A Holokauszt Emlékközpont 2004-es megnyitása óta közel nyolcszáz magánszemély látogatott el az intézménybe és járult hozzá adományával a több mint négyezer tételt számláló gyűjtemény gyarapodásához.
A hat év alatt összegyűjtött forrásanyag folyamatosan a kutatók és érdeklődők rendelkezésére áll.
Koncentrációs táborokat megjárt használati tárgyak, keresztény származást igazoló, sokszor életet mentő iratok, szétszakított családok kapcsolattartásának egyetlen módját jelentő levelezőlapok: ezek a – mind-mind a Holokauszt Emlékközpont gyűjteményét gazdagító – tárgyak és dokumentumok sokféle, gyakran feltáratlan vagy éppen ellentmondásokkal teli sorsok és élettörténetek megismeréséhez viszik közelebb az érdeklődőket.
A gyűjtemény munkatársai folyamatosan dolgozzák fel és rendezik az intézmény jogelődjétől, a Magyar Auschwitz Alapítványtól 2004-ben átvett, illetve az azóta beérkezett anyagokat.
A munkálatok eredménye az idén elkészített, több ezer tételt számláló fotó-, videó-, dokumentum-, és tárgytár, valamint a szintén számottevő terjedelmű – mintegy 7500 oldalnyi – visszaemlékezés-gyűjtemény jegyzéke. A feldolgozás természetesen 2011-ben is folytatódik.
Az elmúlt hat év alatt ezernégyszáz fotó érkezett a Páva utcába, ezek között nem csupán az egyes családok történetét bemutató, eredeti fényképek találhatóak, hanem a vészkorszak olyan eseményeiről készült felvételek is, amelyek igazi ritkaságnak számítanak. A közel kétezer tételes dokumentumtárnak kiemelkedő darabjai közé tartoznak a több hónapnyi, szenvedések közepette teljesített front- és munkaszolgálatot dokumentáló tábori levelezések. Emellett az iratanyag tudósít a bujkálás, a menekülés, a munkaszolgálatban, deportálásban töltött időszak, valamint a hazatérés utáni élet történéseiről is.
A tárgytár az elmúlt évek során legfőképpen a koncentrációs táborokat, a munkaszolgálatot megjárt használati eszközökkel, lágerruhákkal, bőröndökkel, bakancsokkal, vagy éppen a még Budapest utcáin viselt sárga csillagokkal gyarapodott.
A több mint hatszáz túlélő által írott beszámolók között fellelhetőek a gettóban írt naplók és a több évtizeddel később papírra vetett emlékiratok is. Ezek egyes esetben pár sorban, máskor több száz oldalon keresztül számolnak be az átélt viszontagságokról. E – huszonnégy dobozt megtöltő – forrásanyagnak több mint kétharmada, azaz közel félezer dokumentum mára már tárgyszó, valamint az előforduló személy- és helységnevek szerint is kutatható.
A tudományos feldolgozás mellett folyamatosan működik a kutatószolgálat is, amely bárki által igénybe vehető. A kutatószobában megforduló látogatók között van, aki családja már-már homályba vesző sorsára szeretne fényt deríteni, míg mások tudományos kutatás céljából keresik fel az intézményt.
Mindebből jól látszik, hogy az Emlékközpont az állandó és időszaki kiállításai, valamint a közönségkapcsolatokat ápoló múzeumpedagógiai és oktatási programjai mellett kiemelt figyelmet fordít a múzeumi tevékenység másik fontos pillérét jelentő tudományos kutatásra is.
A Holokauszt Emlékközpont továbbra is várja az érdeklődőket és kutatókat, de számít azok látogatására, jelentkezésére is, akik saját vagy rokoni, ismeretségi körükbe tartozó személyek élettörténetének közkinccsé tételével hozzá kívánnak járulni a vészkorszak történetének megismeréséhez, feldolgozásához, valamint az utókor számára történő megőrzéséhez.