86 éves korában elhunyt Budapesten Forgács Gábor, Raoul Wallenberg munkatársa. Visszaemlékezésében nagylelkűen osztotta meg az utókorral a svéd embermentő tevékenységével kapcsolatos emlékeit. Elbeszélései fontos szerepet töltöttek be abban, hogy Wallenbergnek és tetteinek emléke fennmaradjon.
Forgács Gábor Budapesten nőtt fel, apja Forgács Vilmos a nagy Tungsram konszernen belül az Orion gyár igazgatója volt. Az Orion rádiókészülékeket exportált Svédországba, így szoros üzleti kapcsolat alakult ki, Forgács Vilmos a 30-as években sok időt töltött Svédországban.
1944-ben Magyarország német megszállása után a svéd követség első titkára, Per Anger, már bocsátott ki ideiglenes útleveleket a magyar zsidók egy kisebb csoportja számára, elsősorban azoknak, akik erős svéd kötődéssel rendelkeztek, így a Forgács családnak is.
Amikor később, 1944. júliusában Raoul Wallenberg megérkezett Budapestre, hogy egy nagyszabású mentőakciót irányítson, Forgács Vilmos a svéd diplomata egyik legközelebbi és legfontosabb munkatársa lett. Az apa pozíciója különleges lehetőséget adott Gábornak arra, hogy az Egyesült Államok által finanszírozott, és Raoul Wallenberg vezette mentőakció minden részletébe belelásson.
A háború után Forgács Gábor gépészmérnöki diplomát szerzett. Sok éven át tanácsadóként dolgozott számos magyar és külföldi segélyprogramban. Jó írói vénájának köszönhetően egy könyvet is írt Raoul Wallenberg mentőakciójáról. Felesége kiadója megjelentette novelláit is, amelyeknek témái a háborús évek értelmetlen, egyszersmind tragikus eseményei voltak. Felülmúlhatatlan képességgel rendelkezett hangulatok, emberek és események megragadásában.
Sokat kaptunk és még többet tanultunk tőle emberségről és helytállásról.
Emlékét őrizzük, példáját az utókornak tanulságként ajánljuk!
Forrás:
Ingrid Carlberg, író, újságíró
Jan Lundvik, Svédország korábbi Budapesti nagykövete