Mire világít rá a Somré Sábosz léte?

A szombattartó mozgalom a 19. század végének és a 20. század első felének egyik fontos kérdésére mutat rá: elválaszthatóak-e a vallás normái az élet egyéb területeitől a modern társadalomban? A szombattartók a tevőleges és tiltó parancsolatok isteni eredetét hangsúlyozták, minden nemzedékre érvényesnek tekintették azokat, és közösségi szinten ellenőrizték a vallástörvény betartását. A szekularizálódó társadalomban mindez a közösségi összetartást erősítette, és védelmet nyújtott más világképekkel szemben. Az orthodox zsidó felfogás szerint a vallásgyakorlás kérdése kihatott az élet minden területére. Ha nincs liszt, nincs Tóra, s ha nincs Tóra, nincs liszt – áll a Misnában (mÁvot 3:17). Ennek értelme leegyszerűsítve az, hogy ha nincs stabil alapja a megélhetésnek, nem lehet a kinyilatkozatott Tannal sem megfelelően foglalkozni, de ha elhanyagolják a Tórával való foglalkozást, isteni büntetésként a megélhetés körül fognak gondok támadni. A modern társadalom számos területen különválasztotta a vallás normáit a társadalmi élet – főként a gazdaság – racionalizált elvárásaitól és normáitól. A 19. század utolsó harmadának története a gazdasági konjunktúrák és a recessziók váltakozása volt. A különböző felekezetek a vallási normák megerősítésében és a vallási közösségi szolidaritásban keresték a megoldást. Az orthodox vallási reneszánsz: a „chizuk hadosz”, azaz a vallás megerősítésének mozgalma a 19. század utolsó évtizedeiben, az Osztrák–Magyar Monarchián belül, Galícia felől érkezett hazánkba. A Magyarországon működő Machzike Hadosz egyesületek az első világháborúval megszűntek. Újjáélesztésük és országos szervezetté alakításuk igénye az 1920-as évek végén fogalmazódott meg. A regionális egyletek feladatkörébe tartozott többek között a szombattartás előmozdítása, a tagok vallási életének kölcsönös támogatása. Belőle nőtt ki az Orthodox Szombattartók Országos Szövetsége, a Somré Sábosz, amely aktívan együttműködött a Talmud-iskolákat segélyező Országos Tomché Jesivósz egyesülettel. Utóbbi igen aktív volt Győrben. Gyűjtéseikről gyakran számolt be az országos orthodox sajtó is.

A győri szombattartó földbirtokos, bélyegzőgyáros, birka-, bor-, bőrkereskedő, cipész, edény-, élelmiszerkereskedő, építési anyagkereskedő, fűszerárúkereskedő, fűzőkészítő, haltenyésztő, kőfaragó, mészáros, nádgyáros, nyomdász, órás-ékszerész, ócskavas és rongynagykereskedő, papírárúkereskedő, pék, rőfös, rövidárúkereskedő, szeszárúgyáros, szesznagykereskedő, téglagyáros, terménykereskedő, vegyitermékforgalmazó és vendéglős az orthodox izraelita foglalkozások jegyzékét tükrözi. Közös jellemzőjük, hogy saját időbeosztásuk felett rendelkező egzisztenciák voltak. A szombattartást lehetővé tevő másik megoldás az volt, hogy olyan munkaadót kerestek az orthodox izraelita férfiak, aki maga is a zsidó vallástörvény szerint viszonyult a munkaidőhöz. Az 1927-ben Budapesten szerkesztett Sábosz Szombat-almanach az 5688. évre (1927/28) című kiadványban – az ország észak-keleti megyéinek településeihez mérten – a győri névsor viszonylag rövid, egy oldalt kitöltő volt. A Somré Sábosz Bizottság kiadásában megjelent almanach tartalmazta a mozgalom fontosabb programadó írásait: a bűnbánat és megtérés gondolatát, valamint a hithű életvitel megerősítését szorgalmazta.

What does the existence of Shomre Shabbos shed light on?

The Sabbath-keeping movement points to an important question of the late 19th and first half of the 20th century: can the norms of religion be separated from other aspects of life in modern society? The Sabbath-keepers emphasised the divine origin of the active and prohibitive commandments, regarded them as valid for all generations, and monitored religious observance at community level. A common characteristic of the Sabbath-keepers of Győr was that they were existences with control over their own schedules.

Győr, Kazinczy utca a Bécsi kapu (Erzsébet) tér felől a Széchenyi tér felé nézve, 1935.

Az orthodox zsidó közösségek világából igyekeztek kizárni a vallási parancsolatokkal összeegyeztethetlennek tartott szokásokat, mint a szombatszegés vagy a modern női divat terjedése.

Győr, Kazinczy utca seen from Bécsi kapu (Erzsébet) tér towards Széchenyi tér, 1935.

The Orthodox Jewish communities tried to exclude from the world of their communities customs considered incompatible with the religious commandments, such as Sabbath breaking or the spread of modern women’s fashions.

© Fortepan / Simon Gyula