Horváth Csaba

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Horváth Csaba (Forte Társulat), a Piros esőt kortyolt a föld – Nyolcvan évvel ezelőtt (2024) színdarab rendezője

Kurátori interjú összefoglaló

Horváth Csaba, a Forte Társulat vezetője

Horváth Csabát a roma holokauszt témájával a Kertész Imre Intézet felkérés hozta kapcsolatba. Korábban nem foglalkozott mélyebben a témával, elsősorban alapvető történeti ismeretei voltak róla. A munka kezdetén dokumentumokat, túlélői vallomásokat és történeti anyagokat kapott, amelyekkel való szembesülés során vált számára világossá, hogy egy kevéssé ismert, ugyanakkor rendkívül érzékeny történelmi terület feldolgozására kapott felkérést. Már ekkor egyértelművé vált számára, hogy az előadás nem követheti a hagyományos színházi formákat. A koncepció kialakítása során arra jutott, hogy egy mementó jellegű előadást kell létrehozni, amely emléket állít az áldozatoknak. Az alkotói folyamatban saját szerepét tudatosan háttérbe szorította, és az előadást olyan műalkotásként fogta fel, amely egy emlékműhöz hasonló módon működik. A megközelítésben a költőiség kapott hangsúlyt. A történeti dokumentumok mellett roma költők – többek között Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József vagy Nézsi Zsuzsa – versei váltak az előadás meghatározó elemeivé. Ezek a szövegek a színpadon hangzanak el, és minden esetben vizuális kompozíciók kapcsolódnak hozzájuk, amelyeket a színészek testükkel hoznak létre.  Az előadás a Forte Társulat színházi nyelvére épül, amelyben a test kiemelt szerepet kap. Horváth Csaba olyan színészekkel dolgozik, akik nemcsak verbálisan, hanem fizikai jelenlétükkel is képesek kifejezni tartalmakat. A darab elejétől a végéig komponált szerkezetben épül fel, amelyben váltakoznak a dokumentarista szövegrészek és a költői elemek. A jelenetekben a testek által létrehozott képek, a szöveg és a zene egymással párhuzamosan működnek, és különböző hangsúlyokkal jelennek meg az egyes részekben. A zenei világ kialakításában Lukács Miklós cimbalomművész volt a fő alkotótárs, akihez további zenészek is csatlakoztak. A zene az előadás teljes időtartamán végig jelen van, és nem kísérő elemként, hanem önálló rétegként működik. Az egyes jelenetekhez külön zenei tételek készültek, amelyeket közösen alakítottak ki: a szövegek és mozgáskompozíciók alapján több zenei változat született, amelyek közül kiválasztották a végleges formát. A zene nem illusztrál, hanem az előadás egészének hangulatát és érzelmi terét erősíti. Az előadásban öt színész szerepel, köztük roma és nem roma származású előadók is. A próbafolyamat során közös döntés volt, hogy az előadásban kerülni kell a túlzó, hatásvadász megoldásokat, és végig fegyelmezett, visszafogott előadásmódra kell törekedni. A színészi jelenlétben a test kifejezőereje kap hangsúlyt, amely Horváth Csaba színházi gondolkodásában központi szerepet tölt be. A színpadon megjelenő tárgyi világ szintén tudatosan minimalista. Az előadás során néhány jelképes eszközt használnak, amelyek különböző jelentéseket vehetnek fel az egyes jelenetekben. Ilyen például a piros munkáskesztyű, amely a nyitójelenetben jelenik meg, vagy a fekete fejű lapát, amely többféle funkciót kap a darab során. Egy másik visszatérő elem a fémharmonika, amely különböző kontextusokban szögesdrótként vagy más tárgyként jelenik meg. A szén szintén fontos motívum. Megjelenik a szövegben és a színpadon is, a színészek testén hagyott nyomként, illetve hanghatásként is szerepet kap. A darab szerkezete töredékes, mozaikszerű felépítésű. A dokumentarista részek túlélői visszaemlékezésekből állnak, amelyek nem minden esetben alkotnak teljes történeteket, inkább részleteket, epizódokat mutatnak meg. Ezeket egészítik ki a versek, amelyek más szinten, képi és érzelmi formában kapcsolódnak a témához. Az előadás különböző elemei – szöveg, mozgás, zene, tárgyi világ – folyamatosan változó arányban vannak jelen, az egyes jelenetekben más és más kerül előtérbe.

Az előadás fogadtatásáról szólva Horváth Csaba kiemelte, hogy különböző korosztályok, köztük középiskolás csoportok is figyelemmel követik a darabot. Az előadás időtartama körülbelül egy óra, és a tapasztalatok szerint a közönség végig követni tudja a történéseket. A produkciót több helyszínen játszották, vidéki és budapesti színházakban egyaránt, valamint kisebb fesztiválokon is bemutatták. Az előadás létrejöttének intézményi hátteréhez kapcsolódik, hogy a roma holokauszt témájának megjelenítése a holokauszt-emlékév programjához kötődött. A kezdeményezés mögött az a szándék állt, hogy a roma holokauszt is megjelenjen a megemlékezések között, és egy olyan mű jöjjön létre, amely több helyszínen is bemutatható. A művészi megvalósítás teljes egészében az alkotók kezében volt, a koncepció és a színházi forma kialakítása során szabadon dolgozhattak.

Az előadás közönségének összetétele vegyes. Az alkotók az előadást olyan műként értelmezik, amely mindenki számára hozzáférhető, függetlenül a nézők származásától. Az előadás a bemutató óta folyamatosan műsoron van, és több helyszínen is bemutatásra került. A szervezők további előadásokat terveznek különböző városokban.

Portrait Interview – Curator’s Summary: Csaba Horváth (Forte Company), director of the play „The Earth Drank Red Rain – Eighty Years Ago” (2024)

Kurátor: Dr. Gulyás Klára

A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.

A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.