Mit lehet tudni a pesti orthodox intézményrendszer menekültsegítéséről?

’Itt van a menekültek és a kiutasítottak nagy tömege. Ezernél több személy van ezekből itt a fővárosban őrizetben és ellátásukról, élelmezésükről nekünk kell gondoskodnunk. E szerencsétlenek száma napról-napra emelkedik.” Írta az Orthodox Zsidó Újság lapjain, 1940. július 1-én, Kahán-Frankl Samu, az orthodox központi iroda elnöke. Az Orthodox Zsidó Népasztal Egyesület által kiadott pészachi Hagadában pedig a következőt olvashatjuk: „Egyesületünk, mely évtizedek óta áll fenn, naponta kb. 400-500 rászorultat lát el meleg étellel, kiket a sors sujtó keze hozzánk kényszerített és ennek hiányában az éhenpusztulásnak lennének kitéve. (…) Özvegyek, árvák, öregek, tönkrementek, állás és keresetnélküliek, a német emigránsok nagy tömege, továbbá egyéb hontalanok, a toloncházban lévő hitsorsosaink, és családjaik képezik állandóan ellátottjaink nagy számát.” A menekültek segítése 1941 nyaráig történhetett nyíltan, szervezett keretek között, hiszen ekkor a magyar hivatalok erőszakosan léptek fel a „nem-magyar honosságú” zsidókkal szemben, melyek végül deportáláshoz és a kamenyec-podolszkijban történt tömeggyilkosságokhoz vezettek. Így a 4. belzi rebbe, Reb Aharon Rokeach is titokban, hadifogolynak álcázva menekülhetett 1943. májusában Budapestre, s bár a főváros hagyományörző közösségében természetesen tudtak arról, hogy a rebbe a városban rejtőzik, de az Orthodox Zsidó Újság is csak akkor írta meg, hogy hazánkban volt, mikor már Magyarországot elhagyva (1944. januárjában), a Szentföldre érkezett. „Amikor, a múlt tavasszal, a Gondviselés csodás irányban megnyilatkozott akaratából Magyarországra jött, valamint egész ittléte alatt, lapunk szándékosan nem adott közlést Róla, de a hívek szájról-szájra adták a hírt maguk között s eljöttek Hozzá a csüggedtek, az összetörtek, az aggódók, a reményvesztettek. S akinek sikerült a szentéletü Rebbe elé járulni, az úgy érezte, hogy a cadik egy meleg tekintete bátorságot, vigaszt, útmutatást nyújt (…).” (A belzi Rebbe a Szentföldön, Orthodox Zsidó Újság, 1944. február 1. 3.o.)

What do we know about the assistance offered by the Orthodox institutions of Pest to the Jewish refugees?

‘Here is the mass of refugees and expellees. More than a thousand of them are in detention here in the capital, and we have to take care of their food and care for them. The number of these unfortunate people is increasing day by day." Written in the pages of the Orthodox Jewish Newspaper, July 1, 1940, by Kahán-Frankl Samu, chairman of the Orthodox Central Bureau. And in the Pesach Hagada, published by the Orthodox Jewish People’s Table Association, we read: ‘Our Association, which has been in existence for decades, provides hot meals daily to about 400-500 needy people, who are forced by the hand of fate to come to us and who would otherwise be exposed to starvation. (…) Widows, orphans, the elderly, the ruined, the unemployed and the unemployable, the great mass of German emigrants, other stateless persons, our conscripts in the tolonchaz and their families are the great number of our permanent recipients." The assistance to refugees could not take place in an open and organised way until the summer of 1941, when the Hungarian authorities took violent action against Jews of ‘non-Hungarian nationality’, which eventually led to deportations and mass murders in Kamianets-Podilskyi. Thus, the 4th Rebbe of Belz, Reb Aharon Rokeach, may have fled to Budapest in May 1943, disguised as a prisoner of war, and although the traditionalist community in the capital knew that the Rebbe was hiding in the city, the Orthodox Jewish Newspaper wrote that he was in our country only when he left Hungary (in January 1944) and arrived in the Holy Land. “When, last spring, by the miraculously manifested will of Providence, he came to Hungary, and during his whole stay here, our newspaper deliberately did not publish any notice of him, but the faithful spread the news among themselves by word of mouth, and the discouraged, the broken-hearted, the worried, the hopeless came to him. And whoever managed to come before the Rebbe, who was still alive, felt that a warm glance of the tzadik gave him courage, comfort and guidance (…)" (The Rebbe of Belz in the Holy Land, Orthodox Zsidó Újság, 1 February 1944, p. 3)

Élelmiszerosztás a budapesti Orthodox Zsidó Népasztal Egyesületnél. Fénykép az egyesület pészachi Hagadájából (Izrael Egyiptomból való kivonulásának elbeszélése)

Food distribution at the Orthodox Jewish People’s Table Association in Budapest. Photo from the association’s Passover Haggadah (narration of Israel’s exodus from Egypt)

© MAOIH Levéltára