Ki honnan jött?

A török kiűzése előtti zsidó népesség gyakorlatilag kontinuitás nélkül elpusztult. Az újkori zsidó betelepülés a 17. század végén vette kezdetét. Az 1735 és 1738 között végzett első országos zsidó összeírás (Conscriptio Judaeorum) szerint a kor hazai zsidó lakossága még nem volt jelentős, becslések szerint számuk nem lehetett több 15-18 ezernél. A felmérés, arányaiban a legtöbb zsidó lakost Nyugat- és Északnyugat-Magyarországon találta, de nem volt jelentéktelen a keleti területek népessége sem.  Az összeírt zsidó lakosság származását tekintve egy jelentős rész ekkor már magyarországi születésű volt, főként a nyugati határ mellett található népesebb településekről (így a seva kehilot, a hét község településeiről: Nagymarton, Kismarton, Boldogasszony, Kabold, Lakompak, Németkeresztúr és Köpcsény) származott. A lakosság további 40%-a morva- és csehországi eredetű volt, s elsősorban nyugat- és északnyugat magyarországi megyékben telepedtek le. Kisebb arányt képviseltek a lengyelországi területekről betelepülők. A nyugat- és keleti eredetű lakosságot az elnevezésükben is megkülönböztették, így a nyugat-, északnyugati területet Oberlandnak, zsidó lakosságát oberlandinak, míg a keleti területek neve Unterland, lakója az unterlanlandi volt. Bár elnevezésükben is megkülönböztették e két területet és lakosságát, de a két csoport már a kezdetekben sem volt teljesen homogén. Emellett fontos, hogy a későbbi orthodox-neológ elkülönülést sem lehet e demográfiai tényezőre visszavezetni.

A bevándorlás az 1880-as évekig emelkedett, ezután azonban, -a közhiedelemmel és az antiszemita pamfletek állításaival ellentétben-, lelassult. A zsidó lakosság növekedése ekkor már túlnyomó részben a természetes szaporodásból eredt. A hazai zsidóság vándorlását tekintve immár a belső migráció elemei voltak fontosabbak: a kisebb településekről a városokba, s főleg Budapestre irányuló vándorlás. Ez a folyamat a második világháború után, a vidéki zsidóság nagyobb részének elpusztításával csak megerősödött: a megszűnt, gyakorlatilag elnéptelenedett kilék hagyományörző közössége nagyobb városokba, főleg Budapestre települt, hogy ismét saját vallásos közösségében folytathassa életét.

Who came from where?

Jewish population from before the Turkish expulsion, was practically annihilated without continuity. Modern Jewish settlement began in the late 17th century. According to the first national Jewish census (Conscriptio Judaeorum), conducted between 1735 and 1738, the Jewish population of the time was not yet significant, estimated at no more than 15-18 thousand. The census found the largest proportion of Jewish inhabitants in Western and North-Western part of Hungary, but the population in the eastern regions was also not insignificant.  In terms of origin, a significant proportion of the Jewish population enumerated was by then Hungarian-born, mainly from the more populous settlements along the western border (such as the seva kehilot, the settlements of the seven villages: Mattersburg, Eisenstadt, Frauenkirchen, Kobersdorf, Lackenbach, Deutschkreutz and Kittsee). A further 40% of the population were of Moravian and Czech origin, settling mainly in the counties of western and north-western Hungary. A smaller percentage came from Poland. The population of western and eastern origin were distinguished by their names, thus the western and north-western areas were called Oberland, their Jewish population were called Oberlander, while the eastern areas were called Unterland, their inhabitants, unterlanlander. Although these two areas and their inhabitants were distinguished in their names as well, the two groups were not completely homogeneous from the beginning. Moreover, it is important that the later orthodox-neolog separation cannot be attributed to this demographic factor either.

Immigration increased until the 1880s, but then, contrary to popular belief and the claims of anti-Semitic pamphlets, it slowed down. By then, the Jewish population had grown largely through natural increase. In terms of the migration of Hungarian Jews, elements of internal migration were now more important: migration from smaller settlements to the cities, and especially to Budapest. This process was reinforced after the Second World War, with the destruction of most of the rural Jewish population: the traditional community of the disappeared and virtually depopulated Jewish communities moved to larger cities, especially Budapest, to resume their lives in their own religious communities.