Seres Tamás

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Seres Tamás, a Darinka (2020) című tévéjáték rendezője

Seres Tamás a roma holokauszt emlékezetéhez nem roma alkotóként, a média és a színházi–filmes munkákon keresztül kapcsolódik. A kapcsolódás egyik kiindulópontja a televíziós munkája volt, ahol alkotóiroda vezetőként roma médiagyakornok programot indított, amelyben fiatal roma/cigány hallgatók vettek részt. Ebben a közegben dolgozott együtt többek között Papp Róberttel, aki később saját alkotói pályára lépett. A program során kialakuló szakmai és személyes kapcsolatok révén került közelebb a roma/cigány kulturális közeghez, amely később meghatározta további munkáit is. 

A roma holokauszt témájával a 371 csillag című gálaest-sorozat kapcsán kezdett el foglalkozni, amelyet a Roma Produkciós Irodával együttműködésben hoztak létre a Nemzeti Színházban. A produkciók minden évben egy adott tematikára épültek, és különböző művészeti elemek – zene, színház, irodalom – kapcsolódtak össze bennük. A rendezői munkája során nemcsak a formai felépítésben vett részt, hanem a dramaturgiai alakításban is. Az előadások több éven keresztül teltházzal működtek, és széles közönséget értek el, részben a fellépők ismertségének, részben a szervezésnek köszönhetően. A Covid-időszak megszakította ezt a folyamatot, és ekkor alakult át a projekt filmes formává. A Darinka című film létrejötte ennek a színházi produkciónak adaptációjaként jelent meg, amelyet a járványhelyzet miatt nem lehetett hagyományos formában bemutatni. A film egy fiatal roma lány és egy nem fiú kapcsolatán keresztül építkezik, és személyes történeten keresztül közelíti meg a roma holokauszt témáját. A produkció alacsony költségvetésből, fiatal alkotói csapattal valósult meg, és a forgatás során a rendezőnek a gyártási folyamatba is aktívan be kellett kapcsolódnia. A film vizuális világát egy vándorcirkuszi környezet határozza meg, amelyhez egy bontás előtt álló cirkuszi sátrat használtak helyszínként. A látványvilág kialakításában fontos szerepet kapott a korabeli hangulat megidézése, ugyanakkor a színházi teatralitás bizonyos elemei is megmaradtak a filmben. 

Elmondása szerint alkotói folyamat során felmerültek a roma és nem roma alkotók közötti együttműködés kérdései. A stáb jelentős része nem roma alkotókból állt, ami a munka során különböző reflexiókat és helyzeteket eredményezett. A rendező részéről ez nem jelentett problémát, ugyanakkor érzékelhető volt, hogy a roma/cigány szakmai közösségen belül jelen volt egy távolságtartás a nem roma alkotókkal szemben. A közös munka során ezek a kérdések folyamatosan jelen voltak, és az alkotói döntésekben is szerepet játszottak.  A színészek, az író és a roma/cigány alkotótársak különböző szempontokat képviseltek, amelyek a jelenetek kialakításában és a szövegek használatában is megjelentek. Egyes jeleneteknél vita alakult ki arról, hogy mit szükséges kimondani, és mit lehet a játék eszközeivel közvetíteni. A narráció szerepét egy külön karakteren keresztül oldották meg, aki a történet egyes részeit összekapcsolta és értelmezte. A rendező a munkát egyszerre művészeti és kommunikációs folyamatként írja le, ahol a különböző nézőpontok összehangolása a rendezés részét képezte. 

A film formai megoldásai között megjelenik a klasszikus filmes eszközök és a modern elemek közötti egyensúly keresése. A látványvilág kialakításában törekedtek a korabeli hitelesség megidézésére, ugyanakkor bizonyos esetekben modern technikai megoldásokat is alkalmaztak. Az autentikusság kérdése több szinten is felmerült, például a díszletek, jelmezek és helyszínek kiválasztásában. A döntések során nem minden esetben a történeti pontosság volt az egyetlen szempont, hanem a vizuális és dramaturgiai hatás is meghatározó szerepet kapott. 

A roma holokauszt megjelenítésének módja kapcsán hangsúlyosan jelenik meg a sztereotípiák kerülésének szándéka. Az alkotói cél az volt, hogy a történet ne ismételje meg a már ismert és elhasznált holokauszt-ábrázolási formákat, hanem személyes történeten keresztül tegye átélhetővé a témát. A film egyéni sorsokra épít, és a szereplők közötti kapcsolatokon keresztül mutatja meg a történelmi események hatását. A nézői azonosulás lehetőségét a karakterek és a történetvezetés biztosítja, amely különböző korosztályok számára is értelmezhetővé teszi a filmet. 

A film fogadtatása és terjesztése korlátozott maradt, amelynek egyik oka a jogdíjakkal kapcsolatos bizonytalanság volt. Egyes zenei elemek miatt a film bemutatása elmaradt a tervezett televíziós és mozis forgalmazásban, és csak később, kisebb vetítéseken és online felületeken vált elérhetővé. A rendező ezt a helyzetet egyfajta átmeneti állapotként írja le, és úgy tekint a filmre, mint amely később, új kontextusban találhat közönségre. 

Seres Tamás az emlékezet fenntartásában fontos szerepet tulajdonít a művészeti és kulturális projekteknek, amelyek képesek megszólítani a fiatalabb közönséget is. A roma holokauszt emlékezetének jövőjével kapcsolatban a kommunikáció és a közvetítés új formáinak szükségességét hangsúlyozta. A digitális tér, az online platformok és a vizuális kultúra olyan lehetőségeket jelentenek, amelyek révén az emlékezet szélesebb közönséghez juthat el. Véleménye szerint a fiatalabb alkotók már új formákban és új platformokon dolgoznak, és más módon közelítenek a roma holokauszt témájához. A különböző generációk közötti eltéréseket nem konfliktusként azonosítja, hanem a változás természetes részeként, amely az emlékezet formálódását is befolyásolja. 

Portrait Interview – Curator's Summary: Tamás Seres, director of the TV movie „Darinka" (2020)

Kurátor: Dr. Gulyás Klára

A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.

A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.