A recenzió Láng Eszter költői‑vizuális kötetét elemzi, amely a holokauszt emlékezetének lírai és képzőművészeti feldolgozását valósítja meg haikuk és elektrográfiák segítségével. A mű középpontjában a nevek kimondása, az élettörténet‑töredékek rögzítése és az anonimitás elleni küzdelem áll, különös tekintettel egy konkrét családtörténet generációkon átívelő emlékezetére. A haiku forma rövidsége és a szándékosan csonkolt szövegtestek vizuális szerkesztése az időtlenség és a hiány tapasztalatát közvetíti. Láng az elektrográfia technikájával a gépi sokszorosítás és az egyszeri emberi lét paradox viszonyát jeleníti meg. A szöveg és kép szoros egysége, valamint a tárgyi és családi dokumentumok beemelése sajátos, etikai súlyú emlékművé formálja a kötetet. A recenzió szerint a mű érzékeny és tudatos példája a kortárs holokauszt-emlékezet poétikai megújításának.

The review analyses Eszter Láng’s poetic and visual volume, which engages with Holocaust memory through haiku poetry and electrographic imagery. Central to the work is the ethical act of naming and preserving fragmented life stories as a response to anonymity and erasure. The brevity of the haiku form and the use of deliberately fragmented text convey experiences of absence, loss and timelessness. Through electrography, Láng explores the paradoxical relationship between mechanical reproduction and the uniqueness of human life. The close integration of text and image, along with the inclusion of family documents and archival materials, transforms the volume into a subtle memorial. The review highlights the book as a compelling example of contemporary, interdisciplinary Holocaust remembrance.