“Örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész.“

(Ésaiás próféta könyve 56.)

A NEVEK adatbázis alapját az 1945-1950 közötti holttá nyilvánítási eljárások közzététele szolgáltatta. A holttá nyilvánítások a tényleges veszteségeknek pusztán egy töredékét fedték le, a feldolgozás pedig csak 1950-ig terjedt ki, ekkor ugyanis beszüntették a közzétételt.

Még az Emlékközpont megnyitása előtt sor került az adatbázis első kiterjesztésére, nevezetesen a hivatalos honvédelmi (munkaszolgálatos) áldozati nyilvántartások beépítésére. Ehhez a Bús János és Szabó Péter szerkesztette a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiadásában megjelent, a katonai veszteségeket feldolgozó kötetei, pontosabban annak számítógépes változata szolgált alapul.

Az Emlékközpont 2004. áprilisi megnyitására gyakorlatilag a fenti két forrás segítségével 60 ezer név került az Áldozatok emlékfalára.

Ezzel párhuzamosan, de inkább ezt követően kerültek kiadásra a túlélők, leszármazottak számára a Yad Vashem által használt adatlapok mintájára elkészített kérdőívek, melyekből mára mintegy 14500-at kapott kitöltve vissza az Emlékközpont.

Az adatlap egyik lényeges eleme, hogy a bejelentőnek névvel és elérhetőséggel kell vállalnia, hogy az általa közölt adatokat a legjobb tudása szerint szolgáltatja. Ugyanakkor az ő személyes adatai (a neve sem) nem kerülnek semmiféle nyilvántartásba. Ez azt jelenti, hogy az Emlékközpontban kialakított rendszer is kizárólag az áldozat felől enged bármiféle betekintést az adatbázisba. Ez a garanciája annak, hogy az Emlékközpont ne kezeljen, s ne is kezelhessen az Adatvédelmi törvény által valóban védett személyes adatokat.

Összefoglalva elmondható, hogy az eredeti elképzelés (leginkább a mai Magyarország területén) bevált, a holttá nyilvánítások és a honvédelmi nyilvántartások feldolgozásával az áldozatok jelentős részéről megbízható adatok állnak rendelkezésre. Ezek segítségével már nem okozott gondot a bejelentések befogadása sem.

A további feldolgozáshoz a forrásoknak két alaptípusa állt rendelkezésünkre, amelyek a meglévő adatok alapján már ugyanilyen módon ellenőrizhetőek. Egyrészt az egyes településeken feltárt áldozati névjegyzékek /községsoros nyilvántartás/, másrészt a különböző (koncentrációs) táborok általában meglehetősen hevenyészett nyilvántartásai /tábori listák/.