknak és társadalmi keretnek megfelelő törekvések mentén. Ezeket a modelleket a modernitás új fórumaként a sajtó, a hitközségek feletti országos intézményrendszer és az orthodox középosztály jelenítette meg az állam és a szélesebb nyilvánosság felé.
How to understand the chain of tradition?
The point of the chain of tradition is to trace all emerging religious issues and established practices back through the canonized religious literature of successive generations to the Sinai revelation and the text of the five books of Moses. This religious principle is expounded by Rabbi Gedaliah ben Yosef Ibn Yachya (1515-1587) in his book Shalselet Haqabalah (published 1587, Venice) based on Mishnah Avos 1:1. As long as the adaptation of the new phenomenon remains within the interpretive framework of the previous models, the chain is not broken.
Orthodoxy attempted to find a precedent in the chain of tradition for the phenomena of modernity, which also served to adapt premodern religious community life to modern conditions. What there was no precedent for, which could not be fitted into the system of tradition, was kept away from community life. In this process, religious authorities played a prominent role, providing examples of models following along the lines of aspirations appropriate to the time and social context. These models were presented to the state and the wider public through the press, by the national institutions of the orthodoxy above the religious communities and the Orthodox middle class as a new forum for modernity.