A tanulmány a „gettó” fogalmának történeti és szemantikai fejlődését elemzi, valamint annak jelentőségét a holokauszt értelmezésében. Michman bemutatja, hogy a kifejezés a kora újkori zsidó városrészekből ered, majd a 19–20. században metaforikus és ideologikus jelentésekkel telítődött. Részletesen vizsgálja a náci gettók kialakulását, hangsúlyozva, hogy azok nem egységes, központilag eltervezett intézmények voltak. A tanulmány megkérdőjelezi azt az értelmezést, miszerint a gettósítás szükségszerű előlépcsője lett volna a „végső megoldásnak”. Külön figyelmet kap a gettók és a zsidó tanácsok (Judenräte) viszonyának árnyalt értelmezése. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a holokauszt során nem egyetlen „gettóról”, hanem különböző funkciójú és jelentésű „gettókról” kell beszélnünk.

A tanulmány a „gettó” fogalmának történeti és szemantikai fejlődését elemzi, valamint annak jelentőségét a holokauszt értelmezésében. Michman bemutatja, hogy a kifejezés a kora újkori zsidó városrészekből ered, majd a 19–20. században metaforikus és ideologikus jelentésekkel telítődött. Részletesen vizsgálja a náci gettók kialakulását, hangsúlyozva, hogy azok nem egységes, központilag eltervezett intézmények voltak. A tanulmány megkérdőjelezi azt az értelmezést, miszerint a gettósítás szükségszerű előlépcsője lett volna a „végső megoldásnak”. Külön figyelmet kap a gettók és a zsidó tanácsok (Judenräte) viszonyának árnyalt értelmezése. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a holokauszt során nem egyetlen „gettóról”, hanem különböző funkciójú és jelentésű „gettókról” kell beszélnünk.