A vártnál jóval több volt a látogató, zsúfolásig megtelt az Izrael közepén, a Netanya melletti Tel Jichák kibucban lévő Maszuah legnagyobb előadóterme. Főként idősebb magyarok és második generációsok, a magyar szülők gyermekei érkeztek a szinkrontolmácsolással magyarul és héberül megtartott rendezvényre.

A holokauszt a magyar nemzet egyik legnagyobb tragédiája

Nagy Andor nagykövet a holokausztot a magyar nemzet egyik legnagyobb tragédiájának nevezte. A Magyarországon is máig meglévő, sőt növekvő antiszemitizmus fájdalmas jelenségét összefüggésbe hozta a rendszerváltás utáni frusztrációval, a gazdasági válsággal, valamint a szegénységgel és a megélhetési nehézségekkel. Véleménye szerint a Jobbik a frusztrált embereket manipulálja és használja ebben a kérdésben.

Különösen tragikusnak vélte, hogy ez éppen a Magyarországgal nagyon azonosuló magyar zsidókkal történhetett meg, akik emiatt sem tudták elhinni azt egészen az utolsó pillanatig. Hangsúlyozta az akkori döntéshozók erős felelősségét, akik nem akadályozták meg a holokausztot, hanem pénzügyileg, katonailag, közigazgatásilag asszisztáltak hozzá.

A zsidó kultúra reneszánszát éli

Nagy Andor elmondta: nehéz szembesülni vele, hogy embertársaink ezt tehették embertársainkkal, „de minden szenvedés ellenére van remény, a zsidó népnek van állama, a holokauszt ellenére vannak Európában zsidó közösségek”. És felhívta a figyelmet a Magyarországon zajló zsidó kulturális reneszánszra. Ismertette a magyar kormány erőfeszítéseit és türelmet kért az általa elkerülhetetlennek és fájdalmasnak nevezett múlttal való szembenézéshez.

Történelmi áttekintés

A magyar követ után Jichák Kasti professzor, a konferenciának otthont adó intézmény tudományos igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd beszédében felvázolta a magyar holokauszt történelmi sajátosságait, kiemelve az 1944 előtti kormányzati zsidóellenes intézkedéseket.

Rafael Vágó, a tel-avivi egyetem történész professzora a magyar holokauszttal kapcsolatos tudományos megközelítéséről beszélt. A jelenlegi emlékezetpolitikai vitákat pozitív folyamatnak értékelte, mert szerinte az emlékezet őrzésének módja a viták és nézeteltérések során alakul ki, és a holokauszt kapcsán folyó összeütközések jelzik, hogy még mindig mennyire feszült ez a kérdés Magyarországon. A holokauszt hamarosan a történelem részévé válik a túlélők generációjának távozásával, a személyes tanúságtétel helyett majd a kollektív emlékezetben él tovább.

Tanítványok részvétele az emlékév rendezvényein

Szita Szabolcs, a budapesti Holokauszt Emlékközpont főigazgatója kiemelte a jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt intézetben folyó magyar tanári továbbképzések jelentőségét, a volt tanítványok részvételét a hetvenedik emlékév rendezvényeiben. Ismertette a vidéken elhurcolt zsidók nyomainak felkutatására és a róluk szóló megemlékezésekre tett erőfeszítéseket, bemutatta a közös múlt, az együttélés felidézésének példáit.

Eszter Ferbstein kutató az ortodox zsidó közösség holokausztban megjelenő sajátosságairól beszélt, a mély vallásosság szükségszerű feladásáról a koncentrációs táborokban, ahol például maguk az ortodox rabbik beszélték le híveiket a kóser étkezés szabályainak betartásáról életben maradásuk érdekében.

„Szól a kakas már”

A konferencia délutáni második felében a művészi megközelítés került napirendre. Roni Lusztig, a cfáti múzeum igazgatója a „Szól a kakas már” című, adományba kapott festményükről beszélt, amit egy erdélyi holokauszt túlélő alkotott. A Budapestről meghívott Forgács Péter két rövid filmrészlet segítségével mutatta be a holokauszt művészi ábrázolásának lehetőségeit és korlátait. A konferencia utolsó felszólalója az izraeli születésű, de magyar származású és jelenleg San Fanciscóban élő Michal Gavish volt, aki a Magyar Zsidó Múzeumban rendezett kiállításáról szólt.

Forrás: MTI/Shiri Zsuzsa tudósítása