Lakatos György

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Lakatos György (Romano Glaszo – „Emberi Hang” Művészeti Csoport), A halálra táncoltatott lány – Holokauszt táncballada (2000) alkotója

Lakatos György elmondása alapján a roma holokauszt emlékezete nem kizárólag történeti eseményként, lezárt múltként van jelen, hanem egy olyan tapasztalatként, amely a kirekesztés, a diszkrimináció és a kulturális megfosztottság különböző formáiban a jelenben is tovább él. Saját életútját is ennek a tapasztalatnak a felől értelmezi. Gyermekként későn került iskolába, hosszú ideig csak cigányul beszélt, óvodába nem járt, és a magyar iskolarendszer kezdetben fogyatékkal élő gyermekként kezelte. Elbeszélésében ez nem pusztán személyes sorsfordulat, hanem egy nagyobb társadalmi működés példája. Annak a mechanizmusnak a része, amely sok roma/cigány gyermeket eleve hátrányos, leértékelt pályára állít. Lakatos számára ezért a holokauszt fogalma nem kizárólag Auschwitzhoz és a fizikai megsemmisítéshez kapcsolódik, hanem tágabb értelemben minden olyan társadalmi működéshez, amely embereket emberi méltóságuktól, kulturális lehetőségeiktől és jövőképüktől foszt meg.

A holokauszt iránti érdeklődése már középiskolás korában kialakult, részben annak köszönhetően, hogy a budapesti roma/cigány közélet, valamint több jelentős értelmiségi és kutató által szervezett programok közelébe került. Ezeken a nyári táborokban, előadásokon, beszélgetéseken a roma/cigány fiatalok nemcsak saját közösségük történetével találkoztak, hanem a roma és zsidó holokauszt, a társadalmi kirekesztés és az emberi jogok kérdéseivel is. Lakatos visszaemlékezése szerint ezek a programok különösen nagy hatással voltak rájuk, mert olyan tudással és szembesítéssel találkoztak, amely a közoktatásban vagy a nyilvános beszédben akkor még alig volt jelen. Emlékezetes élményként idézi fel a nagykanizsai roma holokauszt-emlékmű avatását is, ahová középiskolásként jutott el, és amely számára történelmi pillanatként rögzült.

Lakatos György számára a holokauszt emlékezete később egyre inkább összekapcsolódott a művészeti neveléssel és a fiatalok megszólításának kérdésével. Elmondása szerint hosszú ideig foglalkoztatta, hogyan lehetne a holokauszt témáját a gyerekek és fiatalok számára befogadhatóvá tenni. Korábbi tapasztalatai szerint a hagyományos iskolai, frontális vagy pusztán ismeretközlő módszerek kevéssé működtek. A gyerekek gyakran távolságot tartottak a témától, vagy egyszerűen nem tudtak kapcsolódni hozzá. Ebből a keresésből született meg a gondolat, hogy a holokauszt tapasztalatát művészi formában, elsősorban zene, tánc és színház révén kell közvetíteni.

Ebben döntő szerepe lett a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziummal kialakult kapcsolatnak. Lakatos elmondása szerint az iskola nemcsak pedagógiai értelemben volt meghatározó a családjuk életében, hanem azért is, mert ott olyan nyitott szellemiséggel találkozott, amelyben a művészet, a szociális érzékenység és a gyerekekkel való mélyebb foglalkozás természetes egységet alkotott. Az iskola tánctagozatán már létezett a Halálra táncoltatott lány című népballadára épülő előadás, amely Lakatos értelmezésében a kiszolgáltatottság, a megalázás és a közösségi passzivitás mintázata miatt nagyon erősen emlékeztetett a holokauszt logikájára. Innen született az ötlet, hogy a ballada alaphelyzetét át lehetne fordítani egy olyan táncballadává, amely már kifejezetten a holokauszt tapasztalatát jeleníti meg. A cél nem egy pusztán illusztratív holokauszt-előadás létrehozása volt, hanem egy olyan összművészeti alkotásé, amely érzelmi hatást, katarzist vált ki, és nemcsak tudást közöl, hanem mélyebb belső mozgásokat indít el a nézőben.

Lakatos hangsúlyozta, hogy a zenei anyag összeállításakor fontos szempont volt a cigány, zsidó és magyar kulturális elemek együttes jelenléte. Ezt nem formai sokszínűségként értelmezi, hanem történeti és erkölcsi minimumként. Meglátása szerint a holokauszt emlékezetének egyik problémája, hogy a roma és a zsidó emlékezet sokszor elkülönül egymástól, miközben a történelmi tapasztalatban és az üldöztetés logikájában erős kapcsolódások vannak. A zenei és színpadi világban ezért tudatosan törekedtek arra, hogy ezek a rétegek együtt jelenjenek meg. A magyar kulturális motívumok bevonása pedig annak a megmutatása, hogy a roma/cigány közösség nem a magyar társadalmon kívül létezik, hanem annak szerves része, így a holokauszt nem „mások” története, hanem közös történelmi felelősség és veszteség.

A holokauszt táncballada első változatai 2014–2015 folyamán készültek el, majd többféle formában éltek tovább. Lakatos elmondása szerint az előadásnak van rövidebb, epizódszerű változata, amelyet megemlékezéseken vagy iskolai programokon mutatnak be, és van hosszabb, színházi előadásra alkalmas verziója is. Előadták többek között a Nemzeti Színházban, különböző magyarországi helyszíneken, valamint külföldön, például Berlinben és Kölnben is. A produkcióhoz kapcsolódik egy rövidfilmes, vizuális anyag is, amelyet szintén a holokauszt emlékezetének közvetítésére használtak.

Lakatos beszámolója szerint különösen nagy hatással volt rájuk egy krakkói bemutató, ahol a holokauszt témájú művészeti anyagot túlélők és emlékezetpolitikai szakemberek is látták. Az ottani visszajelzések arra figyelmeztették az alkotókat, hogy az előadás bizonyos képi és érzelmi elemei annyira erősek, hogy az idősebb, személyesen érintett nézők számára akár elviselhetetlenül megterhelőek lehetnek. Emiatt később finomítottak az anyagon, visszafogtak bizonyos vizuális megoldásokat, de az alapvető törekvés nem változott: a holokauszt valóságát nem elrejteni, hanem művészileg közvetíthető formában átélhetővé tenni.

Lakatos György külön kitér arra is, hogy a Romano Glaszo működésében a művészet soha nem pusztán előadói tevékenységet jelent, hanem nevelési, közösségi és identitásformáló gyakorlatot. A zenekarban és a kapcsolódó projektekben részt vevő gyerekekkel és fiatalokkal végzett munka során a fegyelem, a kitartás és a közös alkotás éppúgy hangsúlyt kap, mint a roma/cigány kultúra sokrétűségének bemutatása. Lakatos szerint a roma/cigány kultúrát nem lehet a táncra vagy a zenére leszűkíteni. Ugyanúgy része a képzőművészet, az irodalom, a színház, a pedagógia és minden más olyan alkotói forma, amely emberi méltóságot és önkifejezést ad.

Ebből a szempontból a holokauszt emlékezete a Romano Glaszo munkájában nem elkülönített tematikus blokk, hanem egy tágabb kulturális és erkölcsi vállalás része. A művészet Lakatos értelmezésében alkalmas arra, hogy olyan tapasztalatokat is közvetítsen, amelyek puszta beszéddel vagy iskolai magyarázattal nehezen adhatók át. A holokauszt táncballada ezért egyszerre emlékezeti munka, pedagógiai eszköz és társadalmi beavatkozás: arra tesz kísérletet, hogy a kirekesztés, a gyűlölet és a közöny történetét ne csak elmondja, hanem a nézővel érzelmileg is átéltesse. 

Lakatos György elmondása alapján a roma holokauszt emlékezetének egyik legfontosabb kérdése ma nem csupán az, hogy vannak-e emlékművek vagy hivatalos megemlékezések, hanem az is, hogy kialakulnak-e azok a kulturális formák, amelyek képesek a fiatalabb generációkat is megszólítani. Az ő munkája ebben a tekintetben arra mutat példát, hogy a művészeti eszközökkel létrehozott emlékezet nemcsak a múltra irányul, hanem a jelen társadalmi viszonyaira is reagál, és egyúttal a jövő alakítására is törekszik.

Portrait Interview – Curator's Summary: György Lakatos (Romano Glaszo – „Human Voice” Art Group), creator of „The Girl Who Was Danced to Death – Holocaust Dance Ballad” (2000)

Kurátor: Dr. Gulyás Klára

A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.

A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.