Mi jellemezte az orthodox sajtót?

Az országos orthodox szervezet számára a sajtó egy olyan nyelvezetet hozott létre, amelyben kellő hatékonysággal lehetett beszélni az orthodoxiát érintő ügyekről, a tradicionalitásra törekvő hitközségek összességét ért kihívásokról, a hitközségek feletti modern szervezeten belül és a külvilág felé egyaránt. Ez a nyelvezet a hagyományos elemeket használta fel az új jelenségek megfogalmazására.

A fővárosi magyar nyelvű orthodox, szervezet-közeli hírlapírói elit a középosztályból került ki, és a pozsonyi orthodoxiához tartozott, de a német neo-orthodox minták sem voltak ismeretlenek előtte.

A magyar nyelvű fővárosi orthodox sajtó képviselői a ’Zsidó Híradó’ orthodox zsidó felekezeti és társadalmi hetilap (1891-1906); ’Magyar Zsidó’ orthodox zsidó felekezeti és társadalmi folyóirat, majd lap, (ami utóbb az ’Orthodox Központi Iroda hivatalos közlönye’ címen jelent meg (1908-1913)); a ’Hitőr – Felekezeti, társadalmi és szépirodalmi hetilap, az orthodox zsidó érdekek védelmére’ című periodika (1914); valamint a ’Zsidó Újság’ / ’Orthodox Zsidó Újság’ (1925. október 16. – 1944. március 19.) voltak.

Az orthodox lapokat az orthodox rabbitekintélyek határozták meg. Az Allgemeine Jüdische Zeitung orthodox intézményi legitimitást vitató cikkére válaszul Viador, azaz Weisz Dániel, a Zsidó Híradó hetilap főszerkesztője és az Iroda főtitkára a legfőbb orthodox vallási autoritással, a pozsonyi főrabbival összehangolt intézményi működést emelte ki. „Az iroda minden fontos, a közügyre vonatkozó kérdésben, sem a megboldogult Reich idejében, sem most nem intézkedik a nélkül, hogy a vezetők előzetesen hozzá nem járultak volna. Az orthodox zsidóság fővezetőjének a pozsonyi főrabbinak tudta és beleegyezése nélkül felekezeti közügyekben soha egy lépést nem tesz az orthodox iroda. Ismételjük tehát, hogy az orthodox zsidófelekezet vezetősége ellen folytatott megveszekedett hajsza, az orthodox zsidóság ellen elkövetett merénylet számba megy és ezen szempontból birálandó meg.” (Zsidó Híradó 1899. okt. 5./ 1. A m.-szigeti főrabbi. [Írta:] Viador)

What characterised the Orthodox press?

For the national Orthodox organisation, the press created a language in which it was possible to speak effectively about issues affecting Orthodoxy, the challenges facing the whole of the traditionalist denominations, both within the modern organisation above the denominations and to the outside world at the same time. This language used traditional elements to articulate new phenomena.

The Hungarian-language, Orthodox, pro-organizational elite newspaper writers in the capital came from the middle class and belonged to the Orthodoxy of Pozsony (Bratislava), but also German neo-orthodox patterns were not unknown to them.

Representatives of the Hungarian-language Orthodox press in the capital were:  the ‘Zsidó Híradó’, a weekly Orthodox Jewish denominational and social journal (1891-1906); the ‘Magyar Zsidó’, an Orthodox Jewish denominational and social journal and later newspaper (later published as the ‘Orthodox Központi Iroda hivatalos közlönye’ (1908-1913)); the periodical ‘Hitőr – a denominational, social and literary weekly paper for the protection of Orthodox Jewish interests’ (1914); and the ‘Zsidó Újság’/’Orthodox Zsidó Újság’ (1925. 16 October – 19 March 1944).

The orthodox journals were determined by the orthodox rabbinical authorities. In response to an article in the Allgemeine Jüdische Zeitung disputing the legitimacy of Orthodox institutions, Viador, i.e. Daniel Weisz, the editor-in-chief of the weekly ‘Zsidó Híradó’ and secretary general of the Bureau, emphasised the coordinated institutional cooperation with the Chief Rabbi of Pozsony (Bratislava) with the utmost Orthodox religious authority. “The Bureau did not take action on any important matters of public concern, neither in the time of the late [Koppel] Reich nor now, without the prior consent of the leaders. Without the knowledge and consent of the Chief Rabbi of Pozsony (Bratislava), the Orthodox Bureau never takes a single step in denominational public affairs. We repeat, therefore, that the agitation against the leadership of the Orthodox Jewish demonination, the assassination attempt against Orthodox Jewry, is to be counted and judged in this respect." (Zsidó Híradó, 5 Oct. 1899 / 1. The Chief Rabbi of Máramarossziget).