Horváth Zsolt

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Horváth Zsolt, (Romano Teatro Színtársulat) az Amíg szól a hegedű (2018) színdarab rendezője

Horváth Zsolt, a Romano Teatro társulat vezetője által elmondottak alapján a miskolci roma holokauszt-emlékezet egy sajátos, művészeti alapú és mobil formában működő emlékezeti gyakorlatként írható le, amely egyszerre kötődik konkrét helyszínekhez, ugyanakkor tudatosan túl is lép azokon. A kezdeményezés kialakulása a 2010 körüli időszakra tehető, amikor egy kisebb miskolci roma/cigány értelmiségi kör – fiatalok, kulturális szereplők – közösen kezdett el gondolkodni azon, miként lehetne a roma kultúrát láthatóbbá tenni, és a többségi társadalom felé nyitni.

Ebben a kontextusban fogalmazódott meg egy emléktábla létrehozásának gondolata, amely azonban már a kezdetektől nem kizárólag a roma holokauszt áldozataira kívánt emlékezni. Horváth értelmezésében az emlékezet tárgya tágabb: a „gyűlölet áldozatai”, amely kategória magában foglalja a második világháborús népirtás roma és zsidó áldozatait, ugyanakkor a közelmúlt traumáit – különösen a 2008-2009-es roma emberek sérelmére elkövetett gyilkosságsorozat – is. Ez a megközelítés az emlékezet folytonosságát hangsúlyozza, és egyben preventív funkciót tulajdonít az emlékezésnek, amelyben a múlt felidézése nem pusztán történeti aktus, hanem a jelen társadalmi viszonyaira reflektáló figyelmeztetés.

Az emléktábla első elhelyezése egy konkrét intézményi kerethez kapcsolódott. A társulat 2008-ban Miskolc városától kapott használatra egy jelentős méretű (mintegy 300 m²-es) helyiséget, amely kulturális központként működött, és ahol különböző programokat, előadásokat, kiállításokat szerveztek. A tábla ennek az épületnek a külső terében kapott helyet, így az emlékezet gyakorlata szorosan összekapcsolódott a társulat mindennapi működésével. Az avatás eseménye vallási és kulturális elemeket egyaránt tartalmazott. Kós Ede atya áldotta meg az emléktáblát, miközben a társulat műsort is szervezett. A beszámoló szerint az esemény jelentős érdeklődést váltott ki, és nem csupán helyi, hanem országos részvétellel zajlott, vagyis a kezdeményezés már ekkor túlmutatott a lokális közegen.

A helyszín azonban nem bizonyult tartósnak. Az öt évre kapott használati jog lejártával az épület funkciója megváltozott, és az emléktáblát el kellett távolítani. Ez a fordulat alapvetően alakította át az emlékezeti gyakorlatot. Ahelyett, hogy új, állandó helyet kerestek volna, a társulat tudatosan a mobilitás mellett döntött. Az emléktábla azóta hordozható emlékezeti objektumként működik, amelyet minden fellépésre, megemlékezésre magukkal visznek. Ez a gyakorlat radikálisan eltér a klasszikus, helyhez kötött emlékmű-logikától. az emlékezet nem egy kijelölt térben koncentrálódik, hanem a társulat mozgásával együtt terjed, és minden egyes új helyszínen újra aktualizálódik.

A mobil emlékezeti forma szorosan összefonódik a Romano Teatro művészeti tevékenységével. Horváth Zsolt hangsúlyozza, hogy a művészet – különösen a színház és a zene – képes olyan érzelmi és közösségi hatást kiváltani, amely a politikai vagy intézményi diskurzusok számára kevésbé hozzáférhető. A társulat legismertebb produkciója, az „Amíg szól a hegedű” című darab és film a roma és zsidó holokauszt történeteit egyaránt feldolgozza, miközben tudatosan törekszik a történet komplexitásának megőrzésére. A narratíva nem redukálódik egyszerű áldozat-elkövető dichotómiára, hanem megjeleníti az egyéni cselekvési lehetőségeket és morális dilemmákat is, beleértve olyan szereplők ábrázolását, akik a náci rendszer részeként is képesek voltak emberségesen viselkedni.

A produkciók létrehozása mögött kiterjedt kutatómunka áll. A társulat tagjai különböző forrásokat dolgoztak fel, és interjúkat készítettek túlélőkkel vagy szemtanúkkal. Kiemelkedő példa Farkas István visszaemlékezése, aki gyermekként volt jelen Auschwitz-Birkenauban, és közvetlenül látta a cigányláger felszámolását. Az ilyen tanúságtételek beépítése a művészeti munkába hozzájárul a történeti hitelességhez, ugyanakkor érzelmi azonosulást is lehetővé tesz a közönség számára.

A Romano Teatro működésének másik meghatározó eleme a fiatalokkal végzett munka. Horváth Zsolt szerint a társulat nem projektalapú működésben gondolkodik, hanem hosszú távú, személyes kapcsolatokra épít. A tehetséggondozás itt nem csupán művészeti képzést jelent, hanem komplex szociális és identitásformáló folyamatot. A fiatalok bevonása – roma/cigány és nem roma résztvevők egyaránt – egyszerre szolgálja az utánpótlás biztosítását és a társadalmi integrációt. A művészeti tevékenység így pedagógiai és közösségépítő funkciót is betölt.

A beszámoló ugyanakkor rávilágít az intézményi és finanszírozási keretek korlátozottságára. Horváth szerint a támogatások jelentős része a többségi társadalom felől érkezik, miközben a roma/cigány politikai közösségen belül az emlékezet intézményesítettsége és támogatottsága sok esetben hiányos. A társulat működése gyakran önerőre épül, ami hosszú távon bizonytalanságot eredményez. Ezzel összefüggésben fogalmazódik meg egy állandó kulturális központ iránti igény, amely egyszerre szolgálhatna színházi, zenei, képzőművészeti és oktatási térként. 

Horváth Zsolt narratívájában a művészet központi szerepet tölt be az emlékezetpolitikai gyakorlatban. A művészet nemcsak az emlékezés médiuma, hanem aktív társadalomformáló eszköz, amely képes párbeszédet teremteni, előítéleteket oldani, és különböző társadalmi csoportokat közös tapasztalatba bevonni. 

Portrait Interview – Curator's Summary: Zsolt Horváth (Romano Teatro Theater Company), director of the play „As Long as the Violin Plays” (2018)

Kurátor: Dr. Gulyás Klára

A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.

A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.