Papp Róbert

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Papp Róbert, a Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria igazgatója, a „371 csillag” emlékműsor rendezője

Papp Róbert média szakemberként, filmkészítőként, rendezőként és Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria intézményvezetőjeként hosszú ideje dolgozik azon, hogy a roma közösségek történetei láthatóvá váljanak a nyilvánosságban. Pályáját televíziós közegben kezdte, dolgozott az MTVA-ban, és különféle kulturális, közéleti formátumokban is részt vett. Saját elmondása szerint számára mindig is fontos volt, hogy a munkája ne pusztán szakmai teljesítmény legyen, hanem közösségi jelentősége is legyen. Szakmai útját meghatározó személyes kapcsolatok is formálták: különösen fontos volt számára Szentandrássy Istvánhoz fűződő barátsága, amely fokozatosan, a kölcsönös bizalom és az évek alatt bizonyított elkötelezettség nyomán alakult ki. 

A roma holokauszt témájával viszonylag későn, mintegy 10–15 évvel ezelőtt találkozott először, a 371 Csillag című, a Nemzeti Színházban megvalósuló megemlékezés kapcsán. Elmondása szerint korábban sem az iskolában, sem a családi emlékezetben nem volt jelen ez a történet, csak töredékes háborús családi emlékek maradtak fenn. A témával való találkozás ezért egyszerre volt személyes megrendülés és intellektuális ébredés: kutatni kezdett, beszélgetett túlélők családtagjaival, információkat gyűjtött, és fokozatosan alakult ki benne annak felismerése, hogy a roma holokauszt nem csupán múltbeli trauma, hanem máig ható társadalmi kérdés is.

Papp hangsúlyosan beszél arról, milyen súlyos tudáshiány övezi Magyarországon a roma holokauszt történetét. Kevés a tankönyvi anyag, kevés az irodalom, és a történet sokszor nem a magyar történelem szerves részeként jelenik meg, hanem periférikus, kiegészítő témaként. Szerinte addig nem várható valódi változás, amíg a roma holokauszt nem a magyar történelem részeként kerül be a közgondolkodásba és az oktatásba. Ebben a helyzetben a művészet különös jelentőséget kap: film, színház és vizuális kultúra révén lehet a legérzékenyebben és legerőteljesebben megszólítani az embereket. Papp számára alkotóként ez nem egyszerűen eszköz, hanem erkölcsi kötelesség is. Úgy fogalmaz: ő nem nézőket keres, hanem tanúkat, olyan embereket, akik a művek hatására továbbviszik a történetet, beszélnek róla, és ezáltal az emlékezet aktív résztvevőivé válnak.

A roma holokausztról szóló 371 Csillag színházi előadás és Megsemmisítésre ítélve film készítése közben folyamatosan szembesült azzal, hogy a múlt feldolgozása nem pusztán történeti vagy esztétikai feladat, hanem erősen érzelmi tapasztalat. Többször előfordult, hogy interjúk felvétele közben le kellett állítani a kamerát, mert nem tudta folytatni a munkát a hallott történetek súlya miatt. Papp rendezőként és filmkészítőként azt tekinti feladatának, hogy a deportáltaknak és az áldozatoknak arcot és történetet adjon.

Alkotói szemléletének fontos eleme, hogy a fájdalmas történeteket nem leegyszerűsítve, nem pusztán sokkolásra építve kívánja bemutatni. Bár a filmjeiben archív anyagokkal és megrázó történetekkel is dolgozik, tudatosan keresi azt az egyensúlyt, ahol a néző nem elfordul a drasztikum miatt, hanem érzelmileg bevonódik és megérti a történet tétjét. A színházi előadás esetében is ezt a hatást kereste: ne egy hagyományos, irodalmi szerkezetű darab jöjjön létre, hanem olyan előadás, amely érzelmileg megrendít, és cselekvésre késztet. Fontosnak tartja azt is, hogy a történet ne egyoldalúan jelenjen meg. Legyen benne szerelem, barátság, roma/cigány és nem roma szereplők közötti kapcsolat is, mert a valóság sem fekete-fehér. Meggyőződése, hogy csak így lehet hitelesen bemutatni a múltat és a jelent.

Különösen fontos számára, hogy a többségi társadalom is megszólítva érezze magát. Több példát is említ arra, hogy nem roma nézők, sőt a produkcióban részt vevő színészek is sokszor először szembesültek azzal, hogy a roma/cigány közösségeket is deportálták és tömegesen gyilkolták meg. Ezek a találkozások számára azt bizonyítják, hogy a művészet képes hidakat építeni. Szerinte a közös felelősség felismerése alapvető. Nem elég, ha a roma/cigány közösség beszél a saját traumájáról, a többségi társadalomnak is fel kell ismernie, hogy ugyanúgy felelőssége van az emlékezésben és a jelenkori kirekesztés elleni fellépésben. 

Papp a megemlékezések jelenlegi formájával kapcsolatban kritikusan fogalmaz. Úgy látja, a hivatalos vagy szűk értelmiségi körben zajló megemlékezések nem tudják igazán megszólítani sem a roma, sem a nem roma társadalom szélesebb rétegeit. Ennek oka részben az, hogy a téma nincs jelen kellő súllyal az oktatásban, részben pedig az, hogy a pártpolitikai törésvonalak ellehetetlenítik a közös emlékezést. Ezzel szemben ő a művészetben, az oktatásban, valamint a mai médiakörnyezetben – például a közösségi platformokon, rövid videós formátumokban – lát lehetőséget arra, hogy a roma holokauszt ügye több emberhez eljusson. 

A Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria vezetésében ugyanez a szemlélet folytatódik. Papp számára a galéria nem csupán kiállítótér, hanem közösségi tér is, amelynek egyszerre kell reprezentálnia a roma/cigány kultúrát, nyitnia a nem roma közönség felé, és minőségi művészeti mércét képviselnie. Kiemelte, mennyire fontos számára, hogy a galéria a belvárosban, elegáns, látható környezetben működik, és ezzel is megtöri azt a hagyományt, amely a roma/cigány kultúrát a gettósított, marginalizált városi terekhez kötötte. A cél egy olyan nyitott tér kialakítása, ahová bárki bejöhet, beszélgethet, programot szervezhet, és ahol a roma/cigány kultúra nem elszigetelt, hanem természetes része a városi kulturális életnek.

A galéria programjában hangsúlyosan jelen vannak a roma holokauszthoz kapcsolódó megemlékezések és tematikus kiállítások, ugyanakkor Papp következetesen ragaszkodik a minőséghez. Nem tartja elégségesnek, hogy valaki roma/cigány származású és egy fontos témáról alkot. Szerinte a művészi színvonal elengedhetetlen. Ezt a szemléletet képviselik a kiállítások szervezésében és az új alkotói generáció bemutatásában is. 

Portrait Interview – Curator's Summary: Róbert Papp, director of the István Szentandrássy Roma Art Gallery and director of the „371 Stars” commemorative program

Kurátor: Dr. Gulyás Klára

A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.

A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.