Dr. Orsós Julianna

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Dr. Orsós Julianna, történész, Ha szaladok, agyonlőnek, ha megállok agyonvernek – Az európai roma holokauszt (2015) című könyv társszerzője

Dr. Orsós Julianna roma holokauszthoz való kötődése egyszerre személyes és szakmai indíttatásból épül fel. Családi történetében meghatározó szerepet játszik nagyapja sorsa, akit hatéves korában, családjával együtt hurcoltak el Nógrád megyéből a komáromi Csillagerődbe. A családi emlékezet azonban sokáig hallgatott erről: nagyapja csak felnőttkorában kezdett beszélni a történtekről, egy személyes beszélgetés során osztva meg vele az élményeit. Ez a találkozás egyszerre volt számára megrázó és meghatározó, és utólag több családi döntést és élethelyzetet is értelmezhetővé tett, például nagyapja törekvéseit és identitás választásait. A roma holokausztról először az iskolában, a Gandhi Gimnáziumban hallott, ahol a roma történelem hangsúlyosan jelen volt az oktatásban. 

A roma holokauszt kutatásába egy felkérés révén kapcsolódott be, amikor Bernát Gábor egy fiataloknak szóló, tudományos igényű kiadvány elkészítésére kérte fel. A munkában többek között Brassói Viviennel és Kállai Andrással dolgozott együtt. A könyv magyar és angol nyelven is megjelent, és célja az volt, hogy a roma holokauszt történetét fiatalok számára hozzáférhető formában mutassa be. A kiadványhoz kapcsolódóan tanárképzést is szerveztek, azonban a könyv terjesztése nem valósult meg a tervezett módon, és nem jutott el minden iskolába. A kötet alcímének megválasztásában hangsúlyosan képviselte azt az álláspontot, hogy a „roma holokauszt” kifejezést kell használni, és következetesen ragaszkodott ehhez a terminológiához. 

A terminológia kérdését a roma holokauszt narratívájának egyik központi elemként írja le. Álláspontja szerint a roma áldozatok története ugyanabba a történeti és fogalmi keretbe tartozik, mint a zsidó holokauszt, és ezért nem tartja helyesnek a „roma népirtás” kifejezés használatát. Úgy véli, hogy a külön elnevezés a roma tragédiát kiszakítaná a holokauszt nagyobb narratívájából, miközben az üldöztetés okai alapvetően azonosak voltak. 

A roma holokauszt emlékezetének nemzetközi és közösségi szintű alakításában a Ternipe ifjúsági hálózaton keresztül vett részt. A 2010-ben létrejött szervezet célja az volt, hogy roma fiatalok nemzetközi együttműködés keretében fogalmazzanak meg politikai és tudományos kérdéseket érintő állásfoglalásokat. A hálózat munkájában több éven keresztül aktívan részt vett, és a stratégiai munkacsoport tagja is volt. Saját eredményeként is tekint arra, hogy 2015-től augusztus 2-a hivatalosan a roma holokauszt nemzetközi emléknapjává vált, amelyet európai intézmények is elismertek. A hálózatból később kilépett, részben a túlterheltség miatt, részben pedig azért, mert nem értett egyet azzal a gyakorlattal, hogy angol nyelvi közegben a „roma népirtás” kifejezést kezdték használni. 

A terminológiai kérdések nemzetközi szinten is vitákat generáltak. Egy nemzetközi konferencián – amely egy auschwitzi megemlékezéshez kapcsolódott – komoly nézetkülönbségek alakultak ki a kutatók, valamint aktivisták között. A vita egyik központi kérdése az volt, hogy szükséges-e külön megnevezést használni a roma tragédia esetében. Egyes álláspontok szerint a saját nyelvi megnevezés a közösségi önrendelkezés része, míg mások – köztük Orsós Julianna – a közös holokauszt-narratíva fenntartása mellett érveltek. 

A roma holokauszt emlékezetének alakulásában fontos szerepet tulajdonít a generációk közötti együttműködésnek. A rendszerváltás utáni időszakban az idősebb roma értelmiségiek – például Daróczi Ágnes és munkatársai – kezdték meg a túlélők felkutatását és a személyes történetek rögzítését. Ezek a munkák alapvető forrásként szolgáltak a későbbi kutatásokhoz és kiadványokhoz. A fiatalabb generációk ezt a munkát folytatták, és új szempontokkal, új módszerekkel kapcsolódtak be az emlékezet formálásába. 

A megemlékezések formáinak vonatkozásában kiemelte, hogy roma/cigány közösségek saját emlékezeti gyakorlataként jelenik meg a virrasztás rítusa, amely a roma holokauszt megemlékezések egyik sajátos eleme lett. Ezzel párhuzamosan a nyilvános, közös megemlékezések – koszorúzások, beszédek, versek – már roma és nem roma résztvevők közös eseményeiként jelennek meg. Az emlékezet így egyszerre őriz meg közösségi sajátosságokat és válik nyitottá a szélesebb társadalom felé. 

A roma holokauszt emlékezetének jelenkori alakulásával kapcsolatban Orsós Julianna szerint megjelenik a megemlékezések sokszínűsége és párhuzamossága. Több helyszínen és különböző szervezők által zajlanak megemlékezések, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak egymáshoz, ugyanakkor együttesen járulnak hozzá az emlékezet fennmaradásához. A központi, szimbolikus helyszínek mellett helyi közösségek is szerveznek eseményeket, amelyek a lokalitás szintjén erősítik az emlékezést. A politikai dimenzió is megjelenik a megemlékezésekben, ahol gyakran aktuális társadalmi és politikai párhuzamok hangzanak el. Ezt a jelenséget elkerülhetetlennek tartja, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az emlékezet szélesebb körű láthatóvá válása önmagában is jelentős eredmény. A roma holokauszt emlékezete az elmúlt években bekerült a köztudatba, és a politikai szereplők számára is megkerülhetetlenné vált. 

A Roma Ellenállás Napjával kapcsolatban, amelyet május 16-án tartanak, és amelynek történeti dokumentáltsága nem minden esetben egyértelmű, az emlékezetben betöltött szerepe miatt fontosnak tartja a megőrzését. A roma holokauszt narratívájának változását a 2010-es évektől kezdődően írja le, amikor tudatosan megjelent az a törekvés, hogy az áldozati szerep mellett az ellenállás és a cselekvés történetei is láthatóvá váljanak. Ebben a folyamatban a nemzetközi roma mozgalmak tapasztalatai is szerepet játszottak, különösen a németországi kezdeményezések, amelyek több ellenállás történetet tártak fel és emeltek be a közbeszédbe. 

A roma holokauszt áldozatainak számáról szóló vitákat problematikusnak tartja, mivel szerinte elterelik a figyelmet a lényegről, és nem vezetnek egyértelmű eredményre. A történeti források hiányosságai miatt nem tartja lehetségesnek egy pontos szám meghatározását, és hangsúlyozza, hogy az emlékezet fenntartása fontosabb, mint a számok körüli vita. 

Portrait Interview – Curator's Summary: Dr. Julianna Orsós, historian and co-author of the book „If I Run, They Shoot Me Dead, If I Stop, They Beat Me to Death – The European Roma Holocaust” (2015)

Kurátor: Dr. Gulyás Klára

A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.

A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.