A Budapesti Francia Intézet és a Holokauszt Emlékközpont 2014. május 29-én pódiumbeszélgetést rendezett a magyar és francia Igazakról, valamint a múlt feldolgozásáról Franciaországban és Magyarországon.

A beszélgetés résztvevői Tal Bruttman történész, az isière-i zsidók II. világháború idején történt árjásításának és javaik eltulajdonításának kutatója,  Hélène Waysbord, a L’Amour sans visage regény szerzője, a Maison d’Izieu, az elpusztított zsidó gyerekek franciaországi emlékhelye igazgatója, valamint prof. Haraszti György történész, a Holocaust Közalapítvány kuratóriumának elnöke.  A vendégek a beszélgetést megelőzően megtekintették a Les Enfants cachés című színdarabot, melyet az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola tanulói francia nyelven adtak elő.

A Trefort Gimnázium tanulói francia gyerekek visszaemlékezéseiből adtak elő rövid, dramatizált életképeket, felidézve a francia zsidóság szenvedéseit. Az előadást a beszélgetés nyitásaként Hélène Waysbord írónő úgy értékelte, hogy „Jól reprezentálta a rejtőzködő gyerekek gondolkodását és identitását. Bemutatta, milyen sokféle sorsot éltek meg a gyerekek a holokauszt idején.”

A beszélgetést prof. Haraszti György történész vezette.  A vendégek bemutatását és a magyar holokauszt történeti sajátosságainak felvázolását követően a  házigazda elsőként a francia  állam zsidó vagyonok megszerzésével kapcsolatos törekvéséről kérdezte Tal Bruttmant. A történész válaszában kifejtette: Franciaországban a német és magyar törvénykezési minták szerint zajlott le a zsidók jogfosztása és kifosztása. Mindezen túl a francia állam 1941-től kezdve a zsidók és vagyontárgyaik azonosítására hatalmas adatbázist hozott létre, s a bejelentést szigorú rendeletekkel tett kötelezővé. Sajnálatos, hogy később ez a pontos lista vált a zsidók elhurcolásának és deportálásának legfőbb eszközévé.

A francia Igazakkal kapcsolatban Hélène Waysbord elmondta: Őt magát is mentették, s Franciaországban jelenleg több mint 3000 francia embermentő kapta meg a Yad Vashem elismerését. A francia embermentéssel kapcsolatban kifejtette: A sárga csillag viselésének törvénye sokkolta a franciákat, s különböző módon reagáltak rá, sokan passzívan segítettek, „szemet hunytak”, ezzel segítették a menekülőket, mások csatlakozva az ellenállókhoz harcoltak a nácik és francia kollaboránsaik ellen. A hallgatás falát 1942-ben a toulouse-i püspök törte át, ezt követően már többen is protestáltak a zsidók kirekesztése ellen.

Utolsó kérdésként Haraszti professzor a holokauszttal kapcsolatban a francia szembenézésről, a múlt feldolgozásának intézményi és társadalmi állapotáról kérdezett. Válaszukban a vendégek elmondták: Franciaországban is 40 évig tabu téma volt a holokauszt. 1995-ben azonban Jacques Chirac elnök a francia állam nevében bocsánatot kért a zsidók ellen a II. világháború elkövetett tragikus cselekedetekért. Azóta számos múzeum, emlékhely és intézmény jött létre szerte az országban a holokauszt francia történetének feldolgozására.

A Budapesti Francia Intézet a Holokauszt Emlékközponttal és a párizsi Soá Emlékközponttal együttműködésben francia-magyar programsorozattal emlékezik az 1944-es deportálások hetvenedik évfordulójára. Május 28-án  Hélène Berr, egy fiatal lány a megszállt Párizsban című filmet vetítették a Francia Intézetben, melyen jelen volt Jérôme Prieur rendező is. Május 28-án Roland Galharague, francia nagykövet és prof. Haraszti György diplomáciai és társadalmi testületek képviselői és számos érdeklődő előtt nyitotta meg Hélène Berr, egy elkobzott élet című kiállítását, mely június 6-áig tekinthető meg a Budapesti Francia Intézetben.

Csatolmányok