Lukács Miklós

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Lukács Miklós cimbalomművész, a Piros esőt kortyolt a föld – Nyolvcan évvel ezelőtt (2024) színdarab zeneszerzője

Lukács Miklós és Horváth Csaba együttműködése több mint két évtizedre nyúlik vissza. Kapcsolatuk a Krétakör Színház „Hazám, hazám” című előadásához kötődik, ahol Lukács Miklós zeneszerzőként, Horváth Csaba pedig koreográfusként vett részt. Azóta különböző koncerteken és rendezvényeken találkoztak, figyelemmel kísérték egymás munkáját, és többször felmerült bennük egy közös alkotás lehetősége. Egy későbbi együttműködésük az „Apró, véres balladák” című Ady-feldolgozás volt, ahol már közvetlenül dolgoztak együtt. Ezt követően Horváth Csaba felkérte a roma holokauszt emlékére készülő „Piros esőt kortyolt a föld – Nyolvcan évvel ezelőtt” előadás zenei világának megalkotására, amelyhez Lukács Miklós a szövegkönyv kézhezvétele után kezdett hozzá. A szövegkönyv versekből, leírásokból és túlélői visszaemlékezésekből állt, dramaturgiailag szerkesztett formában. A zenei koncepció kialakításakor Lukács Miklós tudatosan kerülte a konkrét, hagyományos cigányzenei feldolgozások használatát. Nem épített be ismert dallamokat vagy tradicionális énekeket, hanem a szöveg és az előadás hangulata alapján kezdett el dolgozni. Célja az volt, hogy a zene kortárs formában szólaljon meg, miközben kapcsolatban marad a cigányzenei hagyománnyal. A hangszerelés ennek megfelelően eltér a hagyományos formáktól: a cimbalom, a nagybőgő és a dob együttese egy sajátos hangzást hoz létre, amely nem sorolható be egyértelműen a klasszikus jazz trió kategóriájába, ugyanakkor több zenei hagyomány elemeit is magában hordozza. A hangszerek használatában fontos szerepet kapott a hangszínek gazdagítása, az effektek és különböző játékmódok alkalmazása. A zene nem pusztán kísérő funkciót tölt be, hanem az előadás egyik meghatározó rétegeként jelenik meg. Lukács Miklós arra törekedett, hogy a zene hasonló erővel és intenzitással legyen jelen, mint a szöveg és a színészi játék, és hogy a különböző jelenetekhez illeszkedve, azokkal egyenrangú módon szólaljon meg. A zenei világ többféle hangulatot és karaktert foglal magában, amelyek az előadás során váltakoznak. Az előadás egyik sajátossága, hogy a zenészek nem a háttérben helyezkednek el, hanem a színpadon, a színészekkel együtt jelennek meg. A rendezés során a zenészek a színpadi tér részévé válnak: egyes jelenetek a körülöttük zajlanak, vagy hozzájuk kapcsolódva indulnak és zárulnak. A zene így közvetlenül jelen van a színpadon, és nem elkülönülten, háttérként működik. Ez a megoldás erősíti a zene jelenlétét és hatását, valamint a színészi játékkal való kapcsolatát. A zenei megszólalásban fontos szerepet kap az improvizáció. Bár az előadás dramaturgiailag rögzített szerkezetű, a zenében lehetőség van finom eltérésekre és variációkra. Az improvizáció nem önálló, elszigetelt elemként jelenik meg, hanem a színészi játékkal kölcsönhatásban alakul: a zenészek és a színészek hatással vannak egymásra, és az egyes előadások során eltérő hangsúlyok, megoldások jelenhetnek meg. Az előadások közötti különbségek részben a tér adottságaiból is adódnak, mivel különböző méretű színpadokon, eltérő körülmények között játsszák a darabot. A zenei anyag kialakításakor Lukács Miklós többféle hangulati és érzelmi réteget jelenített meg. A sirató jellegű zenei elemek mellett olyan hangzásokat is alkalmazott, amelyek a feszültséget, a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot közvetítik. A zene egyes részei a gyász és veszteség hangulatát idézik, más részek a történet eseményeinek intenzitását és dinamikáját jelenítik meg.
Az előadás befogadásáról szólva Lukács Miklós kiemelte a közönség reakcióit. A különböző helyszíneken, különböző összetételű közönség előtt játszott előadások során több visszajelzést kaptak, különösen oktatási intézményekből. Elmondása szerint előfordult, hogy diákok az előadás után megkérdezték tanáraikat, hogy az ott látott események valóban megtörténtek-e. Ez a fajta reakció arra utal, hogy a közönség egy része nem rendelkezik előzetes ismeretekkel a roma holokausztról. Az előadás céljaként jelenik meg, hogy a művészet eszközeivel tegye érzékelhetővé és átélhetővé a történteket.
Lukács Miklós utalt arra, hogy bizonyos esetekben a roma értelmiség részvétele nem olyan mértékű az előadásokon, mint amire számítanának. Ezzel kapcsolatban különböző okokat említ, többek között a közösségen belüli megosztottságot és az eltérő álláspontokat. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy vannak olyan ügyek, amelyek közös fellépést igényelnek, és amelyek esetében az együttműködés fontos szerepet játszhat. A roma holokauszt emlékezetének alakulásáról szólva kitért arra, hogy korábban a téma kevésbé jelent meg a nyilvánosságban, különösen a Kádár-korszakban, amikor nem beszéltek róla. Később viszont egy olyan generáció jelent meg, amely elkezdte feldolgozni és láthatóvá tenni ezt a történelmi tapasztalatot. Az előadás létrejötte és bemutatása ennek a folyamatnak a részeként jelenik meg, amelynek célja, hogy a történetek eljussanak a közönséghez.
Lukács Miklós családi hátterében a zene meghatározó szerepet tölt be. Édesapja cimbalmos volt, és a családban több generáción keresztül jelen volt a zenei hagyomány. Gyermekkorától kezdve természetes módon vette körül a zene: a családi otthonban rendszeresen próbáltak, készültek fellépésekre, és különböző zenészek fordultak meg náluk. Nyolcéves korában kezdett el cimbalmozni, kezdetben a családi hatásra, majd zeneiskolai keretek között. A klasszikus zenei képzés fontos szerepet játszott tanulmányai során, amelyet később más zenei műfajok iránti érdeklődés egészített ki. Zenei pályájának alakulásában a különböző műfajok együttes jelenléte meghatározó volt. A klasszikus zenei képzés mellett érdeklődött a jazz, a rock és más zenei irányzatok iránt is. A cigányzenei hagyomány a családon keresztül folyamatosan jelen volt az életében, ugyanakkor nem kizárólagos irányként jelent meg. A különböző zenei hatások egymás mellett léteznek munkájában, és ezekből építkezve alakítja ki saját zenei világát.

Portrait Interview – Curator’s Summary: Miklós Lukács, cimbalom player and composer of the play „The Earth Drank Red Rain – Eighty Years Ago” (2024)

Kurátor: Dr. Gulyás Klára

A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.

A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.