Sárközi Gyula

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Sárközi Gyula, (Sárközi Gyula Társulat) a HABISZTI – Csak azért is élünk és táncolunk! (2022) táncdarab társkoreográfusa

Sárközi Gyula a roma holokauszt emlékezetéhez elsősorban személyes élményeken és művészeti munkán keresztül kapcsolódik. Az emlékezet számára nem elsősorban történeti tudásként jelenik meg, hanem erőteljes érzelmi és fizikai reakciók formájában. A roma holokausztról való gondolkodása a síráshoz, a megrendüléshez és a belső feszültséghez kötődik, amelyeket konkrét élményekhez kapcsol. Egy ilyen meghatározó tapasztalat az auschwitzi és birkenaui látogatás volt, ahol a helyszínekhez kapcsolódó érzelmi rekaciók különösen hangsúlyos szerepet kaptak. Az egyik barakkban – anélkül, hogy tudta volna, milyen funkciója volt – olyan erős nyomást érzett a mellkasában, hogy ki kellett mennie, és csak később derült ki számára, hogy ez a roma foglyokhoz kötődő tér volt. A helyszínre fekete rózsákat vittek, amelyeket vörös rózsák befestésével készítettek el, és ezeket a roma áldozatok emlékére helyezték el. A megemlékezés során elhangzó zenei és vizuális elemek – például a Schindler listája – szintén az emlékezet részévé váltak, és az élmény intenzitását erősítették.

A roma holokauszt emlékezetének közvetítésében Sárközi Gyula szerint a művészet központi szerepet kap. A Habiszti című táncszínházi előadás létrehozása ennek a folyamatnak a megjelenési formája. A darab több részből áll, amelyek egymásra épülve jelenítik meg a roma identitás különböző aspektusait. Az első rész a jelenkori roma élethelyzetekre reflektál, a további részek a közösségi kapcsolatokra és az őserőre, míg az utolsó egység a roma holokausztot dolgozza fel. Az előadás szerkezetében a különböző koreográfusok munkái kapcsolódtak össze, és a darab kollektív alkotói folyamat eredményeként jött létre. Az alkotói folyamat során fontos döntés volt, hogy a holokauszt rész koreográfiáját nem ő készítette el. Saját megfogalmazása szerint a személyes érintettség miatt nem tudta volna ezt a részt megformálni, ezért más alkotókra bízta. A koreográfiákhoz szöveges elemek is kapcsolódnak, amelyek történelmi információkat közvetítenek, és a nemzetközi bemutatók során angol nyelven is megszólalnak. Az előadás bemutatása különböző helyszíneken történt, többek között Brüsszelben és a Nemzeti Táncszínházban. A közönség reakciói az előadások után hangsúlyosan jelennek meg: a nézők hosszú ideig csendben maradtak, majd csak később kezdtek tapsolni. Egyes esetekben az előadás befejezése után sem álltak fel a helyükről, ami az élmény intenzitását jelzi. Az előadás hatása nemcsak érzelmi szinten jelenik meg, hanem a nézők közötti kapcsolatokban is: különösen diákok esetében figyelte meg, hogy az előadás után másképp viszonyultak egymáshoz a roma és nem roma fiatalok.

Az előadás célja nem pusztán a történetek elmesélése, hanem azok átélhetővé tétele, amely a művészet eszközein keresztül valósul meg. A művészet szerepét abban látja, hogy képes „torkon vágni” a nézőt, és olyan hatást kiváltani, amelyet a puszta történeti információ nem tud elérni.

A roma holokauszt emlékezetének részeként jelenik meg a történelmi elismerés kérdése is. Utalt arra, hogy a roma áldozatok elismerése később történt meg, és a hivatalos narratívákban sokáig nem kaptak megfelelő helyet. Az elismerés folyamata hosszabb időt vett igénybe, és a roma közösségek története gyakran háttérbe szorult más történeti narratívák mellett.

A jelenkori társadalmi viszonyokkal kapcsolatban személyes tapasztalatokat osztott meg a diszkriminációról és a sztereotípiákról. A roma emberek megítélését meghatározó előítéletek – például a bűnözéssel kapcsolatos általánosítások – a mindennapi élet különböző területein jelennek meg, például a munkavállalás vagy a lakhatás során. Ezek a tapasztalatok a roma identitás megélésének részeként jelennek meg, és a személyes életútban is szerepet játszanak.

Saját életútját a tánc és az oktatás határozza meg. Az általa létrehozott művészeti iskola működésében hangsúlyos szerepet kap a hátrányos helyzetű és állami gondozott gyermekek bevonása, akik számára lehetőséget biztosít a tanulásra és a fejlődésre.

A művészetet olyan „térként” értelmezi, ahol a roma identitás megjeleníthető és közvetíthető. A magukat romának/cigánynak valló művészek szerepét abban látja, hogy saját tapasztalataikon keresztül képesek új formákban megjeleníteni a történeteket, és hozzájárulnak az emlékezet fenntartásához.

Portrait Interview – Curator’s Summary: Gyula Sárközi (Gyula Sárközi Company), co-choreographer of the dance piece „HABISZTI – We Live and Dance Despite Everything!” (2022)

Kurátor: Dr. Gulyás Klára
A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.
A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.
A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.