Szénási Szilvia

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Szénási Szilvia, az UCCU Informális Oktatási Alapítvány ügyvezető igazgatója

Szénási Szilvia a roma holokauszt emlékezetéhez elsősorban oktatási és közösségszervezői munkáján keresztül kapcsolódik, amely az Uccu Alapítvány tevékenységében válik meghatározóvá. Az alapítvány programjaiban a roma identitás, kultúra és történelem bemutatása mellett kiemelt szerepet kap a roma holokauszt témája, különösen az iskolai foglalkozások keretében. 2018-ban dolgozták ki azt a kifejezetten középiskolásoknak szóló, interaktív foglalkozást, amely a roma holokauszt emlékezetét célozza. A program létrehozását az a tapasztalat indokolta, hogy a téma szinte teljesen hiányzik az iskolai oktatásból, és a diákok alig rendelkeznek róla ismeretekkel. A foglalkozás felépítésében fontos szerepet kap az alapozás: a roma/cigány közösségekről szóló általános tudás átadása után térnek rá a holokauszt témájára, amelyet személyes történeteken keresztül tesznek érthetővé. 

A roma holokauszt oktatásához vezető folyamat korábbi oktatási és közösségi programokhoz kapcsolódik, különösen a 2013-ban elindított józsefvárosi sétákhoz. Ezek során a résztvevők a városi térben, konkrét helyszínekhez kapcsolódva ismerhetik meg a roma/cigány kulturális örökséget és történeteket. A séta részeként már ekkor megjelent a roma holokauszt témája, például a sárga csillagos házak, botlatókövek és emlékezeti helyek kapcsán. A résztvevők reakciói és kérdései rávilágítottak arra, hogy a téma ismeretlen és feldolgozatlan, ami hozzájárult ahhoz, hogy később önálló iskolai foglalkozásként is kidolgozzák. A séta és az iskolai programok közötti kapcsolat a módszertanban is megjelenik: mindkettő a személyes történetekre és az interaktív bevonásra épít. 

Az oktatási programok módszertani alapját a non-formális oktatás jelenti, amelyben fontos szerepet kap a narratív megközelítés és a személyes kapcsolódás lehetősége. Ebben a szemléletben meghatározó hatással volt rájuk a Haver Alapítvány munkája, amely a zsidó identitás bemutatásában nem a holokausztot állította a középpontba, hanem a jelenkori identitás megélését. Ezt a megközelítést adaptálták a roma/cigány identitás és a roma holokauszt feldolgozásában is, ahol a cél az, hogy a résztvevők ne kizárólag a történelmi traumán keresztül értelmezzék a közösséget, hanem saját narratívájukon keresztül kapcsolódjanak hozzá. A foglalkozások során ezért a történeti információk mellett hangsúlyt kap a párbeszéd, a közös gondolkodás és a személyes élmények megosztása. 

Az iskolai foglalkozások egyik fontos eleme az előítéletek kezelése. A programok során tudatosan teret adnak annak, hogy a diákok kimondják a roma/cigány közösségekkel kapcsolatos véleményeiket és sztereotípiáikat. Ezek a megszólalások kiindulópontként szolgálnak a közös gondolkodáshoz, ahol a cél nem a vélemények elfojtása, hanem azok kritikai vizsgálata. A foglalkozások során különböző játékos és interaktív módszerekkel ösztönzik a diákokat arra, hogy reflektáljanak saját gondolkodásukra, és megvizsgálják, hogy az általuk megfogalmazott állítások mennyiben felelnek meg a valóságnak. A folyamat célja nem az azonnali változás elérése, hanem egy hosszabb távú attitűdformálás elindítása. 

Az oktatási tevékenység mellett fontos szerepet kap a roma holokauszt megemlékezéseinek formálása is. Szénási Szilvia számára meghatározó szempont, hogy ezek a megemlékezések politikamentesek és méltóságteljesek legyenek. Tapasztalatai szerint a hivatalos rendezvényeken gyakran jelennek meg politikai beszédek, amelyek elvonják a figyelmet az emlékezésről. Ezzel szemben olyan kezdeményezéseket hoztak létre, amelyekben a civil szereplők és a közösségi részvétel kerül előtérbe. Egy ilyen projekt volt egy konténerben kialakított kiállítás, amely egy idővonal mentén mutatta be a roma holokauszt előzményeit, eseményeit és utóhatásait. A kiállításban helyet kaptak történeti dokumentumok, fényképek és visszaemlékezések, valamint a jelenkori eseményekhez kapcsolódó elemek is, például a 2008-2009-es roma emberek sérelmére elkövetett gyilkosságsorozat. A kiállítás célja az volt, hogy a látogatók számára átláthatóvá tegye a történeti folyamatokat, és összekapcsolja a múltat a jelennel. 

A 2024-es megemlékezés során egy új formát hoztak létre, amely egy városi emlékmenet volt a „zajkeltő vagon” nevű installációval. A menet a VIII. kerületből indult, és több állomáson keresztül haladt a IX. kerületig, ahol a résztvevők különböző helyszíneken álltak meg rövid megemlékezésekre. Az egyes állomásokhoz történetek és felolvasások kapcsolódtak, amelyek személyes és történeti narratívákon keresztül tették láthatóvá a roma holokauszt emlékezetét. A vagon hangja – amely lépéseket vagy vonatzakatolást idézett – végigkísérte a menetet, és az emlékezés performatív elemévé vált. 

A közösségi együttműködés kérdése hangsúlyosan jelenik meg a megemlékezések szervezésében. Több roma és nem roma civil szervezet közösen vett részt a programok létrehozásában, és a cél az volt, hogy minél szélesebb körű részvétel valósuljon meg. Ugyanakkor megjelenik az a tapasztalat is, hogy nem minden szervezet csatlakozik ezekhez a kezdeményezésekhez, és a közösségen belüli különbségek továbbra is jelen vannak. A közös munkában a hangsúly a konszenzuson és az együttműködésen van, még akkor is, ha a teljes egység nem valósul meg. 

Az emlékezetpolitikai kezdeményezések egyik fontos terepe a Roma Holokauszt Emlékbizottság volt, amelynek célja a megemlékezések összehangolása és egy közös rendezvény létrehozása volt. A bizottság munkájában több civil szervezet vett részt, és számos programötlet született. A megvalósítás során azonban megjelentek azok a nehézségek, amelyek a hivatalos intézményekkel való együttműködésből adódnak, különösen a politikai szereplők jelenléte kapcsán. A megemlékezés végül létrejött, de a politikai megszólalások kérdése nem került teljes mértékben kizárásra. 

Az UCCU jelenlegi tevékenységekben egy új irány jelenik meg, amely a roma holokauszt archívumának és oktatási anyagainak fejlesztésére fókuszál. Egy nemzetközi együttműködés keretében digitális tananyag készül, amelyben több ország szervezetei vesznek részt. A projekt része narratív interjúk gyűjtése, valamint egy olyan oktatási csomag létrehozása, amely különböző nyelveken és kontextusokban is használható. Az Uccu Alapítvány ebben a folyamatban módszertani szerepet vállal, és a non-formális oktatás tapasztalatait is beépíti a fejlesztésbe. 

A roma holokauszt emlékezetének jövője ebben a kontextusban az oktatáshoz és a tudás átadásához kapcsolódik. A hangsúly a fiatal generációk megszólításán, a párbeszéd lehetőségének megteremtésén és a személyes történetek dokumentálásán van. Az emlékezet fenntartása nem kizárólag a megemlékezésekhez kötődik, hanem olyan hosszabb távú folyamatként jelenik meg, amelyben az oktatás és a közösségi munka egyaránt szerepet kap. 

Portrait Interview – Curator's Summary: Szilvia Szénási, Executive Director of the UCCU Roma Informal Education Foundation

Kurátor: Dr. Gulyás Klára

A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.

A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.