Oláh Norbert

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Oláh Norbert, a Bura Galéria művészeti vezetője

Oláh Norbert a roma holokauszt emlékezetével egy konkrét, személyesen átélt eseményen keresztül került intenzív kapcsolatba, amely meghatározó tapasztalatként jelenik meg az elbeszélésében. 2015-ben, a Képzőművészeti Egyetem hallgatójaként, a Romaversitas program résztvevőjeként jutott el Brüsszelbe, ahol az Európai Parlament működésébe nyerhettek betekintést. A látogatás időpontja egybeesett azzal a politikai folyamattal, amelynek során arról szavaztak, hogy augusztus 2-a hivatalosan a roma holokauszt nemzetközi emléknapja legyen. A helyszínen szembesültek egy módosító javaslattal, amely a „holokauszt” kifejezést elhagyni javasolta az elnevezésből, és helyette általánosabb megfogalmazást alkalmazott volna. Ez a helyzet az ott jelenlévő roma/cigány fiatalok és értelmiségiek számára azonnali reakciót váltott ki, amely cselekvésben is megnyilvánult. 

A parlamenti környezetben a hagyományos tiltakozási formák nem voltak lehetségesek, ezért rövid idő alatt egy alternatív megoldást dolgoztak ki. Egy röplapot készítettek, amelynek vizuális megjelenítését Oláh Norbert vállalta: egy kézzel rajzolt, egyszerű grafikai megoldással dolgozott, amelyet azután sokszorosítottak. A csoport tagjai különböző feladatokat láttak el: volt, aki a nyomtatásban vett részt, mások a terjesztésben. A röplapokat az Európai Parlament folyosóin, az ülésterem közelében osztották szét a képviselők és a jelenlévők között. Az akció során különböző reakciókkal találkoztak: volt, aki elutasítóan reagált, volt, aki tagadta a roma holokauszt létét, míg mások figyelmesebben viszonyultak a kezdeményezéshez. A szavazást közösen követték, és hatalmas élményt jelentett számukra, amikor a parlamenti többség megszavazta a „holokauszt” elnevezést.

Az élmény értelmezése során Oláh Norbert saját kötődését így nem közvetlenül a történelmi eseményhez, hanem a jelenben működő közösséghez kapcsolja. A roma holokauszt számára nem elsősorban múltbeli történetként jelenik meg, hanem olyan emlékezeti gyakorlatként, amely a jelenben létező közösségek életének része. A Romaversitas közegét olyan térként írta le, ahol a közösségi aktivitás, a cselekvés és az egymás iránti felelősség természetes módon volt jelen. 

Az emlékezet szerepét abban látja, hogy párbeszédet hozzon létre a közösségen belül. Az áldozatiság kérdésével kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az identitás nem épülhet kizárólag a szenvedés tapasztalatára, és fontosnak tartja a pozitív identitásállítások megfogalmazását. Az identitást folyamatosan változó, alakuló folyamatként írja le, amely nem rögzíthető egyetlen narratívában. 

A kortárs roma művészet kapcsán egy generációs változást ír le, amelynek ő maga is aktív résztvevője. A Bura Galéria létrehozását tudatos döntésként értelmezi, amely egy progresszív roma művészeti irány megfogalmazását célozza. A progresszív szemlélet alatt a kultúra alakíthatóságát, változékonyságát érti, amelyben új formák és narratívák jelenhetnek meg. Ezzel párhuzamosan a tradicionális megközelítések szerepét is elismeri, amelyek a meglévő minták fenntartására törekednek. 

A Bura Galéria működését közösségi alapú, együttműködésre épülő folyamatként mutatja be. A galéria nem egy stabil, hosszú távra rögzített intézményként jelenik meg, hanem olyan kezdeményezésként, amely addig működik, amíg a résztvevők számára fenntartható és inspiráló. A működés során folyamatos kihívást jelent a finanszírozás és az intézményi háttér hiánya, ugyanakkor fontos szerepet kap a szakmai kapcsolatok építése és a többségi művészeti közeggel való párbeszéd. A galéria tevékenysége során olyan kurátori és szervezési gyakorlatokat is megfogalmaznak, amelyek a magukat romának/cigánynak valló művészek inkluzív megjelenítésére törekednek. 

Saját alkotói munkájában a roma holokauszt emlékezete konkrét formában is megjelenik. A hamarosan felállításra kerülő, általa tervezett budapesti roma holokauszt-emlékmű egy betonból készült, dominószerű struktúrára épül. Az egymásnak támaszkodó elemek a transzgenerációs traumák metaforájaként jelennek meg, ahol a jelen generáció tartja a múlt terheit. Az emlékmű részeként megjelenő tükör több funkciót is betölt: egyszerre kapcsolja össze a múlt és a jelen perspektíváját, valamint a szembenézés gesztusát is megjeleníti. Az alkotás nem kizárólag a roma holokausztra fókuszál, hanem általánosabb értelemben a trauma és annak továbbadásának kérdésére reflektál. 

A fiatalabb generációk más megközelítéseket alkalmaznak, új formákat és narratívákat hoznak létre, ugyanakkor a korábbi generációk munkáját is meghatározó alapként értelmezik. A jelenben végzett közösségi és művészeti tevékenységek így egy olyan folyamat részeként jelennek meg, amelyben a múlt, a jelen és a jövő egymással összefüggésben alakul. 

Portrait Interview – Curator's Summary: Norbert Oláh, Artistic Director of the Bura Gallery

Kurátor: Dr. Gulyás Klára

A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.

A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.