A Hullám című film elhagyja a történeti kereteket, amelyek idegennek, porosnak tűnhetnek egy gimnazista számára (rég volt, elmúlt, nem is éltem, mi közöm hozzá, ilyesmi már úgysem történhet meg, minek folyton erről beszélni stb. ), ehelyett egy középiskolás közösség mindennapjain, hétköznapi problémáin keresztül mutatja be a fasizálódás lehetőségét. A film megtekintését követően a tanulókkal megvitatjuk az értelmezés lehetőségeit, a szabadság és a felelősség örök kérdéseit.

Információ a filmről:

A hullám (Die Welle), 2008, német film, rendező: Dennis Gansel)

Egy átlagos gimnázium, egy átlagos osztály, itt a közelben, napjainkban. Egy projekthét keretében az osztálynak az autokrácia témáját kell feldolgoznia. Tanáruk, Rainer Wenger úgy dönt, hogy valami teljességgel szokatlan, az átlagostól eltérő dolgot csinál a projektből. Tanári megbízatását önhatalmúlag átalakítja, és különös kísérletbe kezd az osztállyal: azt akarja, hogy saját bőrükön tapasztalják meg az autokráciát – csak néhány napig. De ez a hét nagyon hosszú lesz mindazoknak, akik részt vesznek a kísérletben.

A Hullám című film elhagyja a történeti kereteket, amelyek idegennek, porosnak tűnhetnek egy gimnazista számára (rég volt, elmúlt, nem is éltem, mi közöm hozzá, ilyesmi már úgysem történhet meg, minek folyton erről beszélni stb. ), ehelyett egy középiskolás közösség mindennapjain, hétköznapi problémáin keresztül mutatja be a fasizálódás lehetőségét. Amikor a valódi közösség lehetőségei nem működnek, amikor a szabadság kiürül, jelentésvesztetté válik, amikor a közösség magára hagyja a perifériáján létezőket, esetleg ellenük fordul, amikor annyira sem képesek egymásra figyelni a gyerekek, hogy egy működő vizilabda csapatot tudjanak összehozni, akkor erőteljes igény mutatkozik egy központi akaratra, egy olyan vezetőre, aki helyettük teremt, felülről közösséget, aki úgy védi meg a gyöngéket, hogy az erő egységét hirdeti, kijelöli a belső és külső ellenséget, hogy összetartsa közösségét, megszűnteti az individualitást és felszámolja a kiürült, meggyűlölt szabadságot. Kollektív célt és értelmet ad mindenki életének, mert egyéni sajátságokra figyelmező saját célokat sem ő, sem más nem tudott adni. Hatalma önmaga számára is váratlan kárpótlás saját kudarcaiért, megnyugtathatja őt is, hogy az ő sorsáért is mások felelnek, a közös ellenség.

A film bemutatja, hogy a fasizmus lehet vonzó is, mert a szabadság nem elnyomás nélküli állapot pusztán, hanem a magunk és mások méltóságának és felelősségének tudata. Nem akkor jön el, amikor megszűnik az idegen uralom. Demokrata az, aki nem fél – hangzik a kiürített, agyonidézett, meg nem értett mondás. Szabad az, aki nem fél, mert csak az tud szabadon és felelősen dönteni, csak ő az, akit nem képzelt félelmei tartanak fogva, márpedig demokrata csak az lehet, aki képes szabadon dönteni.

2. Vitatémák és értelmezési csomópontok a film megnézése után

• Kinek mi lehetett vonzó a “Hullám”- közösségben, ami a filmben létrejön, ki miért csatlakozott, vált a kezdeményezés hívévé?

• Milyen közös motivációik voltak a a „Hullám-közösség” híveinek? Hogyan élték meg egy liberális társadalom, egy liberális iskolamodell nyújtotta lehetőségeket?

• Miben és miért hibázott a filmbéli tanár? Hogyan kellett volna kezelnie a problémát a „Hullám” megindításától egészen az utolsó jelenetben végbemenő tragédiái?.

• Kik voltak azok, akik ellenálltak a “hétköznapi fasizmus” csábításának; és miért, hogyan tudtak ellenállni?

• Milyen lehetőségei lettek volna a csatlakozó diákoknak? Milyen lehetőségeket teremthetett volna nekik a környezetük, az iskola, a tanárok?

• Valószerűnek tartják-e, amit láttak, el tudják-e képzelni, hogy ilyesmi valóban megeshessen kisebb vagy nagyobb közösségekben, egy iskolában vagy egy társadalomban?

• Ha nem, mit találtál valószerűtlennek? Hogyan tenné életszerűbbé a filmet, milyen valóságos veszélyhelyzeteket tudnak elképzelni?

• Látnak-e esélyt arra, hogy ilyesmi a saját közösségükben, iskolájukban, városukban, országukban megtörténhet? Ha igen, van-e feladatuk ennek a veszélynek a mérséklésében? Ha igen, hogyan képzelik el a saját szerepüket, feladatukat?

Dr. Vári György – Dr. Pécsi-Pollner Katalin