A recenzió Bodó Béla monográfiáját elemzi, amely a fehérterror antiszemita és politikai erőszakának történetét vizsgálja az 1919–1921 közötti Magyarországon. A kötet mikro‑ és makroszintű elemzésekkel tárja fel az ellenforradalmi erőszak társadalmi, ideológiai és pszichológiai összetevőit. Kiemelt szerepet kapnak az esettanulmányok, különösen a fonyódi lincselés, amelyek az erőszak belső dinamikáit világítják meg. A szerző összehasonlító perspektívában vizsgálja a vörös‑ és fehérterrort, valamint azok emlékezetpolitikai torzulásait. A recenzió hangsúlyozza Bodó interdiszciplináris megközelítését, amely a paramilitáris erőszakot strukturális válságjelenségként értelmezi. Az értékelés szerint a monográfia megkerülhetetlen hozzájárulás a Horthy‑rendszer korai éveinek és az antiszemita erőszak történetének megértéséhez.

The review discusses Béla Bodó’s monograph on the White Terror, analysing antisemitic and political violence in Hungary between 1919 and 1921. The book combines micro‑ and macro‑historical approaches to uncover the social, ideological and psychological dimensions of counter‑revolutionary violence. Case studies, particularly the lynching in Fonyód, illuminate the internal dynamics of violent acts. Bodó situates the White Terror in comparative perspective with the Red Terror and addresses later distortions in memory politics. The review highlights the author’s interdisciplinary framework, interpreting paramilitary violence as a structural crisis phenomenon. The monograph is presented as an essential contribution to understanding early Horthy‑era violence and antisemitism.