Jogfosztástól népirtásig

A magyar holokauszt áldozatainak emlékére

Az állandó kiállítás témája a magyar holokauszt. Célja, hogy a faji ideológia által fizikai megsemmisítésre ítélt magyar állampolgárok, azaz a zsidók és a romák szenvedéseit, üldöztetését, legyilkolását elbeszélje és bemutassa.

A kiállítás vezérmotívuma az állam és az állampolgár viszonya. 1938-tól a magyar állam fokozatosan megfosztotta polgárainak egy meghatározott csoportját mindattól, ami az embert emberré teszi: jogaitól, javaitól, szabadságától, emberi méltóságától és végül puszta életétől. Ez a folyamat végzetesen 1944-ben, a német megszállás után gyorsult fel. Ennek megfelelően a kiállítás nem kronologikusan ábrázolja az eseményeket, hanem az üldöztetés egyes fázisait bemutató egységekre épül (jogfosztás, kifosztás, megfosztás a szabadságtól, az emberi méltóságtól, az élettől). Ezt a felosztást foglalják keretbe az egymás mellett elhelyezkedő, a kiállítást bevezető és lezáró termek. Előbbi a magyar zsidóságot és cigányságot mutatja be röviden, utóbbi a felszabadulás és felelősségre vonás kérdését, illetve az üldöztetésekre adott válaszokat tárgyalja.

Az egyes témák egyik központi eleme a valós családi és személyes történetek sorozata, amely a kiállítás egészén végighaladó falon kapott helyet. Mire a befejező terembe érünk, a falon futó, az életeket jelző vonalak elfogynak, a bevezető teremben megjelenő személyes tárgyak eltűnnek. Még halljuk az első teremből átszűrődő esküvői zenét, amely a pusztulás előtti időszakra emlékeztet. Innen vezet az út az emlékezés és gyász terébe, a zsinagógába. Az elpusztított közösségek emlékét a lerombolt templomok és imaházak képei, a meggyilkolt egyénekét az üvegpadokon elhelyezett portrék őrzik. Itt kapott helyet az embermentők tere is, amely a külföldi diplomaták és a honfitársaikért minden veszélyt vállaló magyarok történeteivel azt kívánja bemutatni, hogy történelmünk egyik legsötétebb órájában sok százan siettek az üldözöttek segítségére. A kiállítás a zsinagóga karzatán álló üvegfalak meditációs terében zárul.

Az egyes tematikus egységekben az érintőképernyős számítógépek segítségével az érdeklődő filmeket, képeket, eredeti dokumentumokat tekinthet meg, és mélyebben megismerkedhet az adott témával.

A kiállítás helyszíne:

a mintegy 1500 m2-es kiállítótér az emlékközpont mélyföldszintjén és a zsinagógaterében található

A kiállítást rendezte:

Magyar Nemzeti Múzeum

Történész-muzeológus szakértők:

Jalsovszky Katalin – történész-muzeológus

Karsai László – történész

Kádár Gábor – történész

Szuhay Péter – romakutató

Toronyi Zsuzsanna – muzeológus

Varga János – álló és mozgókép kutatási szakértő

Vági Zoltán – történész

A kiállítási munkákat szervezte és irányította:

Molnár Judit – történész

a Magyar Nemzeti Múzeum Páva utca Állandó Kiállítás Programirodájának igazgatója

A kiállítási munkákat felügyelték:

Harsányi László – miniszteri meghatalmazott, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke

Kovács Tibor – a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója

Szikossy Ferenc – a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese

A kiállítás szakanyagát lektorálták:

Deák István – történész

Kovács Mónika – szociálpszichológus

Ormos Mária – történész

Radnóti Ilona – főmuzeológus

Radnóti Sándor – esztéta

Ungváry Krisztián – történész

Kivitelezés:

Trifolium Hungary Kft.

A kiállítás tervezői:

Bihary Sarolta

Derencsér Mariann

Orbán Csaba

Vasáros Zsolt

Kiállítási grafika:

Gelencsér Judit

Filmek:

Polaris Filmgyártó és Forgalmazó Kft.

Antók Csaba

Informatika:

2KAL Informatikai és Szolgáltató Bt.