Milyen bírálatok érték a Koestlin-gyárat?

A Köstlin-gyárat gyakran támadták a cég döntései miatt. A magyar ipar, az ipari és kereskedelmi nyelv nemzetiesítési törekvéseinek idején az 1900-as években a Magyar Kereskedők Lapja a Győri Naplót citálva azt sérelmezte, hogy a szakmunkásaival áttelepült gyár hivatalos munkanyelve a német, miközben állami támogatásban is részesült, exporttermékeinek pedig szintén német neve van, s nem magyar. „A Koestlin-czég gyárában és iroda-helyiségében igenis, pángermán szellem uralkodik, amely a vezetés minden ágában nyilvánulást nyer. Könyveiket és levelezésüket németül vezetik, hivatalnokaikat Württembergböl hozatják és ha valaki magyar nyelven akar érintkezni a hivatalnokokkal a gyár irodájában, az egyedüli magyar hivatalnok tolmácsolása szükséges. Iparosaikat Bregenzből és Düsseldorfból hozatják. S ha a czég azt állítja, hogy csak 3 hivatalnok és 10 külföldi munkást alkalmaz a gyár, akkor Ausztriát valószinüleg belföldnek veszi, mert egy csomó osztrák is van nála alkalmazva. Mindenféle elem, csak nem magyar. Azaz magyarok is vannak, 10—12 éves gyermekleányok, akiknek Koestlin ur 20—25—30 kr. napszámot fizet. Az iparfelügyelőnek gondatlansága folytán igy pusztítják el gyermekeink életerejét csirájukban Koestlinék. Koestlin ur egy magyar hivatalnoknak mondotta: «Ich finde in Ungarn keinen commerciell gebildeten Mann, der meinen Erwartungen entsprechen könnte.»” [Nem találok olyan kereskedelmi végzettségű embert Magyarországon, aki megfelelne az elvárásaimnak.] (Magyar Kereskedők Lapja 1903. április 26. 5. Kereskedelmi hírek.)

A Győri Napló 1908-as híre is a nemzeti ipar szempontjait kérte számon a gyáron, annak állami támogatását nehezményezve. „Tegnap délután a cukrásziparosok gyűltek össze városunkban a Dunántúl különböző városaiból. A cukrásziparosok bejelentették látogatásukat a Schmiedl-féle cukorkagyárba és Koestlin-gyárba. Schmiedl részéről a felelet szívélyes meghívás volt, Koestlin azonban, […] azzal hárította el magától a mindenesetre megtisztelő látogatást, hogy munkásai akkor fel lennének tartóztatva, ami neki pénzébe kerülne. Hát szép dolog a takarékosság, de szép dolog az. állami szubvenció is. Az állami segélynek nem lehet az a célja, hogy egyesek vagyonát növelje, hanem, hogy a magyar ipart emelje. Erre pedig nagyon alkalmasak a tanulmányutak, ha — azok nincsenek elzárva.” (Győri Napló 1908. október 18. 4. A Koestlin-gyár vendégszeretetet – Nem engedik be a cukrászokat.) Schmidl Henrik János „Első magyar malátakészítmény-, utifű-, gyümölcsczukorka- és dragée-” gyára valószínűleg közelebb állhatott a nemzeti iparról alkotott elképzeléseknek, mind nevében, mind pedig termékreklámjainak szimbolikájában. Mindkét gyár tulajdonosai a győri neológ izraelita hitközséghez kötődtek. A névtelenségben maradó konkurencia Koestlinéket mégis „pángermán” szellemiségű cégnek titulálta és a közjogi vita osztrák-magyar ellentétét is kivetítette rájuk.

What criticism has the Koestlin factory received?

An anonymous competitor often attacked Kosetlin for his lack of Magyarization. In the 1900s, the Magyar Kereskedők Lapja, citing the Győri Napló, complained that the official working language of the factory, which had relocated its skilled workers, was German, while it also received state subsidies and its export products were also called German, not Hungarian. The 1908 article in the Győri Napló called the factory a “pan-Germanic" company and used the anti-Austrian nationalist rhetoric of Kossuth’s followers to attack Koestlin.

Koestlin cukorka papír az 1920-as évekből

Koestlin candy paper from the 1920s

© Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest