A háború utolsó időszakában, elsősorban a felsőbb osztálybelieket segítve a házmesterek jelentősen javítani tudtak anyagi helyzetükön, ami szemet szúrt a korabeli társadalomnak is. Nem véletlen, hogy a háborút követően rendkívül rossz volt a társadalmi reputációjuk, részint a korrupt, részint a nácikat alázatosan kiszolgáló házmesterek tettei miatt. Egyetlen példaként érdemes megemlíteni itt a Pannónia utca 22. házmesterét. 1944. május 16-án a ház egyik lakóját, Gáspár urat kereste a Gestapo. A lakó épp nem volt otthon, ezért a házfelügyelőnél érdeklődtek utána. Aznap este a házmester felment, és becsöngetett Gáspárékhoz. Amikor ajtót nyitottak neki, megörült: „hála Istennek, hogy itthon vannak”, mondta, de amikor Gáspárék megkérdezték, mégis miért örül ennyire, azt válaszolta, hogy „azt csak reggel mondja meg”. Másnap reggel a detektívek megérkeztek a lakóért, elvitték és Gáspár urat hamarosan deportálták. Amit itt a házmester tett, vagy épp nem tett, nem minősült bűncselekménynek, mégis sokat elárul a szakmabeliekről, és arról, mennyi lehetőségük lett volna a segítségnyújtásra.