Published: (SZÉPIRODALMI, 1991)

Ez a könyv az 1944-es évre emlékezik, akkor, amikor arra a szerző negyvennégy évvel később – lelki értelemben – képessé válik. A mű nem csak személyes szemszögből megírt dokumentum, hanem vallomásregény és memoár is. Mikrotörténelemről van szó mégis komplex képet kapunk a háborúról, mert eddig alig ismert oldala tárul elénk. A férfidominanciát jellemző erőszak, a szexualitás és a női szenvedéstörténet olyan puritán, látszólag természetes módon jelenik meg, amely egyszerre egészíti ki a történelemírás hiányzó rétegeit és gondolkodtat el bizonyos helyzetek és történések sorsszerűségéről. Például a traumák személyes és társadalmi következményeiről. A megfigyelő elbeszélő a szemünk előtt pergeti le élete döbbenetes filmjét, megrázó jelenetek megelevenítésével. A könyv mély részvétet ébreszt, azonosulást hív, és válik katartikus élménnyé, ahogy arra csak a legjobb fikció képes. Éppen ezért képes autonóm műként szólni a valóságról.