Kadét Ernő és Szegedi Dezső

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Kadét Ernő és Szegedi Dezső, a Roma Sajtóközpont újságírói

Kadét Ernő és Szegedi Dezső a roma holokauszt emlékezetével személyes és közösségi tapasztalatokon keresztül kerültek kapcsolatba. Szegedi Dezső Miskolcon, a Gordonként ismert városrészben nőtt fel, ahol többnemzetiségű közegben éltek együtt romák, zsidók és más közösségek. A helyi emlékezet részeként egy deportált nő története is fennmaradt, akiről azt beszélték, hogy orvosi kísérletek áldozata lett. Az iskolai oktatásban és a médiában ugyanakkor nem jelent meg a roma holokauszt, így a téma inkább közvetett módon, töredékes történeteken keresztül volt jelen. Kadét Ernő gyermekkorában a családi emlékezetben nem kapott hangsúlyt a roma holokauszt, és általában a roma történelem sem jelent meg átfogóan. Gimnáziumi évei alatt hallott először róla konkrétabban, amikor történelemtanára a holokauszt kapcsán a roma áldozatokról is beszélt. Később, egyetemi évei alatt, valamint roma közösségekhez és szervezetekhez kapcsolódva bővült a tudása. Különböző roma programokban való részvétele során pedig egyre inkább részévé vált annak a közegnek, ahol a roma holokauszt kérdését is tárgyalták.

A kilencvenes években a roma közéleti szerveződések – különösen a Phralipe mozgalom – fontos szerepet játszottak abban, hogy a roma holokauszt kérdése megjelenjen a nyilvánosságban. A Roma Sajtóközpont és más médiumok révén fokozatosan alakult ki egy roma nyilvánosság, amelyben a történelmi tapasztalatok és a közösségi emlékezet is megjelent. Kadét Ernő ebben az időszakban már a Roma Sajtóközpont munkatársaként dolgozott, szerkesztőként és riporterként. Bár a Roma Sajtóközpont által kiadott kötethez kapcsolódóan nem készített interjúkat a túlélőkkel, közvetlen közelről követte a riportkészítés folyamatát, és a kollégák tapasztalatain keresztül ismerte meg a történeteket. A roma holokauszt emlékezetének egyik fontos formáját az 1990-es évektől szervezett megemlékezések jelentették. Kadét Ernő személyesen is részt vett ezekben. 1998-ban a Parlament előtt tartott augusztus 2-i megemlékezésen műsorvezetőként vett részt, ahol túlélők neveit olvasták fel. Ez az esemény számára személyes fordulópontot is jelentett, mivel itt ismerkedett meg későbbi feleségével.

A kilencvenes években olyan médiumok, mint a Phralipe folyóirat, az Amaro Drom vagy a Roma Magazin, fontos szerepet játszottak abban, hogy a roma közösségek információhoz jussanak saját történelmükről.

A Roma Sajtóközpont munkájában a kilencvenes évektől napjainkig folyamatosan jelen van az a törekvés, hogy a roma közösségek számára releváns és hiteles információkat közvetítsenek. A jelenlegi médiakörnyezetet az interjúalanyok „információs zajként” írják le, ahol a közösségi média és az online platformok nagy mennyiségű, sokszor nehezen feldolgozható tartalmat közvetítenek. Ebben a környezetben a Roma Sajtóközpont célja, hogy olyan tartalmakat hozzon létre, amelyek segítenek eligazodni, és amelyek roma nézőpontból mutatják be a közéleti kérdéseket. A Roma Play és más online felületek létrehozása is ezt a célt szolgálja. A közösségi média egyrészt nehézzé teszi az információk szűrését, másrészt lehetőséget ad arra, hogy a roma közösségek saját narratíváikat hozzák létre és osszák meg. A digitális térben megjelenő tartalmak között a személyes történetek, közösségi reflexiók és aktuális események is helyet kapnak, így a roma holokauszt emlékezete is új formákban jelenik meg. Mindketten úgy látják, hogy a közös történelmi traumák fontos részei a kollektív identitásnak, ugyanakkor önmagukban nem elegendőek. Az identitásban meg kell jelenniük olyan elemeknek is, amelyek pozitív önképet tesznek lehetővé. Ennek részeként említik például a Roma Büszkeség Napját, az Aranypánt Díjat vagy más kezdeményezéseket, amelyek a roma közösségek értékeit és sikereit mutatják be. Úgy vélik, hogy a budapesti roma holokauszt megemlékezések részvételi arányai az évek során változtak. A kilencvenes években a téma újdonsága miatt sokakat megmozgatott, később azonban csökkent az érdeklődés. A részvétel jellemzően szűkebb körre korlátozódik, és sok esetben inkább roma értelmiségiek vesznek részt az eseményeken. A vidéki részvételt anyagi nehézségek is befolyásolják, mivel az utazás költségei korlátozhatják a részvételt. A megemlékezések formája viszonylag állandó. Beszédek, zenei elemek és rituális elemek váltakoznak, és ezekben az évek során nem történt jelentős változás. Az interjúalanyok szerint a részvétel alakulását nem elsősorban a megemlékezések formája, hanem más tényezők befolyásolják, például az információs környezet változása, a közösségi érdeklődés alakulása vagy a meglévő társadalmi törésvonalak.

A beszélgetés kitér arra is, hogy a roma holokauszt kérdése mennyire jelenik meg a hivatalos oktatásban és a történeti kánonban. Az interjúalanyok szerint a köznevelésben a téma jelenléte korlátozott, és amíg nem válik a szélesebb társadalmi tudás részévé, addig nehéz lesz szélesebb közönséget elérni. A történetek feldolgozásának különböző formái – például filmek, sorozatok vagy más médiatartalmak – fontos szerepet játszhatnának abban, hogy a roma holokauszt történetei szélesebb körben ismertté váljanak.

A Roma Sajtóközpont a „méltó roma kép” megjelenítését tekinti egyik fő feladatának, amely magában foglalja a roma közösségek valóságának bemutatását és a pozitív példák megjelenítését is. Munkájuk során videós és szöveges tartalmakat készítenek, és igyekeznek minél szélesebb közönséget elérni. A jelenlegi tevékenységük korlátozott erőforrások mellett zajlik, de folyamatosan törekednek új tartalmak létrehozására és a roma nyilvánosság erősítésére.

Portrait Interview – Curator’s Summary: Ernő Kadét and Dezső Szegedi, journalists at the Roma Press Center

Kurátor: Dr. Gulyás Klára

A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.

A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.