A tanulmány a magyar női holokauszt-narratívák 1960-as évekbeli megjelenését vizsgálja, amelyek a trauma és az emlékezet politikai és kulturális keretei között formálódtak. Bemutatja, hogyan jelentek meg női túlélők memoárjai és fikciói a „múlt feldolgozásának” diskurzusában, majd hogyan merültek feledésbe. A szerző rávilágít a nemi szerepek és a kollektív emlékezet összefüggéseire, valamint a női tapasztalatok sajátos reprezentációjára.

The study explores Hungarian female Holocaust narratives published in the 1960s within the political and cultural frameworks of memory. It analyzes how women’s memoirs and fictional accounts entered public discourse on “coming to terms with the past” before fading into oblivion. The paper highlights gendered experiences and their role in shaping collective memory and representation.