A tanulmány a szlovákiai zsidóság első deportálási hullámának (1942) szervezeti hátterét elemzi, különös tekintettel az átmeneti (tranzit) táborok szerepére. Beránek részletesen bemutatja a Szlovák Állam antiszemita jogalkotását, a Zsidó Kódex bevezetését és a deportálások előkészítésének államigazgatási mechanizmusait. A kutatás feltárja az öt fő tranzittábor – Poprád, Sereď, Nováky, Žilina és Bratislava‑Patrónka – működését, kapacitását és logisztikai beágyazottságát a deportálási rendszerben. Kiemelt figyelmet kap a hivatalos propaganda és a túlélői tanúságtételek közti éles ellentmondás. Az elemzés hangsúlyozza a Hlinka Gárda aktív részvételét az őrzésben, fosztogatásban és erőszakban. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a tranzittáborok kulcsszerepet játszottak a deportálások hatékony végrehajtásában és a népirtás elfedésében.

This study analyses the organizational framework of the first wave of Jewish deportations from Slovakia in 1942, with a specific focus on transit camps. Beránek examines antisemitic legislation in the Slovak State, the implementation of the Jewish Codex, and the administrative preparations for deportation. The article reconstructs the functioning and capacity of the five main transit camps—Poprad, Sereď, Nováky, Žilina and Bratislava‑Patrónka—and their logistical integration into the deportation system. Particular attention is paid to the contrast between official propaganda and survivor testimonies. The study highlights the active involvement of the Hlinka Guard in guarding, confiscation and violence. It concludes that transit camps were essential instruments in facilitating deportations and concealing genocidal intent.