Vári-Hegedűs Olga

Portéinterjú – kurátori összefoglaló: Vári-Hegedűs Olga, Az emlékezés árnyalatai. A roma holokauszt művészete (2025) című könyv írója

Vári Hegedűs Olga: a művészeti projekt születése, trauma és gyógyulás

Vári Hegedűs Olgával készült interjú során egy olyan kezdeményező és közvetítő szereplő képe bontakozik ki, aki nem pusztán alkotóként, hanem érzékeny szervezőként, kérdezőként és közösségi hídként kapcsolódott a roma holokauszt művészeti feldolgozásához. A projekt kiindulópontja személyes és családi közegből fakadt. Férje, Vári Zsolt roma származású festőművész, így Olga mindennapjai eleve átszőttek művészeti találkozásokkal, beszélgetésekkel, roma/cigány és nem roma alkotók jelenlétével. A roma holokauszt témájával közvetlenül akkor szembesült, amikor férjét felkérték, hogy készítsen festményeket erről a történelmi traumáról egy brüsszeli. Olga ennek az alkotói folyamatnak közvetlen tanúja volt, és a műteremben megtapasztalta, milyen mély lelki terhet jelent egy ilyen téma művészi megjelenítése. Férje alkotói világát addig elsősorban a színek, a szépség, a harmonikus belső világ kivetítése jellemezte. A holokauszt témája azonban gyökeresen más érzelmi hozzállást követelt. Olga számára is megrázó élmény volt látni, hogyan dolgozik Zsolt olyan képeken, amelyek már nem a szépséget, hanem a fájdalmat, a kirekesztettséget és az embertelenséget idézik meg. Férje két festményt készített: az egyik lágerbeli, csíkos ruhás gyerekeket ábrázol, a másik a Duna-parti cipők motívumát dolgozza fel. Olga értelmezésében e két alkotás nem pusztán történelmi eseményekre utal, hanem Zsolt saját, mélyen személyes traumáival kapcsolódik össze. Mivel húsz évig állami gondozásban élt, életéből hiányzott a család, a szeretet és a biztonság, így a holokauszt képei számára a kivetettség, az elveszettség és az emberi méltóság hiányának személyes tapasztalatával fonódtak össze. A művészet ebben az értelemben belsővé vált: kollektív trauma és az egyéni élettörténet találkozásának formájává. A brüsszeli kiállítás fordulópontot jelentett Olga számára. A férje hazatérve arról számolt be, hogy a képeket kiállították, majd levették, és ezzel véget is ért az esemény. Nem volt közös feldolgozás, nem született beszélgetés az alkotói folyamatról, sem arról, milyen lelki traumákon ment keresztül férje és alkotótársai. Olga ezt hiányként élte meg, és ebből született meg benne a projekt gondolata. Úgy érezte, ezzel a tapasztalattal foglalkozni kell. Elkezdte megkeresni a többi alkotót is, akik részt vettek a brüsszeli tárlatban, és meglepetésére mind hasonló lelki megterhelésről, mély személyes érintettségről számoltak be. Ekkor formálódott meg benne az a felismerés, hogy a projekt nem egyszerűen művészeti dokumentáció vagy történeti háttéranyag lesz, hanem sokkal inkább a művészi alkotás és a személyes trauma kapcsolatának feltárása.

Ebből nőtt ki az a könyv, amelyhez forrást szerzett, és amelynek során a részt vevő festőművészekkel mélyinterjúkat készített. Kezdetben még történeti alapú munkára számított, de hamar rájött, hogy a téma valójában sokkal emberibb és intimebb. Tudatosan életútinterjú-szerű beszélgetéseket folytatott. Nem csupán a kész művekről kérdezte az alkotókat, hanem gyerekkorukig, identitásukig, személyes veszteségeikig ment vissza. Fontos volt számára, hogy lehetőség szerint minden művészt a saját alkotói közegében keressen fel, mert úgy gondolta, a műterem és az otthoni atmoszféra segíti az őszinte megnyílást. Ezekből a beszélgetésekből fokozatosan kirajzolódott, hogy a roma festők kivétel nélkül valamilyen saját, addig ki nem mondott vagy feldolgozatlan traumájukhoz nyúltak vissza, amikor a roma holokauszt témáját vászonra vitték. A projekt egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy az alkotás sok esetben nemcsak emlékezési, hanem gyógyulási folyamatként is működött. Ezt az aspektust különösen felerősítette Kárpáti Zsuzsanna jelenléte, aki egyedüli nem roma alkotóként vett részt a csoportban. Míg a magukat romának/cigánynak valló művészek elsősorban saját kirekesztettségük, hiányaik és veszteségeik felől közelítettek a témához, Kárpáti Zsuzsa képein a gyógyulás, a védelem és a továbblépés motívuma jelent meg. Olga számára ez új értelmezési irányt nyitott meg. A holokauszt művészeti feldolgozása nemcsak a fájdalom kimondásáról, hanem a gyógyulás lehetőségének kereséséről is szólhat.

Az interjúk és az alkotások bemutatása során számos egyéni művészi út rajzolódik ki. Balogh Tibor egyik festménye például elsőre egy kedves, meleg hangulatú cicát ábrázol, majd a háttérben fokozatosan megjelenik egy fenyegető, lidérces alak. Olga ezt úgy értelmezi, mint a holokauszt tapasztalatának vizuális metaforáját: a közelgő veszély kezdetben még láthatatlan, ahogy az áldozatok sem tudhatták, mi vár rájuk. Ugyancsak Balogh Tiborhoz kötődik egy performatív fotósorozat, amely eredetileg Örömtáncként indult, végül azonban Haláltánccá alakult át, amikor a képeken a tánc nyomán szétfolyó festék vérszerű nyomokat idézett meg. Hájas Zoltán egy fehér fallal körülzárt világot festett meg, amely az elzártság, a láthatatlan, de áthatolhatatlan társadalmi falak tapasztalatát sűríti képbe. Jakab Krisztián a fiatalabb generáció képviseletében filmes élmények, családi helyzete és saját érzelmi határainak próbára tétele révén jutott el a képhez, míg Farkas Attila grafikái fekete tónusokkal és belső önkereséssel közelítettek a témához. Ferkovics József különleges helyet foglal el a projektben, hiszen ő már korábban is hosszú éveken át dolgozott holokauszt tematikájú sorozatokon. Nála a feldolgozás nem egyszeri megrázkódtatásként, hanem hosszú, mély alkotói folyamatként jelent meg.

Olga számára a kötet összeállítása során egyre világosabbá vált, hogy a művészet ebben a közegben nem illusztráció, hanem önismereti és közösségi munka. Ezt a szemléletet tükrözi a könyv vizuális kialakítása is. A borítón az Élet virága motívum szerepel, amely a gyógyulás szimbóluma. Számára ez mintegy pecsétként zárja le és nyitja meg egyszerre a folyamatot: a trauma feltárása után eljött a gyógyulás ideje, legalábbis mint lehetőség.

Az interjúban külön hangsúlyt kapott Olga saját helyzete is mint nem roma szereplő a roma/cigány közösségben. Szociális munkásként, esélyegyenlőségi területen kezdett dolgozni, főként nők, gyerekek és hátrányos helyzetű, köztük roma/cigány közösségek támogatásával foglalkozott. Férjével is ebben a szakmai és kulturális közegben ismerkedett meg. Kapcsolatuk révén fokozatosan került közelebb a roma/cigány közösségekhez, miközben saját családi és kulturális határait is újra kellett gondolnia. Elmondása szerint az elején inkább láthatatlannak érezte magát, később azonban egyre inkább elfogadták, tiszteletet kapott, és ma már hídként tekint magára a roma/cigány és nem roma közösségek között. Ezt a közvetítő szerepet tekinti saját feladatának. Megtalálni, hol tud valóban segíteni, milyen nyelven és formában lehet megszólítani különböző csoportokat.

A könyv utóélete is ezt a párbeszédteremtő szándékot mutatja. Olga számára fontos, hogy a kötet ne záródjon be egy szűk szakmai körbe, hanem könyvtárakba, közösségi terekbe, érzékenyítő programokba is eljusson. Fiatal roma/cigány lányoknak is bemutatták a könyvet, akikkel az önkifejezésről, a naplóírásról, az érzések kimondásának fontosságáról beszélgettek. Bár nem minden történelmi részletet értettek, a képek és a történetek érzelmi mélysége mégis elérte őket. Olga számára ez megerősítés volt arra, hogy a művészet és a személyes beszélgetés együtt képes valódi érzékenyítő munkát végezni. 

Portrait Interview – Curator's Summary: Olga Vári-Hegedűs, author of the book „Shades of Remembrance: The Art of the Roma Holocaust” (2025)

Kurátor: Dr. Gulyás Klára

A bemutatott kurátori interjú összefoglalók tudományos műveknek minősülnek, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak.

A bemutatásra kerülő tartalmak a kutatás folyamatban lévő eredményei, amelyek első alkalommal kerülnek nyilvánosság elé. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos publikáció megjelenéséig e művek tudományos célú idézése, bármilyen egyéb felhasználása és további közlése, terjesztése kizárólag a szerzők előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A kötet megjelenését követően a kutatási eredmények a tudományos hivatkozás általános szabályai szerint használhatók majd fel.