Rácz Béla

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Rácz Béla, az 1Magyarország Egyesület elnöke

Rácz Béla kötődése az emlékezethez és az emlékezeti gyakorlatokhoz már gyerekkorában kialakult, egy nógrádi faluban, Nógrádmegyeren, ahol a családi és közösségi történetek a mindennapi élet természetes részei voltak. A roma, magyar és helyi palóc identitás egyszerre van jelen az önmeghatározásában, amelyet ezek a történetek folyamatosan formálnak. A családi elbeszélések, a közösség múltjának történetei és az ezekhez kapcsolódó emlékek olyan keretrendszert jelentenek számára, amelyhez későbbi élethelyzeteiben – tanulmányai során, budapesti életében és szakmai munkájában – is vissza tudott nyúlni. Ez a háttér adja azt a stabilitást, amelyre később az emlékezetpolitikai tevékenységét is építette. Az emlékezet szerepének tudatos felismerése később, több személyes és szakmai tapasztalat hatására vált meghatározóvá számára. 

Fordulópontot jelentett számára, amikor Havas Gábor szociológus révén hozzájutott egy nagyméretű, több mint ezer oldalas kutatási anyaghoz, amely a nógrádi szegkovács közösség történetét dokumentálta. A dokumentumok között saját családtagjait, nagyszüleit és a falubeli embereket is felismerte, és ezek az anyagok a helyi közösség történetét egészen a 18. század közepéig vezették vissza. A forrásokban megjelenő családnevek és adatok révén kirajzolódott a település roma/cigány közösségének hosszú távú jelenléte és történeti beágyazottsága. Ez az élmény egy olyan kérdést vetett fel benne, amely az emlékezet továbbadására vonatkozott: hogyan őrizhetők meg ezek a történetek a következő generációk számára, és hogyan válhatnak a tágabb társadalmi emlékezet részévé. 

Ebből a felismerésből indult el a nógrádmegyeri emlékezetpolitikai kezdeményezés, amely több szinten valósult meg. Egy helyi közösségi folyamat keretében emlékbizottság alakult, amelyben roma/cigány és nem roma résztvevők közösen dolgoztak. A közös munka során három fő cél fogalmazódott meg: egy hivatalos emléknap létrehozása, egy emlékmű felállítása és egy könyv elkészítése. Az emléknap 2024. február 11-ére került, amely a szegkovács szövetkezet 1951-es alapításához kapcsolódik, és amelyet az önkormányzat hivatalosan is elfogadott. A közösségi gyűjtés és támogatások révén létrejött emlékmű egy 1951-es fotó alapján készült dombormű, amely az alapítókat ábrázolja. Az alkotást Kállai András képzőművész készítette. A könyv elkészítése interjúk és további kutatások bevonásával történt, és a helyi történetek dokumentálását célozta. Ennek kialakítását Bogdán Péter végezte. 

A kezdeményezés megvalósítása során a közösségi részvétel meghatározó szerepet játszott. A helyi lakosok aktívan bekapcsolódtak a folyamatba, és a finanszírozás jelentős része közadakozásból valósult meg. A projekt több esemény keretében vált láthatóvá, amelyek során az emlékmű átadására és a könyv bemutatására is sor került. Az emléknap azóta is évente megrendezésre kerül, és a helyi közösség életének részévé vált. 

A nógrádmegyeri tapasztalatok alapján az emlékezetpolitikai munka más településekre is kiterjedt. Egy közösségszervezői program keretében több helyszínen dolgoztak, ahol helyi fotók gyűjtéséből kiindulva indítottak el emlékezeti folyamatokat. A fényképek kiindulópontként szolgáltak a beszélgetésekhez, és lehetővé tették, hogy a helyi lakosok saját történeteiken keresztül kapcsolódjanak a közösségi emlékezethez. Ezekből a folyamatokból több helyen kiállítások, további kezdeményezések és közösségi programok születtek, például díjak alapítása vagy emlékművek létrehozása. 

A nógrádmegyeri folyamat folytatódott a kezdeményezők aktív jelenléte nélkül is. A helyi közösség további emlékezetpolitikai projekteket indított, köztük egy roma holokauszt emlékmű létrehozását. Ezek a kezdeményezések helyi szervezésben valósultak meg, és a korábbi tapasztalatokra épültek. A közösségi életben megfigyelhető változások között megjelenik az is, hogy a településen új típusú közösségi események jöttek létre, és a helyi társadalom aktívabbá vált. 

Rácz Béla az emlékezet és az identitás kapcsolatát az emancipáció szempontjából írja le. Az egyéni és közösségi önazonosság kialakulásában meghatározó szerepet tulajdonít az emlékezetnek, amely nélkül nem jöhet létre stabil identitás. Az emlékezetpolitika és az identitáspolitika egymással összefüggő területekként jelennek meg, ahol a múlt feldolgozása és a jelenben való cselekvés egymást erősítik. A közösségi folyamatokban az önismeret és az önazonosság megerősödése alapfeltétele annak, hogy a közösség képes legyen saját érdekei mentén cselekedni. 

A roma holokauszt megemlékezésekhez való viszonyát a részvétel és a jelenlét jellemzi. Rendszeresen részt vesz budapesti és vidéki megemlékezéseken, szervezőként vagy résztvevőként. Tapasztalata szerint a megemlékezések gyakran párhuzamosan zajlanak, és nem alakul ki egységes, központi esemény. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a civil kezdeményezések révén az emlékezet folyamatosan jelen maradjon. A roma holokauszt emlékezete szerinte a roma közösségek egyik közös pontja, amely sok család történetében jelen van. 

A roma holokauszt jelentése a jelenben más történeti eseményekkel is összekapcsolódik. Rácz szerint a 2008–2009-es roma emberek sérelmére elkövetett gyilkosságsorozat példáján keresztül jelenik meg az a tapasztalat, hogy a jelenkori erőszakos események a holokauszt emlékezetével összekapcsolódnak. Ezek az események a félelem, a veszteség és a trauma élményét erősítik, és hatással vannak az egyéni és közösségi identitásra. 

A budapesti párhuzamos megemlékezések okait több tényezővel magyarázta. Megjelennek a különböző szervezetek eltérő megközelítései, az egyéni és szervezeti identitások, valamint a társadalmi megosztottság hatásai. A versengés és a különböző hangsúlyok jelenléte szerinte nem kizárólag roma sajátosságként jelenik meg, hanem általános társadalmi jelenségként. A roma közösségek esetében ez a megosztottság a tágabb társadalmi viszonyokat is tükrözi. 

A roma mozgalom helyzetével kapcsolatban kiemelte, hogy a közéleti szereplők és a közösségek közötti kapcsolat meggyengült. A közösségi munka hiányát problémaként jelölte meg, és hangsúlyozta, hogy a mindennapi életben élő emberek bevonása nélkül az emlékezetpolitikai és társadalmi kezdeményezések korlátozott hatással bírnak. 

A jövőre vonatkozóan az emlékezetpolitika és a kulturális kezdeményezések kapcsolatát hangsúlyozta. A helyi közösségekben megvalósuló programok mellett olyan szélesebb kulturális folyamatok szükségességét említette, amelyek képesek megszólítani különböző generációkat és közösségeket. 

Portrait Interview – Curator's Summary: Béla Rácz, President of the 1Magyarország Association

Kurátor: Dr. Gulyás Klára

A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.

A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.